Anne L. Green: Törékeny vonzerő

"Nem is sejtjük, hogy akármilyen mélyről indulunk is, a hullámvölgyek jönnek-mennek. Ahonnan elindulunk, oda sajnos vissza is juthatunk, de amikor olyan szorult helyzetbe kerülünk, hogy úgy tűnik, minden ellenünk van, és azt érezzük, egy perccel sem bírjuk tovább, akkor kell, hogy legyen egy biztos támasz, egy társ, aki végigsegít ezen a rögös úton."

Anne L. Green könyve számomra minden. Olyan támogatást tud adni, amire rengeteg embernek szüksége lenne. E könyvet olvasva a moly képes lehet a saját életében történt szörnyűségeket megfelelően feldolgozni. Olyan lelki támogatást tud nyújtani, amit el sem hittem volna, ha valaki mondja. Ezt át kell élni.

Rengeteg gondolat kering a fejemben, de még több érzés van jelen a szívemben. Szinte meg sem tudom őket ragadni, úgy cikáznak. Ez volt az első könyv, amit olvastam az írónőtől. Mikor megláttam a borítót, teljesen beleszerettem és már elő is rendeltem. Egy pillanat műve volt. Tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen. Mikor pár nap késéssel, de végre a kezemben tarthattam csak mosolyogni tudtam, hiszen sokkal vaskosabb kötetről beszélünk, mint ahogy én azt gondoltam. Már itt éreztem, hogy jó barátok leszünk mi, szeretni fogom a történetet. De legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy szembesíteni fog a saját démonaimmal és segít lerakni egy régóta cipelt terhet.

Minden percet megragadtam az olvasásra

Igen, hálával tartozom mind a könyvnek, hogy rávilágított, mennyire fontos elengedni a múltat és hálás vagyok az írónőnek is, hogy papírra vetette Chloe és Adam történetét, ami felér egy terápiával. Nem azt mondom, hogy pályát tévesztett, mert ízig-vérig író, efelől semmi kétség, de mellette el tudnám képzelni, hogy akár pszichológusként is tevékenykedik. Ennyi csodaszép gondolatot megfogalmazni és az érzéseket a gyökerüknél megragadva a felszínre rántja a régóta bennünk lakozó félelmeket. Rengetegszer úgy éreztem, hogy ez a könyv kifejezetten nekem lett írva. Hasznos terápia volt, teljes szívemből köszönöm!

A történet két fiatal felnőttről szól, akik egymásra támaszkodva képesek a múlt sebeit meggyógyítani. Chloe, a gyönyörű  nő már olyan dolgokat élt át, amik teljes kihatással voltak a személyiségére s ne szépítsünk: tönkretették az életét. Elsőre furcsa volt ez az ellentét, miszerint pszichológus létére pont saját magán nem tud egy kicsit sem segíteni. Én a helyében biztos úgy éreztem volna, hogy megbuktam a szakmámban is és még mélyebbre süllyedtem volna. Örülök, hogy ő kitartott azért mélyen, legbelül. Tartotta azt a kis pislákoló reményt magában, még ha nem is volt tudatában, hogy benne él.

Adam egy erős férfi, aki a lehető legnehezebb terhet cipeli magával. Önmagunk hibáztatása egy mással történt esemény miatt... amit még tisztázni sem lehet. Szörnyű gyötrelemmel jár, amitől szinte lehetetlen megszabadulni. Végig megértettem a viselkedését és a döntéseinek okát. 

Mindketten teljesen életszerű karakterek. Nem tökéletesek, tele vannak be nem hegedt sebekkel, de szükségszerű volt az ő találkozásuk. Szükségük volt egymásra, hogy felépüljenek és újra teljes életet élhessenek. 

A könyv felépítése nagyon szimpatikus a számomra. Örültem, hogy belátást nyerhetünk mindkét személy fejébe, láthatjuk, mi rejtőzik mélyen bennük. Ez adta meg a biztos alátámasztását a regénynek, melyre lehet építkezni, hiszen ha átérezzük, mi zajlik le mindkettejükben, sokkal erősebben a részesei lehetünk a történetnek. Imádom Anne L. Green stílusát. Ahogy ír, az egyszerűen fenomenális! Gyönyörűen fogalmaz, csak úgy szállnak a gondolatai! Néha kicsit túlságosan is, hiszen ha belegondolunk nem hiszem, hogy létezhet két ilyen ember, akik ennyire választékosan tudjanak szinte mindig fogalmazni. De úgy érzem, ez nem von le az olvasási élményből semmit, hiszen túl sok igazság rejtőzik a szavaikban.

Miután befejeztem a könyvet és letettem, akkor szembesültem vele, hogy hány kis jelölőt elhasználtam, hogy ki tudjam majd később írni a nekem tetsző részeket. Kicsit kiguvadt a szemem, mert általában egy könyvre 3-4 darabot szoktam elhasználni. Szóval igazán meglepődtem, mikor összeszámolva kerek negyven cetli lógott ki a könyvből. De ezek a megjelölt jelenetek, félmondatok tényleg annyi igazságtartalommal rendelkeznek, hogy úgy éreztem, egybe kell gyűjtenem őket, hogy később egyet-egyet elővéve erőt merítsek belőlük.

A kedvenc jeleneteim azok, ahol a gyerekek is aktívan részt vettek az események forgatagában. Imádom a cserfes gyerekszájat, olyan gondolatokat, amikre csak ők képesek. 

Tudjátok, hogy én mennyire nagyon háklis vagyok az erotikus tartalomra. Szerencsére ebben a kötetben gyönyörűen van ábrázolva. Hisz a szerelmük alapja nem a testi vonzódás, hanem a lelki összekapcsolódás. Teljesen más érzés olvasni egy forró jelenetet, ha az olvasó tisztában van azzal, hogy a szerelem, vagy a nyers vágy fűti őket. Előbbinél csodálatos és mesteri, utóbbinál alpári. Szóval számomra tökéletesen volt adagolva, pont annyi, amennyire szükség volt. Egy alkalommal sem több, vagy kevesebb.

Amit még szeretnék kiemelni azok a fejezetek előtt megjelenő gondolatfoszlányok. Kifejezetten kellemes volt, hogy minden rész előtt volt egy kiemelt idézet, ami éppen az adott eseményre volt levetíthető. Így tudtuk, hogy körülbelül milyen hangulatra számítsunk, egyfajta felkészülésként hatott a továbbiakra. 

Biztos vagyok benne, hogy lesz majd olyan olvasó, akinek nem fog tetszeni Chloe személyisége. Fel fogja neki róni, hogy ennyiszer elismétli ugyanazon problémáit. Én nem így látom, s a könyv végén van egy kulcsmondat, mely az ő szájából hangzik el: "Azok, akik nem éltek át hasonlót, nem tudják megérteni a velem történteket, a kialakult blokkoló félelmeimet, szégyenérzetet." S ebben nagy igazság van. Mert Chloe személyiségét csak az fogja igazán megérteni, akik testközelből tudják, min ment keresztül ő is. S igenis megállíthatatlanul ezen kattognak a fogaskerekek egy sérült személy fejében. Teljesen átformálja, kihatással van az élete minden pillanatára. Olyan gyötrő gondolatokat és érzéseket kelt, amikhez sok év kell, hogy megszűnjenek a megfelelő segítség mellett.

Összességében egy olyan könyvet olvashattam, mely első pillanattól kezdve mélyen beszippantott. Megmutatta, hogy a legmélyebb sötétségben is van fény, mindig van kiút és hogy a szeretet ereje mire képes. Kaptunk mellé egy kis erotikát, mely megadta a perzselő alaphangulatot, és kaptunk egy izgalmas, szálat is, ami kiemeli a többi romantikus kötet közül. Segít begyógyítani a saját sebeinket, utat mutat, merre tovább egy nehéz időszak után. A részemmé vált. Csak ismételni tudom magam: Köszönöm!

Ajánlanám mindenkinek, aki nem ijed vissza a komolyabb témáktól és nem a perzselő jelenetek miatt olvas csak könyvet. Szeretettel ajánlom azoknak, akik egy gyönyörű romantikus történetre vágynak, csöppnyi humorral fűszerezve, illetve azoknak, akik képesek értékelni a magyar nyelv szépségét.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– A szerelem az a dolog, amitől tudunk mosolyogni még akkor is, ha fáradtak vagyunk."

"A szeretet a lehető legjobb terápia. Az embernek szüksége van arra, hogy fontosnak érezze magát. Érezze, hogy szeretik. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény."

"Olyan nagyon vágytam a tökéletességre, és nem vettem észre, hogy olyan sosem létezett."

"– A csalódások és a pofonok elől nem térhetsz ki. Azok megtalálnak. Hogy a jelenben kavicsokat görgetsz, vagy később sziklákat mozgatsz, te döntöd el, de egy biztos: amíg nem küzdesz meg a démonaiddal, midig vissza fognak térni."

"A problémák megoldásához szükséges az erő, hogy meghozhasd a megfelelő döntéseket. Bátorság, hogy elindulj az úton, megvalósítsd amit elterveztél, és közben mindvégig tartsd magad, hogy ne inogj meg, ne bizonytalanodj el."

"Csak a bolond keveri össze a sorsot a végzettel. A végzet az, ami történik. A sors az, ami mi alakítunk."

"Nem engedem, hogy bármi vagy bárki is a boldogságom útjába álljon."

"Boldog és kiegyensúlyozott gyereket csak úgy tudsz nevelni, ha te magad is harmóniában vagy önmagaddal."

"– Tudom, hogy ti szerelmesek vagytok. 

– Na, ne mondd! (..) 

– De, mondom, – folytatta a kis dumagép. – Az emberek ilyenkor csak bámulnak egymásra, míg az étel ki nem hűl, ez pedig már hideg – bökött a gofrija felé. – Akik nem szerelmesek, többet törődnek az étellel – fejezte be bölcselkedve."

"A szerelem az, amikor anya kávét főz apának, de még mielőtt odaadná, megkóstolja, hogy biztos legyen abban, hogy finom."

"Az igazi diplomata az, aki úgy küldi el a fenébe a másikat, hogy az alig várja, hogy indulhasson."

S végül egy saját készítésű Reader's Art: