"Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan."
Ez a könyv... Egyszerűen nem találom a szavakat. Egy olyan élményt adott... Nem, nem is élményt, hanem tapasztalatot, bizonyosságot és magabiztosságot. Jó, megpróbálom összeszedni magam, hogy legyen értelme is annak, amit írok. De ennek a könyvnek a története totálisan elvarázsolt. Néhol darabokra tépett, aztán újra összerakott. A ragasztó még nem száradt meg. Többről szól, mint egy különc lány életéről. Sokkal több van benne annál, mint, hogy milyen az első szerelem, vagy hogyan lehet beilleszkedni a minket körülvevő világba. Ezeknél sokkal többről.
Celestet már az előző részben is megismerhettük. Nem mondanám rá, hogy ott mellékszereplő lett volna, mert a történet alakulásában jelentős szerepet töltött be. De igazán ebben a kötetben kerül képbe, mint ahogy azt már a cím is sejteti. Azt már tudtuk róla, hogy nem éppen egy átlagos jellemmel rendelkezik. Teljesen máshogy gondolkodik vagy beszél, mint a vele egykorú fiatalok. A történetbe három év kihagyással kapcsolódunk be, ahol Celeste már végzős. Fotó Finn ugyanúgy a padláson van. Látszólag minden rendben van, de egy jelentős probléma még mindig akad: nem tud beilleszkedni és nincsenek barátai. Márpedig ezek minden ember életében fontosak, nem csak egy tinédzsernek. Valljuk be: mindenki szeretne valahova tartozni. Sokszor annyira, hogy önmagát feledve, felvesz egy álarcot, csak ismerjék el és legyen körülötte egy baráti réteg. De ez sok esetben hamar megbukik, mert ezt az álcát nehéz fent tartani, tartósan. Vagy rosszabb esetben teljesen elveszítjük önmagunkat.
Tehát Celeste is próbálkozik felvenni mások stílusát, nem is éppen a szokásos módon. Legalábbis nekem biztos eszembe nem jutna latex ruhába bújni, hogy bekerüljek egy helyi bandába. Azért az már meredek.
Aztán felbukkan a színen Justin, a Barton suli képviseltetése. Hát mit ne mondjak... ő sem épp egy átlagos szereplő. Nem az a tipikus pasi, akiért az olvasó epekedve vágyik. Hiszen nincs benne semmi rendkívüli, ha leszámítjuk azt, hogy mennyit beszél. Mert azt nagyon tud. Néha lassítanom kellett olvasás közben, mert nem tudtam követni a gondolatmenetét, annyira csapongott a témák között. De közben végig mosolyogtam ,mert haláli figura. Tetszett, hogy nem a semmiből bukkant elő, hanem megalapozott volt az, hogy ők ketten felvegyék egymással a kapcsolatot. De maradjunk egyelőre Justin- nál. Ha képesek vagyunk túllépni a maga extrém szintű aktivitásán, akkor egy végtelenül átlagos és normális srác tárul a szemünk elé. Mert hát tényleg okos, érzelmi szinten is fejlett. Tökéletesen kiegészíti Celestet, hiszen én úgy látom, hogy Jule-val is pont ezért van jóban. Mert kicsalogatta a csigaházából és ösztönözte új dolgok kipróbálására, határai feszegetésére.
Amúgy én Celeste-el rettentő módon képes vagyok azonosulni. Jó, én sosem voltam meg nem értett zseni, de én is kilógtam a sorból. Mindig szerettem olvasni, és emiatt rengetegen elfordultak tőlem. Mert magamnak való könyvmolynak tartottak. Én meg úgy voltam vele, hogyha esélyt sem adnak, hogy megismerjenek, akkor nincs miről beszélgetnem velük. No meg nekem is voltak fura szokásaim, rettenetesen magamba zárkóztam. Volt olyan, aki mögé látott és nagyon jó, mély barátságot kötöttem vele, ami azóta is tart, de ez sajnos egy kezemen, akár egy ujjamon képes lennék megszámolni. Szóval így egyértelmű, hogy ez a könyv engem teljesen beszippantott.
Nem szeretném magát a történetet részletezni, mert nehéz lenne úgy beszélni róla, hogy ne ejtsek el véletlen egy kis spoilert. Inkább beszélnék arról, hogy miről is szól. Mint már említettem az alap témákon sokkal több rejlik benne. Ez a könyv sok ember számára egy mankó lehet. Mert segít abban, hogy magadra találj. Megmutatja, hogy mennyire fontos, hogy a saját utadat járd. Ez sosem könnyű. S pont erre a kis löketre volt most jelenleg szükségem. Mert sokan tudjátok, hogy jelenleg nagy döntések előtt állunk a párommal. S nem hangoztatom, de bennem hatalmas kétségek vannak, ami sok átvirrasztott éjszakához vezet. De most úgy érzem, révbe értem. Mert igenis érzem magamban az erőt, hogy rálépjek a saját utamra, és ne csak arra gondoljak, hogy mi az, ami másoknak is megfelelne.
A Celeste bolondulásig szól még önmagunk elfogadásáról is. A mai társadalom olyan normák elé állít, amiknek csak egy kis rész felel meg. Legyen szó akár most az ideálokról vagy a társadalmi pozíciókról. De miért is kellene ezeknek ténylegesen megfelelnünk? Miért ne érvényesülhetnénk az egyéniségünkkel? Így belegondolva, tényleg. Szóval én csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni: merj önmagad lenni, hiszen abban vagy a legjobb!
Igen, mint láthatjátok, nagyon nagy hatással volt rám. Már a felénél kedvencnek jelöltem, mert tudtam, hogy nem fogok benne csalódni. A Bright Side óta nem sírtam ennyit egy könyvön. Celeste-vel együtt törtem darabokra, vele együtt tomboltam ki magamból a fájdalmat, hogy aztán újra, lépésről lépésre, szívem darabkáit összeszedve újra teljes legyek. Majd könnyek között olvastam el a végét is, túlcsordulva az örömtől. Újraéltem életem legszebb eseményét. Magamban csak azt hajtogattam, mint akkor, a padon ülve: nem hiszem el, nem hiszem el... Szóval igen... Mindenkinek ajánlanám ezt a könyvet. Főként azoknak, akik még keresik önmagukat.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Éld az életedet, amit elképzeltél magadnak."
"Nincs nagyobb teljesítmény, mint önmagunknak maradni egy olyan világban, amely folyamatosan próbál minket másmilyenné tenni."
"Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket."
"Ne törődj semmivel, amit tudni vélsz, csak hallgass kétkedés nélkül a szívedre."
"Az igaz barátok kitartanak egymás mellett a rosszban, és csak még jobb barátok lesznek tőle."
"Néha szükségünk van valakire, aki hisz bennünk, aki támogat minket, amíg nem bírunk a saját lábunkra állni."
"Mind furcsák vagyunk. Mindannyian. Nincs olyan személy ezen a földön, akinek ne lenne valami fura jellegzetessége."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése