J. Goldenlane: Holdnak ​árnyéka

"Járj a széllel, száguldj a szélviharral, ne aggódj a messzi jövő miatt, és bízz, hogy ismét, újból, és megint szerencséd lesz!"

Úgy érzem, megtaláltam a modern kori Rejtő Jenőt. :) Az ziher, hogy J. Goldenlane-ben született újjá. Ugyanazt a könnyed, vicces stílust kapjuk vissza. Egyszerűen utánozhatatlan. Egyedi humora van, ami teljesen magával ragadja az olvasót, míg könnyesre nem röhögi magát. 

A Holdnak árnyékát a Napnak fénye után vettem kezembe. Azt a könyvet nagyon megszerettem. Kedvenc is lett. Pörgős, vicces, egyedi sztori, robotokkal. Hasonlót vártam ennél is. Hát teljesen mást kaptam. Az alap dolgokban azonos, például a világ, amiben játszódik a történet, vagy a karakterek kidolgozottsága és részletessége. A nyakatekert gondolatokat és eseményvezetést is megkapjuk, amitől igazán jó történet, hiszen nem lehet tudni előre, hogyan fog végződni. Ugyanúgy itt is jelen vannak a modern kori események adta lehetőségek, pl: direktlink vagy egyéb beültetések. De, mint mondtam, különbözik a Napnak fényétől, rendesen. Teljesen más az alapszituáció, szerintem még a kategorikus besorolás is. Ebben rengeteg akció és vér van, míg a másikban inkább egy nagy kaland. Mást kaptam, de nem csalódtam.

A történet kezdetén rengeteg szereplőnk van. Vannak itt vegyesen franciák, németek, olaszok, japánok, "nemkínaiak". Van főszereplőnk, akiről rengeteg információt megtudunk. Vagyis semmit, mert csak azt ismerjük meg, hogy mi vagy ki nem. Nem Smith, nem másodpilóta, nem orosz, s így tovább. De abban biztosak lehetünk, hogy egy borzasztóan nagy zseni, hiszen minden szituációból ki tudja dumálni magát, legyen az akármennyire lehetetlen is. Pozitív szemléletű, spontán ember. Mindig csak egy lépés van meg a fejében, a többit hozza a helyzet. Szimpatikus, jókat mosolyogtam rajta olvasás közben. Már az elején sejteni lehet, hogy egy kifejezetten nehéz helyzetben is helyt tud állni. 

S akkor itt is van a másik tartós szereplőnk Mitzuki. Az, hogy egy édes 16 éves, bajba jutott kislány, vagy egy nem éppen szende nő, vagy gyermekét féltő anya... Hát mindenki döntse el magának. Nekem Mitzuki a japán terrorista lett a végleges kép. :) Szeretem a japán kultúrát, szóval már itt megvett kilóra a könyv, de hogy még női szamurájról beszélhetünk! na ez már színfolt a javából! Kellemes karakter, nagyon szerethető, szerintem bárkivel ki tudja jönni, talpraesett. Számomra nagyon szimpatikus lett, nagyon szívemhez nőtt. Néhol sajnáltam, náhol bátorítottam, néhol büszke voltam rá. 

Maga a történet nagyon jó. Több szálon fut a cselekmény, mely végül egy ponton teljesen, lehetetlenül összecsomózódik, majd szálanként oldódik meg. Nem bonyolult, megjegyezhető, de nem könnyen átlátható. De ezt jó értelemben mondom. Pont annyira ,hogy gondolkodtatja az olvasót, illetve fogadásokat lehetne rá kötni, ki fog legközelebb meghalni. Ugyanakkor a sok humor és furcsa fogalmazásmód a regény közepe felé már lapossá válik, kicsit untatott. De mikor pont úgy döntöttem, hogy nem adok neki maxos csillagot... akkor a képembe vág egy olyan információt, hogy felugrottam az ágyról egy nagy Micsoda? felkiáltással együtt. Onnantól kezdve újult erővel olvastam tovább és már nem is kellett többet csalódnom. Jó kis sztori lett a végére.

A borító valami eszméletlenül fenomenális. Szerelmes lettem belé, már a nyáron, mikor beszereztem. Reméltem, hogy nem hiába vannak rajta a vadkutyák, s szerencsére nem csalt meg a megérzésem. Imádom ezeket az állatokat, s bevallom, nekem a könyvben is ők voltak a kedvenc szereplőim. Hiszen ők takarítottak el mindenki után mindent! sosem szóltak bele a többiek veszekedéseibe és egymás gyilkolásába. Szépen, lassan türelmesen kivárták, míg gyártanak nekik hullákat. Ez így csúnyán hangzik, de a könyvben így még a természet tisztes körforgása is szerepet kap, ami nagyon fontos egy ilyen, élhetetlen, radioaktív világban.

A címválasztás nekem iszonyatosan tetszik, hiszen az előzőhöz képest, ahol a császár személyéről, a Napnak fényéről olvashattunk, itt az árnyékos oldalt, a föld túloldalán levő kevésbé jó körülmények közül származó embereket mutat be. Holdnak árnyéka. tökéletes ellentét.

Szóval összeségében imádtam ezt a könyvet. Nem csalódtam, szimplán meglepődtem, hisz egyáltalán nem erre számítottam. De jár neki az öt Csing.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Ez az egyetlen jó az öregségben, az embernek van tapasztalata."

"A szerelmes emberek ritka nagy baromságokat csinálnak néha."

"– Egy teában nem a tea lényeg, illetve persze az is fontos, de legalább maga a szertartás legalább annyira számít. Megnyugtatja a testet, kisimítja a lelket!"

"(…) vedd fel a ritmust, és száguldj a szélviharral."

"A döntéseinknek pedig következménye van, amit vállalnunk kell."

"Igen ez a pasas tényleg olyan mint egy szélvihar, méghozzá egy súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és veszettül kaotikus szélvihar!"

"Sokat levon az ember meggyőzőerejéből, ha összes öltözete egy maga elé szorított kispárna."