Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

"– A legkönnyebb megoldás, ha másokat hibáztatunk. Mindig is könnyebb volt a túlvilág felé fordulni, és arról győzködni magunkat, hogy létezik a gonosz ezen a világon, és a világunkon túl. Létezik a gonosz, egy csupasz, undok lény, aki valamennyi szerencsétlenségünkért felelős. A valóság az, hogy a gonosz nem létezik függetlenül önmagában. A gonosz ott lakozik mindenkiben, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedünk a duruzsolásának."

Egy borzasztóan érdekes könyvet tartottam a kezemben. Borzasztó, mert még most is úgy ver a szívem, mintha lefutottam volna a maratont és érdekes, mert egy olyan hihetetlen világot ábrázol, amire nincsenek egyelőre szavaim.

Rengeteg érzés és gondolat kavarog a fejemben, próbálom kicsit rendszerezni őket. De úgy érzem, ezzel az értékeléssel nem várhatok, mert az azonnali reakció, amit kivált az olvasóból az a fő mozgatórugója.

Haladjunk befelé: kezdjük a borítóval. Nagyon megnyerő a grafikája, csodálatos, ahogy mozaikosan kirajzolódik előttünk egy róka, illetve alatta elterül egy város. A cím úgy néz ki, mint az épületek tetejére rögzített nagy feliratok, teljesen illeszkedik az összhangba. A dombornyomás már csak kellemes ráadás. Ezzel teljesen levett a lábamról, szinte megszólított ez a könyv, követelte, hogy olvassam el. A címe is figyelemfelkeltő. Első pillantásra még nem is tudtam hova rakni, mit is takarhat. A fejemben egy olyan gondolat körvonalazódott ki, mely szerint a történet az állatok alapvető tulajdonságaihoz mérten lesz tálalva, tehát például a róka a ravasz. A fülszöveget elolvasva ez bizonyítást is nyert, hiszen mi sem lehetne egyértelműbb, mint egy németjuhászt rendőr szerepbe bújtatni. Emellett megemlíti a halloweent is, s már kezdett kirajzolódni, hogy a cím a cselekménysorra is utal, pontosabban az időre és a helyszínre. Egy szóval kíváncsian ütöttem fel a könyvet.

Nagyon örülök, hogy az előszóban egyfajta alapot kapunk már. Bevallom, nem vagyok otthon ezekben a különböző mostanában divatossá vált kitalált világokban, mint például a furry. Nem zárkózom el tőle, csak szimplán nem volt még alkalmam találkozni vele. Akinek hasonlóan idegen még ez, annak idézném: "A művészeti stílus alatt antropomorfizált, vagyis emberi gondolatokkal, viselkedéssel és fizikummal - emberi felsőtesttel, de állati fejjel, mancsokkal és farokkal - rendelkező állatot értünk." Kifejezetten tetszik ez az elgondolás, szóval a kíváncsisági faktorom még ugrott két szintet - így az elvárásaim is. 

A történet kifejezetten jól indul. Szépen felépíti nekünk ezt a világot, nem csak belevág a közepébe, hogy aztán a szemöldökömet húzogatva menjen el a kedvem az olvasástól. Pont ellenkezőleg: eléri, hogy oldalról oldalra még jobban érdekeljen a történet. Teljesen magába szippantott, miközben egyre jobban borsódzott a hátam. Főleg a vége felé. De ne rohanjunk ennyire előre. A történet több szálon fut, mindegyiket jól ábrázolva. Furcsa, hogy igazából ezek nem is érnek össze, mert különböző helyszínen, különböző személyekkel történteket meséli el, akik még csak nem is ismerik egymást. De ez nem vált zavaróvá, sőt, egy érdekes hangulatot ad az egésznek. Az egyik szálon olvashatunk magáról, a nyomozásról, a másik pedig egy róka-párduc páros életéről szól. Illetve néha felbukkan a gyilkos szemszöge is. Ezeket az apró részeket élveztem a legjobban. Hihetetlen mennyire vágyik az ember, hogy belelásson egy gyilkos fejébe, akár csak egy pillanatra is. A legtöbb ember szeretné megérteni, mi váltotta ki belőle ezt a más működést, ami ilyen borzalmakra készteti.

Szóval Arthur és Christie egy nem mindennapi páros, hiszen két különböző fajhoz tartoznak. Ez különböző problémákat vet fel, de a társadalom egy rétege egészen befogadóvá vált már, mire mi is a történetbe csöppenünk. Éppen halloween van, s a szokásos nagy partyjukra készülnek egy elhagyatott házban, amit kibéreltek erre az alkalomra. Az események a helyszínre érkezés után kezdenek igazán beindulni. A gyomrom a végére már görcsben volt, ahogy egyre több az áldozat. Aztán hirtelen, mikor fény derül a gyilkos kilétére... számomra volt egy töréspont a történetben. Mert igaz, hogy felkészített rá, hogy beszélhetünk itt több dimenzióról is. Igaz, hogy elmondta már a legelején, hogy ki a gyilkos, de mégis idegennek hatott a vége. Vagy lehet, hogy én magam nem voltam teljesen nyitott a történetre, mert igenis a végére erősen elrugaszkodik, még ettől az eszement világtól is.

A könyv háromnegyedéig hitten benne ,hogy minden borzalmas rész ellenére új kedvencet fogok avatni. Hiszen a kategorikus besorolásának tökéletesen eleget tesz, egy erős krimi-thriller kombináció. Tényleg úgy mertem ovlasni, hogy a hátamat a falnak vetettem. Ágyon fekve semmiféleképpen! Olvasás közbeni nassolás mellőzve. Csak a sorokra koncentrálva. 

Rengeteg olyan gondolatot fogalmaz meg, amely egy görbe tükröt mutat a valóság felé: hiszen az állatokat még most is a bundájukért rengetegen legyilkolják, bele sem gondolva, hogy ez azzal jár, hogy egy életet oltanak ki, mert csak a hasznot látják benne. Brutálisan arcul csapott ez a gondolat és teljesen elszégyelltem magam amiatt, hogy én is ember vagyok, noha közöm sincs az ilyenekhez, sőt, ahol tudok, ott segítek az állatokon, fajtától függetlenül. Emellett foglalkozik több olyan gondolattal is, amit még ma is vitatnak: ilyen például a párhuzamos univerzumok létezése is. Hiszen egyszerűbb azt mondani rá, hogy nincs értelme, mert ha egy pillanatra is belegondolunk és azt mondjuk, lehet benne valami, annyi rengeteg, megválaszolatlan kérdést kapunk, melyekre még nincs felkészülve a társadalom nagyobb rétege. 

Kicsit elkalandoztam. Szóval ez a könyv rettentően gondolkodásra késztet, Mint ahogy látjátok is. Borzasztóan élvezhető, és olyan erős szívdobogást okoz, hogy az leírhatatlan. Nagyon örülök, hogy elolvastam és hogy megismerkedhettem a furry világgal is. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem fog tetszeni a túlfűtöttsége miatt. De ez nem róható fel véleményem szerint, hiszen az alapvető felállást is jellemzi ez a fajta erotikus megnyilvánulás, mint ahogy ezt is olvashatjuk az előszóban. Meg hát csak intelligens állatokról beszélünk, akikben semmi nem tudja elnyomni az ösztönvezérelt életmódot sem. Enélkül teljesen hiteltelenné válna. 

Nekem tényleg csak a vége felé egy résszel volt gondom, ahol már túl sok a fantasztikus elem, ez pedig a cselekmény lezárása, mikor megtudjuk a gyilkos indítékait. Valahogy az nem illik bele a történetbe, nem tűnik "életszerűnek" ha ez a fogalom itt megállja a helyét. 

De a lezárás viszont tökéletes. Imádtam a múlt és jelen közötti ugrálást. Egy olyanfajta együttérzést váltott ki belőlem, amire nem hittem, hogy ennél a könyvnél lehetséges. A szívem szorult össze.
A másik szál lezárása is hasonlóképpen meglepő, hiszen egyfajta magyarázati lehetőséget ad a valóságban is vitatott kérdések megválaszolására. Például, hogy a Jeti ha létezik, mi is lehet, honnan jöhet. 

Elsősorban ezt a könyvet azoknak ajánlanám, akik képesek teljesen nyitottan állni egy másik világhoz. Akik nem riadnak vissza az emberi állatoktól, sem az erős szexuális töltettől. Emellett kell hozzá egy erős gyomor és egy még erősebb szív, mert hihetetlenül izgalmas. Vigyázat! Ha kézbe veszed, biztos le nem rakod addig, míg a végére nem érsz!

Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum kiadónak!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Bár tombolt a vihar, tudta jól, a vihar után mindig szivárvány jelenik meg az égen."

"– Önzőnek tartod magad, Artie? – kérdezte Christie. 

– Teljes mértékben – vigyorogta a róka. – Csak magamért vagyok melletted, és csak egy kicsit miattad – szörcsögte a turmix szívószálával a szájában. – De ha belegondolsz, a szerelem mindig is egy kicsit önző dolog, nem? 

– Elmennél, ha megkérnélek rá? – kérdezte incselkedő kíváncsisággal. 

– Soha…"

"– Min gondolkozol? 

– Csak a jövőn. Szerinted mit hozhat? 

– Különlegességet. A jövő tele van meglepetésekkel, mint egy kibontatlan ajándék. Tudod, hogy mit szeretek egy ajándékban, amikor megkapom? Kibontani. A kibontás öröme, a várakozás feszültsége, ez a varázsa."

"– Mindenhol van irigység, mert mindenhol van megkülönböztetés."

"A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben."

"A rossz nem születik velünk. A rosszat csak átadjuk egymásnak."

"– És ha sokan ellenzik a kapcsolatotokat, miért törődsz velük? Neked megfelel ő, nem? Szereted? Ha igen, ne engedd, hogy akárki eltántorítson az igazadtól, mert ez a te életed, a te boldogságod. Csak a saját boldogságoddal törődj."