Interjú Cserjési Petrával

Sziasztok!

Hoztam nektek ma egy nagyon izgalmas bejegyzést: Egy interjút a Halott barátnők írójával: Dr. Cserjési Petrával! Nagyon szuper válaszokat kaptam a kérdéseimre! Még egyszer köszönöm az írónőnek ,hogy időt szakított rám! :) 

Nem is húzom tovább, figyeljetek csak:

Niitaa: Szia Petra!

Először is szeretném megköszönni, hogy válaszolsz pár kérdésemre. Ez lesz az első interjúm, s nagy örömömre szolgál, hogy vállaltad! Kezdjük is akkor:

Niitaa: Miért kezdtél el az írással foglalkozni?

Petra: Már régen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy megírom azt a krimit, amit mindig is el szerettem volna olvasni. Azonban a magyar irodalom órákon kapott nem túl pozitív visszajelzések miatt úgy döntöttem, hogy nekem ez úgysem sikerülhet.

Aztán végigizultam a Lost című sorozatot, amiben az egyik kedvenc szereplőm, John Locke rendszeresen kikéri magának, hogy mások mondják meg neki, mi az, amit ő nem tud megcsinálni. Ez valahogy szöget ütött a fejembe.

A végső lökést egy céges továbbképzésen kaptam, ahol az előadő nyíltan a szemünkbe mondta, hogy mi, mérnök létünkre biztosan nem tudnánk megírni egy regényt, mert ha képesek lennénk rá, akkor nem mérnökként dolgoznánk.

Nem tudnám megmondani miért, de hirtelen teljes mértékben átéreztem John Locke szavait: Ne mondd meg nekem, hogy mit nem tudok megcsinálni! Nagyon felháborodtam és elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi is legyen abban a bizonyos krimiben, amit én fogok megírni. Mérnök végzettségem és a sok negatív prekoncepció ellenére is.

Niitaa: Ki tervezte a Halott barátnők gyönyörű borítóját?

Petra: A borítótervezés sajnos nem ment olyan simán, ahogy gondoltam, szerettem volna. Az ötlet részemről az volt, hogy elmesélem a grafikusnak milyen hangulatú, témájú borítót szeretnék, ő előáll 5-6 ötlettel, amiből én kiválasztok egyet és azt tökéletesre csiszolja.

Végül, én választottam képet és színvilágot is, kerestem néhány hasonló stílusú borítót, amit a könyvön jó lett volna látni, átküldtem őket a grafikusnak és egy másik grafikus bevonásával elkészült a borító.

A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, határozottan jó érzés ránézni a könyvemre.

Niitaa: Voltak béta olvasóid?

Petra: Igazi béta olvasóim nem voltak, de a kéziratot ketten is elolvasták, mielőtt elküldtem volna egy kiadóhoz. Elsőként a férjemnek adtam oda, akinek nagyon tetszett. Kicsit objektívebb véleményt várva az ő Anyukája is elolvasta, akitől már érkeztek apróbb javítási javaslatok.

Az első ember, aki szakmaibb szemmel nézte át a kéziratot, az a szerkesztőm, Soós Tibor volt. Őt a kiadó által ismertem meg és rengeteget segítette abban, hogy olyanná váljon a könyv, amilyen végül lett.

Niitaa: A történetben a szereplőknek nem hétköznapi nevük van. Hogyan esett ezekre a választás? 

Petra: Fiatalabb koromban úgy gondoltam, ha lányom lesz, akkor Lolának fogom majd hívni, ha fiam, akkor pedig Igornak. (Az egyik kedvenc DJ-m után, akinek simán csak tetszett a neve). Aztán átbeszéltük a férjemmel hogyan nevezzük majd el a gyermekeinket és kiderült, hogy szerinte ezek a nevek elég szörnyűek.

Amikor megfogalmazódott bennem az írás gondolata és nagyjából összeálltak a karakterek, egyből tudtam hogyan fogom elnevezni a főszereplőket. A halott barátnők neveit a kedvenc könyveimből, filmjeimből vettem át; Abigélt at Abigél-ből, Asztridot a Rejtély-ből, Améliát a Dr. Who-ból, Annát a Buffy-ból (akinek a teljes neve Buffy Anne Summers), Alizt pedig az Aliz Csodaországban című könyvből.

Niitaa: Hogyan születtek a karakterek? Van köztük olyan, akit létező emberről mintáztál?

Petra: Nyilván ilyenkor kell azt válaszolnom: „A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.”

De ez olyan lenne, mintha azt állítanám, hogy sohasem jártam azokban a városokban, ahol a történet játszódik.

Egyetlen karaktert sem mintáztam egy az egyben létező személyről, de ahogyan viselkednek, amiket és ahogy mondanak, abban többé-kevésbé benne vannak a közeli és távoli ismerőseim és persze én is. Szerintem így lettek emberibbek és szerethetőbbek.

Egyébként a legtöbb időt a személyek hiteles megalkotásával töltöttem, a szerkesztőm tanácsára az összes főszereplő karakterét egyszer teljesen átírtam. Lola, Cirill és Igor is kétszer születtek meg a könyv elkészülése közben.

Niitaa: Miért a krimit választottad a regény műfajának?

Petra: Imádom a krimiket, olvasni és nézni is.

Igazából, eleve nem egy könyvet  szerettem volna írni, hanem egy krimit. Egy olyant, ami Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel és ha kívülállóként olvasnám, akkor nem jönnék rá már a felénél, hogy ki a tettes.

Niitaa: Mi alapján választottad a könyvben szereplő helyszíneket? 

Petra: Szeged a kedvenc városom, így a központi helyszínen nem kellett sokat gondolkodnom. Habár soha nem éltem Szegeden, mégis van egy kisugárzása, ami pozitív energiával tölt el, akárhányszor ott járok.

A többi helyszínt leginkább a karakterekhez választottam. Miután készen voltak a személyek, tudtam hogyan élnek, mivel foglalkoznak, megpróbáltam elképzelni őket egy oyan helyen, ahol már én is jártam.

Niitaa: Lola karaktere nem mindennapi. Te szerettél volna valaha a bőrébe bújni, rendőr lenni?

Petra: Lolára elég sokszor úgy gondolok, mint a „jobbik felemre”. A nőre, akivé egy szép nap én is válni szeretnék.

Fiatalabb koromban szerettem volna rendőr lenni, de persze olyan, akit a filmekben lát az ember. Amikor szembesültem a valósággal, akkor inkább lemondtam róla. Hirtelen olyan valaminek tűnt, amiért nem akartam túl sokat harcolni.

Lolát, azonban nem rettentették el  nehézségek, nem foglalkozott a negatív következménnyekkel, a lehetséges problémákkal. Nem omlott össze a barátnői halála után sem, hanem haladt tovább rendületlenül megőrizve a humorérzékét és az életbe vetett hitét.

Niitaa: A történet vonaláról volt egy előzetes vázlatod, vagy írás közben jöttek az újabb és újabb csavarok?

Petra: Amikor belekezdtem a könyve, csak annyit tudtam, hogy egy olyan bűntényről szeretnék írni, ahol egy nyomozónőnek meggyilkolják a legjobb barátnőit. Ennyi. A történetet menet közben alakítottam ki, szövögettem a szálakat össze-vissza. A vázlat hiánya miatt néha logikai hibákat is vétettem. Volt, amelyikre a szerkesztő hívta fel a figyelmemet és volt, amelyik csak a tizedik újraolvasás után tűnt fel. Elég sokat szöszmötöltem például az időpontokkal, igyekeztem szem előtt tartani az utazással eltöltött időket és azt is, hogy például hajnali háromkor nem állíthatnak be a főszereplőim egy ismerőshöz kérdezősködni.

És volt olyan is, ami eredetileg rendben volt, de a második rész elkészülte után újra kellett írnom, hogy a két történet passzoljon egymáshoz.

Niitaa: Várhatjuk Lola további kalandjait? 

Petra: A második rész már elkészült és elkezdtem a harmadikat is. Viszonylag sok nyitott kérdés maradt a könyv végén, ezeket mindenféleképpen meg kell válaszolnom.

Niitaa: Szuper! Nagyon szépen köszönöm a kíváncsiságomat kielégítő válaszokat! Szerintem nem csak nekem képződött széles mosoly az arcomon a hírre, hogy Lola nemsokára visszatér! Türelmetlenül várom a következő részt! :)