"Az emberek néha egyszerűen eltűnnek, Midnight. Rájönnek, hogy nem a jó úton járnak, vagy valaki más életét élik, ezért fogják magukat, és az éjszaka közepén eltűnnek."
Ez egy nagyon érdekes könyv. Egyszerűen nem találok rá jobb jelzőt. Se nem jó, se nem rossz. Se nem Hős, se nem Hitvány.
A történet három fiatalról szól. Három nagyon különböző kamaszról. Tűz, föld és víz. Alapvetően semmi közös nincs bennük. Vegyük elsőnek Wink-et. Egy vörös hajú lány, rengeteg szeplővel, még több testvérrel, egy fura anyával és nagyon egyedi gondolkozásmóddal. Amennyire a mesékben él... az már rémisztő. Természetesen az embernek hinnie kell a csodában, de tudni kell a realitás talaján is maradni. Wink fanatikus, jó szekta tag lenne.
Akkor még itt van Poppy, aki külsőre a teljes ellentéte Bestia Bellnek. Szőke haj, angyali arc, magas, karcsú, szép és romlott. Vagy nem? Igazából már a történet kezdetekor az olvasó rájön, hogy Poppy egyáltalán nincs tele ennyi gyűlölettel, mint amit elmond. Ő csak egy elveszett kamasz, aki megtanulta használni a saját adottságait, bár kétségkívül túlságosan is, és kihasználja a környezetében élő embereket, mert figyelemre vágyik. Ha senki nem figyelne rá... akkor szembe kéne néznie önmagával, ami valljuk be nem egyszerű.
S végül Midnight. Az édes, drága, naív, egyszerű fiú. Az ő karaktere realisztikus egyedül a történetben. Se nem buta, se nem okos. Megy a kicsi feje után. Normálisan érez. Elvakítja a szerelem. Teljesen átlagos viselkedés egy 16 éves fiútól. Elsőnek oda van Poppyért, aki gonoszul bánik vele. S annyira bántja ez, hogy nem is próbál a lány által hordott álarc mögé nézni. Majd hirtelen feltűnik a szomszédban Wink, aki teljesen más, mint Poppy. Teljesen érthető, mire fel ez a nagy pálfordulás, miért kezdi el gyűlölni Poppyt.
A történet maga nagyon egyszerű lenne, ha az előadásmód nem kavarná ennyire meg. Három szemszögből láthatjuk az eseményeket, a három fiatal meséli el a maga módján. Poppy mindig nyíltan beszél, dühösen, depressziósan. Midnight tényeket közöl és elvétve pár saját gondolatot. Aztán ott van Wink, aki folyamatosan rébuszokkal dobálózik és mesékből, könyvekből vonultat fel példákat és képeket. Egyszerre érdekes, figyelemfelkeltő és enyhén irritáló. Hiszen sosem lehet biztos az olvasó benne, hogy érti, éppen mire gondol Wink.
Nem is tudom, igazából mit gondoljak. Tetszett is és nem is. Érdekes is és nem is. A tanulsága nagyon erős, rávilágít, hogy senki sem fekete vagy fehér, hanem minden emberben rejtőzik egy Hős egy Hazug és egy Hitvány is. Mindezt egy hatásos köntösbe csomagolva. Olvastatja magát, a végén meg is lep, de valami még mintha hiányozna. De hogy mi... lehet csak Mim vagy Wink tudná megmondani.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Minden történetben van egy hős."
"Néha az egyetlen módja, hogy legyőzd a gonoszt, ha te is gonosz vagy."
"Minden történetben van egy gonosz.
A gonosz ugyanolyan fontos, mint a hős, talán még fontosabb."
"A szerelem olyan volt, mint egy puha, fehér felhő a viharos fekete égen."
"Csapdát állítottam az erdőben.
Fogtam egy farkast.
És most üvöltött.
Ha Poppy volt a Farkas, akkor Midnight a Hős.
De ki voltam én?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése