Ez egy érdekes téma lesz ma: Valamilyen voltam ,de már nem vagyok az.
Sokáig gondolkodtam, hogy vajon ebbe a bejegyzésbe mit osszak meg veletek. Pár ötletem volt, de nem tudtam dönteni. Ma karácsony van. S a karácsony a szeretet ünnepe, mikor a családtagok összegyűlnek és minden varázslatos. Az emberek ilyenkor mosolyognak egymásra, mindenki örül ebben a pár napban. S innen jött az ötlet, melyik változásról kell nektek írnom, hátha más is az én hibámba esett akarva vagy akaratlanul is.
Szóval én nagyon introvertált ember voltam. Nem szerettem a társaságot, az embereket, az eseményeket. Senkit nem engedtem közel magamhoz, senkinek nem nyíltam meg és sokszor magamnak is hazudtam. Jól vagyok, Nincsen semmi extra. Ismerős mondatok?
De ez nem jó. Otthon ültem és olvastam, iskolába mentem, tanultam. Ennyiből álltak a napok. Szürkék voltak. Aztán beiratkoztam egy tánc kurzusra, édesanyám unszolására. S az mindent megváltoztatott.
A tánc lett az életem. Mikor táncoltam minden érzésemet, keserűségemet, sérelmemet ki tudtam adni magamból. Felszabadultam. S boldog voltam. A tánc egy olyanfajta kifejezőeszköz, ami megváltoztatja az emberek gondolkozásmódját. Annak is, aki átéli és annak is aki csak nézi. Fenoemnális élmény. S ezután elkezdtem nyitni az emberek felé, ez volt a kiinduló pot. Mikor abba kellett hagynom, visszatértem az eredeti állapothoz, begubóztam.
S utána jött párom, s ő újra előhozta a vidám énemet. Azóta rengeteg barátot szereztem, rengeteg imádnivaló ismerősöm lett és sok örök élményem született.
Szóval hajrá! Kezdjetek el élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése