"Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, vidám, mint egy kisiskolás. Kótyagos, mint aki beivott. Víg karácsonyt mindenkinek! Boldog új évet az egész világnak! Adjonisten! Hahó! Adjonisten!"
Nem is értem, eddig miért nem olvastam klasszikusokat. Egy teljesen másik világ. Bevallom most olvastam el először ezt a kis történetet. Mindenki olvasta már a környezetemben, de engem mindig elkerült. Idén sikerült megszereznem a gyönyörű Libris limitált kiadványát, így gondoltam karácsonykor előveszem és egy forró tea mellett elolvasom. Csak hogy megadja az alaphangulatot. Nos ebből mindössze annyi jött össze, hogy anyósoméktól apumékhoz vezető három órás autóúton rázkódva végigolvastam. Mivel nem egy vaskos könyvről beszélünk, ezért Kecskemétig már a végére is értem, egy órával előbb, mint gondoltam.
A történetben egy mogorva öregembert ismerünk meg, aki nem szereti a karácsonyt. Utálja. Gyűlöli. Bolondság. Majd éjszaka a volt munkatársa, aki hét éve halott meglátogatja, majd elmagyarázza neki, hogy mi fog történni a következő időszakban. Elmondja, hogy három szellem fogja meglátogatni és tanácsokat fognak adni, amit ha megfogad, nem jut olyan sorsra, mint ő. Nem lesz olyan vastag, nehéz lánca, mint neki. Persze a főszereplőnk nagyon szkeptikusan áll hozzá. Miután találkozik az elmúlt a jelen és a jövő karácsony szellemével egy teljes jellemfejlődésen meg keresztül, s újra gyerekként hisz a csodában, s jövőjét megváltoztatva teljes, békés életet élhet.
A történet mondani valója erősen sugárzik végig az egész könyv során. Elmondja, hogy mennyire fontos, hogy az emberek törődjenek egymással és ne keseredjenek meg. A boldogság álljon mindenek felett. Segítsünk a rászorulókon és az elesetteken. Tökéletesen megjeleníti a karácsony lényeget, melyet bizony... már a többség elfelejtett.
A karácsony a szeretet ünnepe. De nem csak az év ezen napján kell egymáshoz pozitívan állnunk, hanem mindig. De ez a három nap emlékeztet minket arra, hogyan kellene a többin viselkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése