Többek által

… az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz, ha mersz szeretni: csak így lehetsz boldog…

Mikor becsuktam a könyvet és letettem az asztalra rengeteg érzés cikázott át rajtam. Öröm, szomorúság, harag, boldogság, veszteség.

Julia Lewis Thomson igazán nagyszerűt alkotott a Többek általban. Nem általános érzéseket és témákat vonultat fel. Leírja, hogyan lehet túlélni a tragédiákat, s hogyan lehet valaki erős úgy, hogy belül darabokban van, és sosem érzi magát teljesnek. Nem engedi, hogy az ember ítélkezzen mások fölött addig, amíg nem járt egy mérföldet a bakancsában.

A könyv szereplői tökéletesen megformált karakterek lettek. Az olvasó számára szépen, lassan derülnek ki a rájuk jellemző tulajdonságok, például Anna elveszettsége vagy Maxim sármja. Mindenkinek vannak pozitív és negatív tulajdonságai, nem elérhetetlenek, az utcán sétálva bármikor elmehet mellettünk egyikőjük. S ez kifejezetten jó érzés, az olvasó így magáénak érezheti az egész történetet!

A könyvnek már az elején megszerettem Annát. Nem tehetett a személyisége hibáiról, hiszen így nevelték, ebben nőtt fel. Viszont a későbbiekben nem tudtam neki elnézni, ahogy elköveti ugyanazon hibát, mely az egész életére ilyen mértékű hatással volt. Meg lehetett volna azt oldani olyan keretek között is, melynél nem csak a barátait, de az általa ismert erkölcsöket sem dobja el.

S kedves olvasó, a következő, szürke betűs rész spoiler veszélyes, így kérlek, ha nem szeretnél belefutni, csak görgesd át! :)

Egyszerűen nem tudok elmenni szó nélkül Anna és Tamás kapcsolata mellett. Számomra teljesen felháborító, hogy a valóságban is családokat dúl fel egy harmadik fél, illetve, hogy egyáltalán felmerül a párkapcsolatban élőkben, hogy egyszerre két vasat tartsanak a tűzbe. Akármi áll a háttérben, akármilyen a kapcsolat az élettársukkal, akkor is a megcsalás helyett el lehet elsőnek válni, és utána elmerülni másban. Tiszteljük meg a másik félt ezzel! Mert jó, lehet, hogy most békésen ment a külön útra térés, de ez sosem így történik. Anna igenis megérdemelte, hogy elveszítse a barátait ezért!
Emellett véleményem szerint nem normális dolog, hogyha a halott szerelmünk nagybátyjával folytatunk viszonyt. A családban marad kifejezés legabszurdabb kifordítása. Még ha a korkülönbséget el is nézem, ami szintén nálam nagyon hideglelős ok, akkor is ez torkon ragad és azt mondom, hogy ez a kapcsolat nem egészséges. Főleg úgy, hogy igazából nem is működőképes, hiszen Tamás valamilyen szinten uralkodik Anna fölött.
Ezek számomra olyan kizáró okok, ami miatt az Anna iránti szimpátiám végérvényesen elillan, nem tudom megérteni, és mélységes csalódáson, bosszúságon kívül mást nem is tudok iránta érezni.

Még egy apróság volt számomra nagyon zavaró: a történetben sokszor elvesztem. Érződik rajta, hogy kezdő regény, a fogalmazásmódon, ahogy a párbeszédek és a leírások váltják egymást, illetve, hogy nincs semmi teljesen kifejtve, csak pillanatok kiragadva, mintha egy mozaikot nézne az ember. A fontosabb események csak jönnek és megtörténnek pár bekezdés alatt, gondoljunk csak Csaba megjelenésére. Én biztos nem bírtam volna két pillanat alatt elfogadni az általa felállított tényeket. De ettől válik egyedivé. Ugyanakkor egy idő után már frusztráló tud lenni.

Kedves Olvasóim! Elgondolkodtatok ezek után, hogy kézbe vegyétek e könyvet? Ha bármiféle kétségetek lenne, akkor nézzétek meg ezt a képet! Bejelöltem a nekem tetsző idézeteket, melyeket mindenféleképp szeretnék kiírni, mert elgondolkodtatóak és hatalmas igazságtartalommal bírnak! Ha a hibákon túl nézünk, akkor megér egy misét azért! :)

Köszönöm az írónőnek, hogy megírta Anna történetét. Remélem a későbbiekben más művet is a kezembe vehetek majd Tőled!

Értékelés: