"– Miért nem mondtál le rólam soha?
Vállat vontam. – Mert vannak dolgok, amikre érdemes várni, annyira jók."
Teljesen más volt, mint amire számítottam, de nem okozott csalódást. Sőt, olyan érzéseket keltett bennem, amik hatására volt, hogy le kellett tennem a könyvet pihenni. Ugyanakkor volt, hogy képtelenség lett volna kiszedni a kezeim közül, mert annyira magával ragadott. Brittainy C. Cherry újfent csodálatosat alkotott.
Mikor végre a kezeim között volt a könyv, hát mit ne mondjak... örömtáncot jártam! Annyira nagyon vártam már Logan történetét, hogy az leírhatatlan. A Lebegéssel az írónő megvett magának teljesen, vak hitet szavaztam az ő munkásságának. Ugyanakkor, mikor bejelöltem moly-hu-n az olvasásomat azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan nem voltak vele maradéktalanul megelégedve. Kicsit elbizonytalanított ez a tény, de úgy döntöttem, hogy az én véleményemet nem fogja befolyásolni.
Egy dolgot nem nagyon értek még most sem, a történet végére érve: Miért került egy sorozatba a Tűzeső a Lebegéssel? Mert véleményem szerint nem sok közös elemet fedezhetünk fel. Még nyomokban sem tűnnek fel az előző kötet szereplői és a történet sem hasonlít egymásra. Ha nagyon messziről nézzük, nem kettő vagy három, hanem öt lépés távolságból, akkor annyi megállapítható, hogy ugyanúgy egy megtört személyiség felépülését követjük végig és két szív egymásra találását. De biztos vagyok abban, hogyha nem sorozatként, hanem mint különálló regényként lett volna feltüntetve, sokkal jobban értékelnék a mondanivalóját, mert egyáltalán nem lenne összehasonlítva a Lebegéssel. Mert sokak számára elvett egy keveset az olvasási élményből, hogy körvonalakban sem kapjuk meg minden azon érzelemhullámot és mélységet, amit az "első" részben tapasztalhattunk.
De ha sikerül elvonatkoztatni Tristan-tól és teljes mértékben Logan-re tudunk fókuszálni akkor egy gyönyörű történetet kapunk. Logan élete sosem volt egyszerű. Egy ilyen anya és egy ilyen apa mellett felnőni... nagyon kevesen képesek ezt lelkileg is túlélni. Szerencsére ott volt az ő Csillagja, Alyssa, akinek köszönhetően mindig a víz fölött tudta tartani a fejét.
A könyvet több részre osztanám: a barátság, a szerelem és az öt évvel később kategóriákra.
A barátság során Brittainy rámutat, hogy mennyire fontos is az, hogy legyen az életünk során legalább egy olyan személy , aki ténylegesen, jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert sokkal könnyebb elviselni a felettünk átcsapó hullámok erejét, ha van egy világítótornyunk, ami nem engedi, hogy a habok között elmerüljünk. Fényt mutatva vezet szüntelen.
A szerelem rész egy egész életre is sok érzelmet jelenít meg. Egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amire nem biztos, hogy készen álltam. Logan lecsupaszított lelkébe látva többször is le kellett tennem a könyvet pihenni. Mert borzasztó, hogy egy ennyire szerethető ember ilyen mély sebekkel együtt próbál életben maradni. Ennyi fájdalmat és bizonytalanságot csak több dózisban tudtam elviselni, mert teljesen megfojtott a sajnálat. S mivel még a könyv elején járunk, ezért biztos voltam benne, hogy ez a cseppnyi boldogság, aminek hatására képes elviselni mindent el fog veszni. S sajnos igazam volt. Bár ne lett volna! Rettenetes dolgokat kellett átélnie. Ugyanakkor örülök, hogy ezek hatására helyesen döntött, és így megszülethetett az öt évvel későbbi eseménysorozat is.
Ugyanis itt egy más Logant ismerhetünk meg. Újabb problémákkal kell megküzdenie, újabb akadályt sodort elé az élet, de nagyon is helyt áll. Sokkal több rejtőzik benne, mint amit a felszínen mutat. Megváltozott, erősebb lett, még ha ezt kevesen is hiszik el neki.Nagyon örülök, hogy lehetősége nyílt bebizonyítani. Örülök, hogy végül minden kis kirakós darab a helyére került és végre azt az életet élheti, amit megérdemel és ott, ahol lennie kell.
Ennél a résznél már nem találhatunk olyan mélyre ható, lelket összeszorító érzéseket, mint az elején, de nagyon olvastatja magát. Egy cseppet sem unalmas.
Biztos feltűnt nektek, hogy szinte csak Loganről ejtettem eddig szót, Alyssa háttérbe szorult. Jogos a felvetés, és ez azért van így, mert az írónő is így mutatta be a cselekményeket. Az elején még nagyjából egyenlő résznyi betekintést nyerhetünk mindkettejük lelkébe, de a későbbiekben Logan kerül előtérbe. bevallom, emiatt kicsit bosszús is voltam, mert nagyon érdekelt volna, hogy egy-egy szituációt hogyan él át Alyssa is. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv elsősorban nem kettejükről szól. Ez a könyv Logan-é. Tehát teljesen jogos volt ez a megosztási arány.
Az elején furcsának találtam, hogy két fiatalról beszélünk, akik 18 év körüliek. Arra számítottam - már csak a borító miatt is - hogy felnőttekről lesz szó, akik mögött már rengeteg tapasztalat áll. Talán ezért is hatott rám ennyire megrázóan az, hogy fiatal kora ellenére Logan-nek mennyi mindent kellett már átélnie. Ugyanakkor úgy érzem, ezeknek a dolgoknak meg kellett történniük, mert minden egyes mozzanat hozzáadott egy darabot a személyiségéhez. S ez nem csak rá igaz. Minden embert a környezete formál, s pont emiatt nem szabad a múltunkat megtagadni, akármi is történt ott. Mert ha azon események nem következtek volna be, akkor most nem ugyanaz a tekintet nézne vissza ránk a tükörből.
Van benne két szereplő is, akik a saját érzéseik rabságába esve szenvednek: ők pedig Logan édesanyja és Sadie. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem fogják megérteni az ő viselkedésüket, pedig roppant egyszerű: egy férfi elvette tőlük mindazt, amitől nőnek érezték magukat és elérte, hogy úgy érezzék, csak tőle függnek, ő a lételem a számukra. Sajnos a házfalakon belüli erőszak nagyon gyakori a mostani világban. S legtöbbször a testi sérelmek sokkal kevésbé fájnak, mint a lelkiek, mert míg a csont összeforr, a duzzanat leapad és a lila folt eltűnik magától, addig az önbecsülést nem lehet idővel csak úgy visszaszerezni, ha nincs menekvés ebből a mókuskerékből. Mindketten áldozatok, akik segítségre szorulnak. Felmerülhet a kérdés: vajon hány ilyen nő vagy gyermek él a közvetlen közelünkben?
Szerettem ezt a könyvet, nagyon. Mélyen megérintett. A lelkem legmélyéig hatolt, darabokra szedett, majd szépen, újra összerakott. S míg a hegek is beforrtak, addig egy olyan izgalmas történetet mesélt el, hogy minden kötelességemet háttérbe szorítva csak Logan világára tudjak koncentrálni. Szerettem a visszatérő jeleneteket és azokat az állandó elemeket, amik kortól függetlenül újra és újra megjelentek. Rájöttem, hogy néhány apróság igenis fontos momentum lehet, beszélve egy bekeretezett villáról, egy dokumentumfilmről vagy egy falat epres oreo-ról. Megtanít arra ,hogy a szeretetnek mekkora ereje van és hogy mennyire sokat jelent az, hogyha támaszkodhatsz a családtagjaidra.
Több lettem a Tűzeső által.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Belélegeztem a nevetését. A mosolyára dobbant a szívem."
"Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyasmivel töltsük, ami nem boldogít."
"Ha az ember talál valakit, aki képes megnevettetni akkor is, amikor sírnia kellene, nos, abba bele kell kapaszkodni, mert ő az, aki örökre meg fogja változtatni az életét."
"Ha veled vagyok, nincs szükségem drogra. Számomra te vagy a drog."
"Elmosolyodott. Ettől megint meghaltam egy kicsit."
"Azt, hogy milyen jó dolgunk van, csak akkor vesszük észre, amikor látjuk, milyen rosszul megy másoknak."
"…az otthont nem egy bizonyos hely jelenti, hanem az, amit egy olyan személy iránt érzünk, akit szeretünk; a békesség, amely képes eltompítani az ember lelkét mardosó lidércfényeket."
"Korábban gyakran eltűnődtem azon, miből lehet megtudni, ha szerelmes lesz valaki. Vannak-e ráutaló jelek? Hosszú idő kell hozzá, hogy felfogjuk, vagy elég egy röpke pillanat? Egy reggel felébred az ember, és kávézás közben ránéz a vele szemközt ülő személyre, aztán csak azt érzi, hogy zuhanni kezd?
Most már tudtam a választ. Az ember nem zuhan bele a szerelembe. Felolvad benne. Mint tavaszi nap sugarai alatt a jég."
"Szarj le mindenkit, és szerezz egy kutyát."
S végül egy saját készítésű Reader's Art:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése