On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

"Milyen lehet szerelmesnek lenni? Egy meleg tenyérbe csúsztatni a kezét, egy vállra hajtani a fejét? Nevetve bohóckodni az esőben? Izgatottan várni a percet, amikor találkoznak? És megcsókolni valakit?"

Tyűha, ez aztán nem volt semmi. Volt ebben minden, ami egy jó könyvhöz kell: akció, csipetnyi romantika, jó karakterek, új nézőpontok és helyszínek. De legjobban az egyediség és a humor jellemzi. Rég kacagtam már fel hangosan egy könyvön. Mit kacagtam: nyerítettem! On Sai igazán elvarázsolt engem is!

Már régebb óta foglalkoztatott ez a könyv, de mindig volt valami fontosabb, valami érdekesebb, valami más. Sokan mondták - egyesek már nyaggattak - hogy olvassam el, de mindig valahogy eltérítettem az erre vonatkozó felkéréseket. Most már nem szerettem volna tovább húzni, mondhatnám úgy is, hogy nem volt hozzá pofám úgy döntöttem, itt az ideje. Az biztos, hogy nem bántam meg.

A könyvnek a borítója már felkelti a legtöbb moly érdeklődését. Gyönyörűen kidolgozott, s ami nem látszik a legtöbb internetes adatlapon: az elején van egy leheletnyi dombornyomás, melyen egy dobbanásnyi szívhang látható. Tudom, nem ez a helyes kifejezés rá, de ha kezetekbe veszitek a könyvet, akkor máris megértitek, miért így fogalmaztam meg. Engem ez a kis részlet teljesen megfogott! S nagyon jól illeszkedik a könyv hangulatához is. 

Ugyanakkor a borító a fülszöveggel együtt enyhén félrevezetett. Egy abszolút romantikus, kissé vidám történetre számítottam, erre kaptam mindenféle népséget, világot, tudóst, katonát, sci-fi elemeket és még egy istent is! 

Mia Anne egy igen aranyos karakter. Mondjuk az egész könyvet körbelengi ez az aranyosság érzete. Főleg a kezdetben. No, de a karakterre visszatérve: ez a kislány - mert, hát ugye kislány! Végre egy normálisan viselkedő tinédzser! - igazán szeleburdi jellemmel bír. Mindig vártam, hogy kinyissa azt a nagy száját és a cserfes beszólásain nevethessek. Esze, mint a borotva. 

A többi karakter is tetszetősen kidolgozott. Bár az elején kissé zavart a lovagok megnevezése, ez a Hit, Bátorság, Táncos és társai... hát nem nagyon ragadtak magukkal, de idővel megszoktam és a végén már könnyedén átsiklottam a zavarom felett. 

Ugyanakkor nem értem ezt a nagy rajongást Kósza felé. Persze, szimpatikus, meg cuki és biztos édes kockái vannak, de számomra csak egy nyikhaj fiúcska maradt. Nem folyok szét, ha pályára lép, szimplán elmosolyodom, hogy mennyire kis aranyos. Vagy ez már a kezdeti öregség jele?

Örök kedvencem Bo, az éjfekete ló marad. Tudom, méltatlanul kevés szerep jutott neki a történet során, de azok jelentősek, illetve fenomenálisak! Imádom! *.*

A könyv már az elején meggyőzött, hogy szeretni fogom. Annyira egyedi stílusa van, hogy csak na! Imádom On Sai gondolkozásmódját és humorát. Emellett a Csingiling nevű drogra gyanakodtak? Apukám, saját tudatmódosító szerem van! Nagyon menőnek éreztem magam! 

Kifejezetten tetszett, hogy egy modern könyvről beszélünk. S ez nem abban nyilvánul meg, hogy épp melyik korban játszódik, hanem, hogy felbukkannak benne olyan elemek, mely még újdonságnak minősülnek, illetve a mai technika és a stílusok is felvonulnak benne. Önkéntelenül is széles vigyor terült szét az arcomon, mikor Anne a Hollófiúk sorozatot olvasta. 

Alapvetően én nem ismerem ezt a Mondocon nevezetű eseményt. Persze, hallottam már róla, de a könyv elolvasása után legszívesebben jelmeztervezésbe fognék, hogy a következőn én is részt vehessek. 

Számomra nagyon sokat jelent, mikor egy magyar író mer olyan történetet írni, mely kis hazánkban játszódik, Az pedig, hogy még bizonyos elemeket felhasználva hatalmas szerepet is ad az országunk mivoltának.... jól esik a magyar lelkemnek. Sosem voltam nagyon nemzeti öntudattal rendelkező felnőtt, de egy ilyen történet után büszkén húzom ki magam. 

Az időutazás ötlete nem új-keletű, mégis sikerült On Sai-nak egy újfajta borítást adni neki. Örülök, hogy egy klisé elemből egy olyan történetet rittyentett, ami mindennek nevezhető, de tömegcuccnak nem. Ugyanakkor néha számomra már sok volt az egyedi elemek száma. Aláírom, az írónőnek a fantáziája nem ismer határokat, de ebben már túl sok az újdonság. Vagy lehet rosszkor talált meg. Néhol kicsit már túl elrugaszkodottnak tűnt. Sőt, így végig gondolva, biztos bennem van a hiba, hisz máskor ujjongok, ha egyediséget érzékelek. 

Tehát úgy egybevetve egy nagyon jó, humoros könyvet olvastam. Szerettem, tényleg hihetetlenül aranyos. Számomra az a tipikusan egyszer olvasós, de nem szeretnék senkit elriasztani tőle, mert tényleg fenomenális! Olvasástok el, megéri :)

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Apa, randizhatok egy lovaggal?

Az apja reflexből közölte, hogy tizenkilenc és fél éves kor az ideális a szexuális kapcsolat elkezdésére, és erre még pontosan negyvenegy és fél hónapot kell várnia.

– Bocs, apa rosszul tettem fel a kérdést. Szeretnéd, ha egy osztálytársammal mennék moziba, aki már túl van az első pár berúgáson, óvszer nélkül szexel, és tudja, hol lehet drogot kapni? Vagy inkább elengedsz egy lovaggal, aki elpirul, ha meglátja a bokámat?"

"– Letértem az útról! – nyögte dühödten.

– Piroska is így kezdte."

"Ha az embernek van egy kamasz lánya, közelről is tanulmányozhatja a professzionális „bocs, csak erre jártam” lopakodást."

"– Látod, ez a csók. Remélem, érted a különbséget – vigyorgott pimaszul a lovag. – Ha nem, akkor később szívesen elmagyarázom újra… és újra."

"A magányosoknak egyetlen barát elvesztése a csillagok kihunyásával ér fel."

"Olyan jó lenne fontosnak lenni, végre valahol olyan barátokat szerezni, akiknek önmagáért számít."