Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

"Örülök, hogy beláttad, miattad történt minden, mert ez az egyetlen módja annak, hogy kezedbe vedd az életed irányítását. Ha mást okolsz, azzal elfogadod, hogy más irányítja az életed, és hatalma is van ahhoz, hogy javítson rajta. Jobban teszed hát, ha vállalod a hibádat és tanulsz belőle."

Ez a könyv... egyszerűen mesés! Nincs is rá jobb szó. Teljesen magával ragadott. Már az első oldalakon beszippantott, de annyira, hogy addig olvastam, míg ülve el nem aludtam. Majd hajnalban felriadva zseblámpa fényénél folytattam. Akik ismernek, tudják, hogy nálam ilyen nem szokott előfordulni. Az alvásra szánt idő szent és sérthetetlen, ha fáradtnak érzem magam, akkor még az olvasást is képes vagyok hanyagolni, hogy másnap biztosan használható legyek. Norbert Winney, alias Vakulya Norbert elérte a lehetetlent! A nyelvezetért pedig külön elismerés illeti: elfáradt a szám, annyit mosolyogtam olvasás közben!

Személy szerint én oda vagyok a mesékért. Nincs is jobb, mint néha harcolni egy sárkánnyal, vagy végigkövetni egy hercegnő életét. Felnőttként is sokszor megnézek egy egy mesefilmet, vagy felütök egy mesekönyvet. Mert véleményem szerint mindenkinek szüksége van az életében a varázslatra  és a csodákra, hiszen ez nem korfüggő. 

A kedvenc történeteim a magyar népmesék közül kerültek ki, de Andersen és Grimm alkotásait sem vetettem meg. Még valahol akad egy jó vaskos Benedek Elek mesekönyvem is. Ezek után a Sárkányok, farkasok és almák számomra az ideális könyv. Szükségem is volt, hogy végre valami igazán elvarázsoljon. Most, hogy már én is dolgozok, jó érzés kiszakadni a valóságból egy- egy pillanatra és átélni Vízfüttyű Loson történetét.

Na igen. Amikor először láttam meg a főszereplőnk nevét, hát kicsit kiguvadt a szemem. Háromszor is megnéztem, lebetűztem, biztos jól látom-e. De legalább tudja magáról, hogy nem valami fényes jövőt jósolhatunk neki, ha csak ezt a tulajdonságát vesszük: "Még csak tizenhat nyarat látott, ám így is tisztában volt azzal, hogy meglehetősen idétlen a neve." Viszonylag hamar meg is kapjuk a választ, honnan jött ez a választás. Onnantól kezdve alig vártam, hogy új karakterek lépjenek a színre. Számomra ezek nagyon ötletesnek tűnnek, néhánynak annyira jó hangzása van. 

A könyvben három történet kapott szerepet. Három kiragadott esemény Loson barátunk nem mindennapi életéből. 

Az első ezek közül a Sárkányfészkek nevet viseli. Itt megismerkedünk a főhősünkkel és az őt körülvevő világgal. Nincsen a történet bő lére eresztve, de mégis pont elegendő információt kapunk ahhoz, hogy minden fontos helyszínt lássunk magunk előtt olvasás közben. Színre lépnek a későbbiekben is fontos szereplők. Már itt személyes kedvencemmé lépett elő kis Muszti, a fekete patkány. Hát nagyon aranyos volt végig, igazi színfolt ezekben a kis történetekben! Ha szabad ilyet mondani, ő a kedvenc karakterem! Arra számítottam, hogy a végén kiderül, hogy egy elvarázsolt lány vagy valami hasonló. Örülök, hogy nem jött be a sejtésem, hogy a mesevilágban is vannak átlagos karakterek. Sokszor tapasztalom, hogy egy mesésebb könyvnél átesnek a pegazus túloldalára, és túl sok varázslatos elemet használnak fel a szerzők, amitől kuszává, szinte élvezhetetlenné válik a történet. Legalábbis nem lehet annyira magunkénak érezni, mert folyamatosan kilök belőle egy érzés, mely a fejünkben a következőképp pörög: Na ezt már én sem hiszem el! Örülök, hogy ez itt nincs jelen. Mindenből pontosan annyi van adagolva, hogy az összetevők harmóniájából egy nagyon jó kis könyvet kapjunk!

Szóval az első történetben Loson a legáltalánosabb meseelemet felhasználva: ki szeretné szabadítani a hétfejű sárkánytól a királykisasszonyt, hogy elnyerje a kezét (vagy valaki másét) és a fele birodalmat. S igazából, ezen alapszituáción kívül teljesen egyedi benne minden. Az események olyan fordulatot vesznek, aminél legszívesebben felkiáltottam volna, hogy Csuhajja, hát nem gondoltam volna! Persze a jutalma nem marad el, a hőn áhított hölgy szívét elnyeri magának. Úgy hellyel-közzel.

Aztán következik a Farkasátkok című történet. Itt egy klasszikus Grimm mese újragondolásába nyerhetünk betekintést. Naná, hogy direkt nem árulom, el melyikről is van szó. Legyen Nektek is akkora meglepetés, mint amilyen nekem volt. Annyit azért elmondanék, hogy nem egy átlagos szemszögből közelíti meg. Kicsit tartottam tőle, hogy újat nem tud a történetből kihozni, mert rengeteg feldolgozása született már, mind könyv mind film terén. De szerencsére sikerült és közel sem összehasonlítható egyikkel sem, kiemelkedik közülük. 

A harmadik, egyben utolsó rész a Kristálylakók. Itt a cím nem igazán segített elsőre megérteni, melyik történethez lehet köze. De ha megvizsgáljuk ezt a csodaszép borítót, akkor láthatjuk, hogy a sárkányról és a farkasról már volt szó, tehát csak maga az alma maradhatott, és hoppá, mindenkinek, kivétel nélkül első pillantásra beugrik a Hófehérke. Nem is állunk messze a valóságtól. Ez is egy klasszikus mese, mindenki ismeri, a többség szereti is. Ennek is már kisegymillió átirata készült, így szintén bennem volt olvasás közben a félsz, hogy a történet a végére el fog laposodni, mert unalmassá válik, hogy tudjuk mi fog történni: a rossz elnyeri a büntetését, Hófehérke meg a jutalmát. Igen, ez lehet meg is valósult, de egy olyan köntösbe bújtatva, hogy élvezettel lapoztam, és képtelenség lett volna kivenni a kezemből a könyvet, mielőtt a végére nem érek a történetnek.

Szeretnék kiemelni egy fontos momentumot: igaz, hogy három történetről beszélhetünk, de ezek kötődnek egymáshoz. Ténylegesen csak kiragadott pillanatok Loson életéből. S ez igenis számít, mert így a három jelenet összefügg és a háttérbeli események is nagyon meghatározóak. Mert nem csak az alapsztori kerül felvázolásra, nem csak egy-egy mese került újra feldolgozásra, hanem kaptunk egy új sztorit is, mely megmutatja egy fiatal fiú jellemét, életét. A csalódásoktól az örömön keresztül minden nehézségig. Bemutatja, hogy egy hős élete sem fenékig tejfel, igenis neki is vannak gondjai, amikre egy-egy hőstett nem mutat megoldást.

Vakulya Norbert olyan hihetetlen csavaros és újnak mondható látásmóddal rendelkezik, hogy majdnem lefordultam a seprűmről! A régi történetekből olyan új alkotásokat hoz ki, hogy egyszerűen csak falni tudtam a könyvet. Cikázott a szemem sorról sorra, míg egyszer csak el nem fogyott. Sajnos túl hamar vége lett. Remélem, hogy a későbbiekben még olvashatok tőle más művet, esetleg Loson további kalandjait is, mert nagyon megszerettem ezt a világot, a nyelvezetet és minden kis pillérét.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, ki szeretne szakadni a valóságból!

Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum kiadónak!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Nem adja fel! 

Legyenek bármilyenek is a körülmények, érje bármekkora csapás, fel kell állnia, és küzdenie kell. "

"– Félsz, hogy elveszíted, igaz? 

A fiú kelletlenül bólintott. 

– Ha ő nem lenne velem… 

– Mi lenne akkor? 

– Akkor… üressé és értelmetlenné válna az életem. 

– Tévedés! A legtöbben így gondolkodnak, és összekeverik a szeretetet a ragaszkodással. Nélküle is teljes lehet az életed. Hiba azt feltételezni, hogy a boldogságod egy másik személytől függ. Csakis tőled függ, fiam! Csakis tőled! Márpedig épp most teszed magad boldogtalanná ezekkel a haragos gondolatokkal, melyek a félelmedből és az önbizalomhiányodból táplálkoznak. Szabadulj meg tőlük!"

"Ne vakítson el a szépség, mert a legszebb királylányból is válhat sárkány…"

"– Ittál valami erőset netán? Az hevített át? 

– Nem. Megcsókoltam egy királylányt! 

– Á – bólogatott az öreganyó. – Nagyon helyes! Így kell túllépni a korábbi barátnőkön. 

– Már halott volt. 

– Szorult helyzetben az ember ne legyen válogatós…"

"Milyen különös dolog az emlékezet!"

"Hogy mi is számít hétköznapinak, természetesen nézőpont kérdése."