Blogindító

Sziasztok!

Ezennel felkerül az első bejegyzés. Sokat gondolkodtam, mivel is lehetne indítani, s végül egy egyszerű megoldásnál maradtam: bemutatnám nektek Cafkát. 

Mint azt a bemutatkozás fülnél is említettem, ő aktív része az életemnek. Ezt a rosszaságot 2015. 08. 08-án fogadtuk be. :) Ekkor már két éve nem volt kutya a háznál. Édesapám már nyugdíjas, sokat van egyedül otthon, hiszem az élettársa még dolgozik, a gyermekei meg már kirepültek a családi fészekből. Minden áron szerettem volna mellé egy társat, akivel lehet foglalkozni, és felvidítja a hétköznapokban.

Sokáig tagadta ,hogy szüksége lenne rá. Szinte fel is adtam a keresést, míg egyszer felhívott telefonon és megkérdezte, mi az az amstaff, mert az állatorvosunktól kapna egyet. Az apukát látta, nagyon tetszett neki ez a masszív jószág, de nem tudja még hova tenni, hiszen annyi rosszat hallott már a fajtáról, Cujo-ként viselkedik. Nehezen, de sikerült ezt a sztereotípiát felülírni, és úgy döntött, hogy akkor jöhet a kiskutya. 

Az alomba rengetegen voltak, és nekem kellett kiválasztanom. Ez a kis sárga, nyakán a fehér sávban egy szabályos folttal rendelkező tappancs odaugrott elém, majd leült és elkezdett ugatni. Kétség sem fért hozzá, hogy ő lesz a miénk. :)

Miután hazavittem jött a következő dilemma: mi legyen a neve?A keresztlányom, Hanna mindenáron Pudingnak szerette volna nevezni, de valljuk be... egy amstaffnak ez nem a legjobb név. :) Így apa elnevezte Cafkának, mert már akkor nagyon önfejű volt.

Jó és most képzeljétek magatok elé, ahogy hangosan pöröl a kutyával: Cafka, nem szabad! Mit csinálsz már megint Cafka? Megvan? Jó, akkor most képzeljétek el a szomszédok arcát, akik nem tudják még, hogy lett kutyánk.... :D

Azóta ez a kis csöppség hatalmas, erős behemóttá nőtt, akinek a kedvenc szórakozása lefejelni a legközelebbi embert. Nem viccelek! Ezért van kb csak olyan kép róla, ami felülről van fotózva, mert ahogy lehajolnál máris BUMM és jönnek a repdeső rózsaszín elefántok....

Rengeteg örömteli percet okoz, köztük a kedvencem: ha valami nem oda van visszarakva, ahol eddig volt két lehetőség van: Belefér a szájába? Akkor széttépi. Túl nagy? Odafekszik mellé és addig ugatja, míg vissza nem kerül a helyére!

Folyamatosan segít apunak: kiásta az elkerített virágoskertből a frissen ültetett hagymákat és a veteményes végében újra elásta, egymástól egyenlő távolságra. Biztos nem tetszik neki a látkép, fel kellett turbózni! Azóta is ott nőnek hátul a nárciszok.

S még folytathatnám, de azt majd egy másik bejegyzésben. :)