2016. december 1., csütörtök

Sherry Gammon: Szerethetetlen


"Egy menedék kellett neki a vihar elől, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, és valaki, aki megnyugtathatja, hogy senki sem szerethetetlen."

Mindenki életébe kell egy ilyen biztos pont. Kell valaki, aki a tomboló viharban biztonságos menedék, aki a legnagyobb nehézségekben is melletted áll. Bizalom. Bizalom nélkül nem létezhet igazi boldogság. Boldogság nélkül pedig nem lehet teljes az élet.

A főhősünk, Maggie egy nagyon nehéz sorsú fiatal lány. Már kicsi kora óta meg kellett küzdenie mindenért, nagyon gyorsan fel kellett nőnie. Akinek a példaképének kéne lennie, nap mint nap belerúg, sárba tiporja. Csak magára számíthat. Más ez alatt már régen összetört és feladta volna, de ő hihetetlenül erős és kitart, nem is akárhogyan. Ápolja az anyját, szereti, még ha az nem is érdemli meg. Nála erősebb karakterrel még nem találkoztam.

Seth egy igazi úriember, igazi kincs. Nagyon tetszett, hogy az írónő egy klisét alkalmazva, azt mégis kifordítva tette egyedivé a karakterét. Szerintem nem csak én unom már a tökéletes jóképű pasast, aki mellette pofátlanul gazdag is. Igen, ez már lerágott csont. De Seth mégis egyedi. A személyisége csodálatos. Gondoskodó, pozitív látásmódú, racionális karakter. Emellett nem kérkedik a vagyonával, de nem is titkolja. Szörnyű tragédiák voltak jelen az életében mégsem szánalmat vált ki ez az olvasóból, hanem együttérzést. Tökéletlenül tökéletes férfi.

Teljesen magával ragadott a könyv. Nehéz róla bármit is írni. Nem egy egyszerű témát dolgoz fel, s a gondolkodni való mellé az olvasó kap egy jó nagy adag izgalmat és egy kellemes szerelmi szálat. Mint sokan tudjátok, nagyon háklis vagyok az időábrázolásra. Ennél a történetnél erre sem volt panaszom. Gyönyörűen fel van építve a történet, az eseményeket szépen, fokozatosan adagolja, nincs benne semmi elkapkodva. Maggie és Seth közötti érzelmek sem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki és mélyülnek el. Nem, nem tökéletes karakterek, de pont ettől válik olvasóbaráttá a történet.

Nem szoktam szeretni a nyomozós történeteket, főleg, ha inkognitóba dolgoznak. Sosem tartottam hitelesnek. Az elején kétkedve fogadtam, hogy ennél másképp lenne, s mégis. Teljesen beleéltem magam, sőt az agyamat pörgetve próbáltam én is valami használható információt előállítani, amivel előrébb lendíthetném a nyomozási folyamatot. A könyvet lerakva magam is meglepődtem a kiváltott reakción.

A fogalmazásmód is megfelelő. Nagyon tetszik Sherry Gammon stílusa. A szarkasztikus megjegyzések, a vicces gondolatok, párbeszédek pont a kellő mennyiségben fordulnak elő a könyvben. Igazán olvastatja magát. Észre sem vettem, de teljesen magába szippantott és alig bírtam lerakni. 

Gondolkodásra készteti az olvasót. Mindenki érezte magát már elveszettnek, szerethetetlennek. Ilyenkor magunkba fordulunk, falakat emelünk, melyek lebontása sosem egyszerű. Amit megépít az elme két pillanat alatt, azt a szív folyamatos ostromlás mellett évek alatt bontja le. Mindenki megérdemel maga mellé egy Seth-et, aki megmutatja, igenis mennyire értékes és szeretetreméltó. Ez a könyv reményt ad. Reményt, hogy merjük megkeresni magunkat, és másokat is engedjünk be az erődünkbe, a szívünkbe.

Értékelés:
              


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése