Baráth Viktória: Első tánc

"Szerettél már valakit annyira, hogy nem érdekelt, ki mit mond, csak vele akartál lenni? Hogy bármit megtettél volna azért, hogy érezd, viszontszeret, akár csak pár percre is?"

Ez a könyv hű a címéhez. Első tánc. Tényleg olyan, mint mikor az ember először áll színpadra. Mikor felmegy izgul, majd kiugrik a bőréből, majd ahogy megszólal a zene minden könnyebb lesz. Elfelejti, hogy nézik, elfelejti, hogy hol van s hogy miért. Csak a saját lelkében lévő dolgokat jeleníti meg, s mindent levetkőzve kitárul. S mikor véget ér megnyugodva, mosolyogva vonul le a félhomályba. Boldoggá teszi a lelkem, majd összetöri, s mikor azt hiszem már az ezernyi darab összeforrt... újra ad egy pofont. De másodszorra már nem tesz tönkre, hanem emelt fővel lépek tovább.

Szeretném megköszönni a kedves írónőnek és a kiadónak a recenziós példányt! Nagyon sokat jelent számomra!

Baráth Viktória lehet, hogy első könyves tollforgató. Lehet, hogy fiatal. Lehet, hogy még nincs sok tapasztalata. De igazi bestseller író. A könyv olvasásakor mintha én is ott lennék Zoey barátai között. Többször is azt vettem észre, hogy félhangosan zsörtölődve osztom neki a tanácsokat, amikre ugyanúgy nem figyel, mint a többiekére. Sokszor kiragadtam volna a lapok közül és megölelgettem volna, vagy ittam volna vele én is egy kis tequilát. A barátjává szerettem volna válni.

Igen, bevallom, mikor bejött a képbe Owen én is elolvadtam. Viszont ahogy derültek ki a dolgok... hát fokozatosan kiábrándultam belőle, sőt, Zoeyt sem értettem. Haragudtam rá, hogy ennyire buta. Alapvetően nem tudom elviselni a nagy korkülönbséges kapcsolatokat, de hogy még egyéb negatív körülmények is vannak... Nem, nálam ezek olyan mértékben tiltólistás dolgok, hogy megijedtem, nem fogom szeretni a könyvet. De aztán a történet előrehaladtával láttam, hogy nem csak én vagyok ezen a véleményen, hanem Sean, Jackson és a többiek is. Szóval újra elkezdtem hinni benne, hogy lesz ebből még valami. S nem tévedtem. Összetépett, kifacsart, majd újra összerakott. Gyönyörű történet ez, melyben szerepet kap a szerelem, a szenvedély, az életcélok, a kitartás, barátság, újrakezdés és továbblépés.

Viszont nem értem én ezt a nagy Owen utáni rajongást. Szemét alak, akárhogy nézem. Lehet sármos a skót akcentusától a tekintélyt követelő megjelenéséig, de lehet valaki bármilyen szexi ha ez csak üres héj. Önző.
Alapvetően a második esélyben sem hiszek teljesen. Ha valaki eljátssza a bizalmamat azt már csak vért izzadva szerezheti vissza. De harmadszor? Semennyi esélyt nem kapna rá. Ami nem működött elsőre sem másodszorra... azt nem szabad erőltetni, hiába szeretnénk harmadszorra negyedszerre és századszorra sem fog. Túl kell lépni rajta.

Sean... hát nekem ő sokkal szimpatikusabb volt, s nem vártam volna tőle ezt a fajta viselkedést. Igazán becsülöm Zoeyt, hogy ennyire erős tudott maradni ennyi fájdalom után is. Csak így tovább csajszi, bármire képes vagy, amit csak szeretnél!

A történet nagyon pörgős. A leírások tökéletesek, én magam is ott sétáltam Párizs utcáin, láttam az erkélyről az Eiffel tornyot is. Én is ott voltam a hóesésben. A bárban. Mindenhol. Zoey-val együtt nevettem és sírtam. Vele együtt voltam Júdás, s vele együtt táncoltam. Büszke vagyok rá, hogy a végén meg tudta lépni ezt a nehéz lépést. A szemem láttára nőtt fel az élet adta nehézségek ellenére.

Nagyon megszerettem ezt a történetet. Szívemhez nőtt. A karakterek realisztikusak, a történet vezetése tökéletes, a kivitelezés gyönyörű. A téma megfog, az eseménysorozat nem ereszt. Sokkal többet kaptam, mint vártam. Ajánlanám mindenkinek, aki nem biztos magában, aki csalódott. Ez a könyv rávilágít, hogy nem szabad feladni az álmainkat, ki kell tartanunk mellette, történjék bármit. Ha hiszel magadban, akkor bármire képes vagy s bármit túlélhetsz. A csalódások nem tehetnek tönkre, nem vehetik el azt ami téged önmagaddá tesz. Sosem szabad feladni, hisz mindig lesz lehetőséged még egy táncra.

Értékelés:
                

Kedvenc idézetek:

"Nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Szükségem van rád."

"Nem tudok gondolkodni, ha a közelemben van, csak arra vágyom, hogy újra hozzám érjen."

"Az éneklés, a zene, a tánc és a színészet egytől egyig művészet, ami az emberek lelkéből fakad, ezért sosem szabad munkának tekinteni."

„Te pontosan ez vagy. Egy kedves, belevaló lány, aki szívesen barátkozik és nyitott az új dolgokra, csak bebeszéled magadnak, hogy nem vagy az, mert félsz szembenézni a valósággal, és könnyebb azt mondani, hogy nem merem, mint megtenni. Lehet, hogy ez durván hangzik, de így van. Igaz, nem ismerlek még igazán, de látom, mennyi szenvedély, mennyi érzelem van benned, amit nem engedsz ki. Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják venni, hogy milyen értékes vagy valójában.”

S végül egy saját készítésű Reader's Art: