"Az élet csupa szerencse, például amikor az ember jó lapokat kap, vagy egyszerűen csak jókor van jó helyen. Egyeseknek ezüsttálcán kínálják a szerencsét, az új esélyt, a menekvést. A megmentő lehet hősies, vagy akár lehet csak a puszta véletlen, viszont vannak, akiknek egyáltalán nem jut szerencse, akik rosszkor kötnek ki rossz helyen, akiket nem mentenek meg."
Ez a könyv... Már az első gondolatával megfogott és nem eresztett, míg a végére nem értem. Rengeteg nem mindennapi dolgot vonultat fel. Mindenből egy kicsi, de olyan kegyetlenül valóságosan vágja Jessica Sorensen az olvasó arcába... nem lehet egy legyintéssel elmenni mellette.
A karakterek közül senki sem átlagos. Mindenki cipeli magával a csomagjait. A különbség, hogy van, akinek csak egy kis poggyász van a kezében, van akinek pedig egy hatalmas bőrönd. A könyv megmutatja, hogy nem szégyen más emberek, barátok, család segítségét elfogadni ahhoz, hogy ezeket a nehéz súlyokat letegyük. S fontos, hogy gondtalanul haladjunk tovább az életünk ösvényén, hiszen csak akkor lehetünk igazán boldogok, s csak akkor tudjuk kiélvezni azokat a perceket, amik még ránk várnak.
Tetszett, hogy mindenki a realitás talaján mozgott. Vegyük például Callie-t. Egy aranyos lány, akit tönkretettek. De mivel senkinek nem beszél róla, érthető okokból, ezért magába fordul, drasztikus változtatásokat visz végbe magán egy nap alatt. Megváltoztatja a külsejét, amennyire lehetséges. Levágatja a haját, másféle ruhákat hord, erősen sminkeli magát. Egy hatalmas segélykiáltás ez, melyet próbáltak is értelmezni a szülei, hiszen csak elvitték pszichológushoz is, de ha Callie nem tud megnyílni, akkor nem is lehet rajta segíteni. Így mindenki más céltáblájává válik, s kirekesztik. De ezekről annyira sokat nem tudunk, meg, hiszen a történet az egyetemen kezdődik el, ahol egy új énje kerül napvilágra. A bizalmatlan, de mosolygós Callie.
Kayden karaktere is nagyon jól felépített. Ki ne akart volna megfelelni a szülei elképzeléseinek élete során? Ugye, mindenki. Csak az ok, a mozgatórugó változik személyenként. Kaydennek sosem volt könnyű az élete, folyamatos testi és lelki bántalmazásokkal tarkított évei rányomták a bélyeget. Ezt a keresztet viseli magán, melytől nem tud szabadulni, s lassanként összemorzsolódik a súlya alatt. De elég egyetlen egy ember, aki kiáll mellette, egyetlen pillanat, hogy rájöjjön, lehet máshogy is. A pillangószárny effektus tökéletes megvalósítása. S ez a döntés nem egyik percről a másikba megy végbe, hanem egy hosszabb idő alatt, míg a körülmények megváltozása, az iskola, a hely, az emberi kapcsolatok fel nem töltik kellő energiával és elhatározással, hogy ő igenis változtatni akar az életén.
A történet során rengeteg jó tanácsot olvashatunk, melyet mindenkinek meg kellene fogadnia. Mindenkinek kellene egy lista, amiről ha nem is naponta, de legalább hetente egy pontot kipipál. Nem kellenek rá őrültségek, de néha ki kell mindenkit billenteni a komfortzónájából, hogy megtapasztalja az élet azon részeit, ami felé alapesetben nem nyitna. De e mellé kell egy barát, egy olyan ember, akire minden körülmények között számíthatunk, aki ismeri a legféltettebb titkainkat is. Akiben megbízunk. Mindenki életében fontosak az emberi kapcsolatok.
Sokak szerint a könyv egy hatalmas függővéggel zárul be. Én ezt nem így látom. Jó, az igaz, hogy csúnya dolog az olvasót ilyen kétségek között hagyni, de ennek a történetnek pont itt van a zárójelenete. Miért? Azért, mert kettejük közül az egyik fél ezen a ponton hagyta el a hatalmas bőröndjét, s cserélte le egy könnyebben hordozható kézitáskára. Megmentették. De ez nem vonja automatikusan maga után, hogy a másik fél is felszabadul. Nem. Az ő terhei ugyanúgy nyomják a vállát, sőt még jobban is, mint a történet legelején. Hiszen jönnek hozzá újabb kétségek és tettek. De történt valami. A pillangó szárnya megrezdült és megállíthatatlan cselekményeket hozott magával.
A rubin pöttyösöket immár két kategóriába sorolhatjuk: az igazi és a hamisítvány. Legalábbis az én meglátásom szerint. Az igazi rubinok közé tartoznak azon könyvek, melyeknél a szereplők egy nehéz tragédiát élnek át, mely kihatással van az életükre, s ezt dolgozzák fel. Fiatal felnőtteknek írták, ahol nem a szexualitáson van a hangsúly, hanem a gyógyulási folyamaton. Ezek nagyon jó könyvek. S vannak a hamisítványok, amire csak rásütik ezt a bélyeget. Az alapszituáció ugyanúgy fent áll, egy esemény, mely kihatással van a szereplők életére, s melyen csak egy másik fél segítségével tudnak változtatni, de a kivitelezés nem megfelelő. Nem életszagú. Szimplán megjelenik egy férfi és máris minden gondjukat elfelejtve omlanak a karjukba. Ezeket a könyveket sajnálom. Mert legtöbbször egy jól induló történetet nem tud az olvasó átérezni, mert az irracionális viselkedés elrontja.
Remélem a továbbiakban kiadott Rubin könyvek az igazi kategóriába fognak esni, mert értékük van és jelentőséggel bírnak. Sokszor az olvasóban lapuló problémákat is a felszínre hozzák és a főszereplővel együtt oldódnak meg.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon.
Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.
Az élet csupa szerencse, például amikor az ember jó lapokat kap, vagy egyszerűen csak jókor van jó helyen.
Csak azért, mert a világ tele van rossz dolgokkal, nekem még nem kell hagynom, hogy ez elszomorítson.
Gyakran eltűnődöm, vajon mi motiválja az embereket. Hogy vajon már a születésünkkor belénk rögződik minden, vagy felnövés közben tanulunk el dolgokat. Talán olyan körülmények kényszerítenek minket, amikre nincs semmi ráhatásunk. Vajon akad ember, aki maga irányítja az életét, vagy mind tehetetlenek vagyunk?
Még soha senkinek nem volt rám szüksége, mert még soha senkit nem engedtem ilyen közel magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése