2017. március 24., péntek

Ferger Annamária: Néma ​utazás

Ezt a verseskötet egy molyos esemény keretein belül jutott el hozzám is. Bevallom őszintén, nem szoktam verseket olvasgatni már régóta, így egy hirtelen felindulásnak nevezném a jelentkezésemet, s később tudatosult bennem csak a Mit tettem? érzés. 
Mert hát akkor még bele sem gondoltam, hogyan lehetne véleményt alkotni versek sokaságáról úgy, hogy nem is értek hozzá. Szóval enyhén félve, de kíváncsian vártam, hogy hozzám is elérkezzen ez a kis könyvecske. Oldalszámra nem olyan sok, gondoltam egy délután leülök és végigszaladok rajtuk. Aha. Nem. Több is mélyebben megérintett és gondolkodásra késztetett. Egy nap többször is elővettem, olvasni belőle egy keveset, majd félreraktam, hogy teljesen át tudjam magam adni azoknak az érzéseknek, amiket kiváltott belőlem.

Szóval drága Ferger Annamára és Ferger Jolcsi, nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy részese lehettem én is ennek az apró csodának!

A közlépiskolában magyar faktos voltam. Hihetetlen módon élveztem mindig az irodalmat, hisz már akkor is könyvmoly voltam, vagy mi fene. Szóval mindig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a soron következő novellába vagy versbe, attól függ, éppen mit vettünk. Akkoriban még a versek is közel álltak hozzám, imádtam elemezni őket. No persze ehhez szorosan hozzátartozik, hogy nálunk nem a tankönyvben leírt dolgokat kellett benne látni, hanem kedves Majnár Ágnes tanárnőnk hagyott minket kibontakozni. Drága tanárnő, ha véletlen, egyszer látnád ezt a bejegyzést, akkor köszönök mindent neked is! Nélküled biztosan nem vettem volna soha a bátorságot arra, hogy blogot kezdjek vezetni. Te adtad meg azokat az alapokat, amikre még most is bőszen támaszkodom! S igen, megjegyeztem: nem nénizünk le! :)
Szóval akkor nagyon szerettem ezeket, de azóta eltelt 5 év, egy teljesen másmilyen pályán, így ezen tudás teljesen háttérbe került és kopni kezdett.

Ferger Annamária kötete olyan emlékeket hozott elő bennem az olvasás közben, amiért örökre hálás leszek, mert sosem hittem volna, hogy még, egyszer, valamikor igenis eszembe jutnak!

A versek három csoportra vannak bontva. Úgy érzem ezekről nagyon nem kell beszélnem, hiszen a köszönetnyilvánításban ki van fejtve, hogy melyik mit takar. Mikor régen ,verset elemeztünk, mindig tudtuk, hogy a költő mikor írta, mi történt akkor az életében, így sokkal könnyebb volt az értelmezés. Sosem gondoltam, hogy alapvetően ez fontos dolog, inkább egy szükséges plusz. Most a költeményeket olvasva rá kellett döbbennem, hogy ez mekkora mankó lehet! Mert hát nem ismerem személyesen Annamária életét, nem tudom, miken ment keresztül, mégis egy betekintést nyerhettem a lecsupaszított lelkébe. Biztos vagyok benne, hogy néhány vers sokkal nagyobb hatással lett volna rám, hogyha tudom, milyen esemény hatására született meg. Így viszont csak a saját tapasztalataimat tudtam kivetíteni, és azok alapján választottam ki azokat, amik a legjobban megragadtak.

Első helyen mindenféleképpen az Üvegszilánk című vers áll.
Első olvasás után hangosan egy Hű az anyját! kiáltást eresztettem el a néma lakásban. Többször is visszalapoztam hozzá, újra és újra végigrágva a sorokat. Bizonyos részeket már meg is jegyeztem. Ez lett a kedvencem.

A többi szépséget csak felsorolás szintjén említeném meg. Egyiket sem fejteném ki, miért ragadott meg, az maradjon az én kis titkom. Szóval jöjjön a lista. A sorrendet az oldalszám adja meg, nem tudnák köztük rangsort felállítani.

ESŐBEN ÁLLVA
ÖSSZETART(OZ)ÁS
A TÜKÖR MÁSIK OLDALÁN
SZIVÁRVÁNY-HÍD
PILLANGÓ-HATÁS
EGYETLEN...

Ferger Annamária hihetetlen gazdag fantáziával rendelkezik. Olyan metaforákat alkot, amit nem csak elképzeltem olvasás közben, hanem egyenesen megjelentek, kérés nélkül a szemeim előtt. Nagyon tehetséges és ismeretlenül is büszke vagyok rá! Csodálatos verseket alkot, melyeket mint írta is: a pillanatok és az események ihlettek. Remélem lesz még lehetőségem olvasni tőle, illetve kívánom, hogy figyeljen fel rá legalább egy újság és minél több sikert éljen el a szösszeneteivel, mert vétek lenne ezt a tehetséget nem megosztani a többi költészetbarát olvasói társadalommal!

S míg Ti a verseit bújjátok, addig én gyorsan a fent említett verseket kimásolom, hogy később is vissza tudjam őket olvasni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése