Költözés

Úton, odafele

Sziasztok!

Egy hónapja már nagy lázban égtem, hiszen párom Győrtől nem messze kapott egy visszautasíthatatlan munkalehetőséget, így úgy döntöttünk, élünk vele, és költözünk. A nagy napot március 25-re tűztük ki. Szerencsére hamar lett albérlet is, mely egy nagyon kedves, fiatal pár tulajdonában van. Gyönyörű, életvidám, de úgy képzeljétek el, hogy amint belépsz az ajtón, már mosolyogsz, mert árad belőle a pozitív kisugárzás. Nagyon jó színkombinációk vannak minden térben. Szóval nagyon boldogok voltunk, hogy jó helyen, jó áron, jó otthont találtunk magunknak egy teljesen idegen városban.

A költözés napjára ébredve pedig....

már nagy unatkozásba kezdtem. Tudni kell rólam, hogy minden nap öt és fél hat között kelek, tehát a betervezett öt óra engem nem hatott meg. De fél négytől fent voltam! Teljesen kipihenve ébredtem még a madarak előtt és csak bambultam a sötétben, hogy most mit csináljak? Mert hát az a lakás egyterű, villanyt nem kapcsolhatok anélkül, hogy Andris retináját ki ne égessem... a kis olvasólámpám valamelyik dobozban pihen... hát gondoltam akkor álomba unom magam... mire megszólalt az ébresztő sikerült is, szóval úgy kezdtem neki a napnak, hogy azt sem tudtam, merre van az előre. 

Van ugye egy csini 70 liter környéki akváriumunk, sok aranyos halacskával. Velük kezdtük aznap reggel. Miközben én halásztam a jó 5 literes befőttes üvegekbe, addig párom csővel szívatta le a vizet. De már léptek fel problémák, mert majdnem magamra borítottam az egész szekrényt, egyszer csak úgy elkezdetett Nem-nem-nem-nem-ezni... Hát a négy kíváncsi kulikuli közül az egyik túl közel merészkedett a csőhöz és szutty, beszippantotta. Szóval játszott egy kis Némósat, gyorsan visszaküldtük. Na ezt még egyszer eljátszotta. Andris szidta őket ,hogy miért nem tudnak kora reggel még aludni, én meg röhögtem. 

Mikor pont végeztem az akvárium rendbe rakásával és utaztatásra késszé tételével csörgött a telefon: párom édesanyja csörgött, hogy lassan ott vannak, remélik a bútorok már lent vannak a ház előtt... Mi meg csak pislogtunk, mert fél nyolcra volt megbeszélve, hogy jönnek és hat óra tíz perc volt. Szóval igen gyorsan elkezdtünk lepakolni, hogy mire ideérnek legalább valami lent legyen, olyan tessék-lássék módon. 

Közben megjöttek a kecskeméti jóbarátaink, Andris öccse, az én szüleim, s így, kilencen egész gyorsan haladtunk. 

Azért azt elmondanám, hogy nagyon erősen szükség volt a régi, tetris tudományra, mert minden dobozt és zsákot 3 autóba kellett beszuszakolni, plusz egy futóra a bútorokat és egy hűtőt. Másodszorra sikerült is, de ha egy toll lett volna még, amit be kell rakni... hát nem hiszem, hogy annak lett volna már hely. 

Szóval miután leültettük az autókat, nekiindultunk, ketten az autópályán, Andris szülei meg közúton a futóval. Mi délre mentünk, akkora volt megbeszélve. Útközben újfent elámultam a csodaszép tájon, Csomó domb, magaslat, majd megint völgynek le. A folyamatos nyelésen kívül csak nézelődni voltam képes, miközben a szívemet azért összeszorította a szomorúság. Mert lehet, hogy új fejezet, de ez sajnos azzal jár, hogy a szülőktől nagyon messze kerülünk és valószínűleg jóval ritkábban fogunk velük találkozni. De próbáltam arra koncentrálni, ami előttünk áll, hiszen még fel kell pakolni, aztán el kell rendezni mindent. Meg hát csak izgalmakkal teli napok jönnek és még a nap is süt, szóval nem szabad szomorúnak lenni!

Ha belépsz a lakásba, veled szemben, a folyosó végén
ők fogadnak.

Bőven időben oda is értünk, megkötöttük a szerződést, itt meg ott is aláírtuk, s elkezdődött a java: a felpakolás. Az új albérlet is a harmadikon van, lift nélküli épületben, de ez csalafintább, mint a másik, mert emelt földszintes, tehát valójában a negyedikig kell mászni.

Először hatan voltunk rá, mert igaz, hogy az én édesapámék nem tudtak eljönni idáig, de a sárvári barátaink megleptek minket két pár segítő kézzel. Szóval gyors pusziváltás és csontropogtató ölelkezés után neki is láttunk kipakolni a két autót. Úgy csináltuk, hogy a se a lakást se a kocsit ne kelljen zárni, hogy egy ember mindig volt lent a kocsinál, egy meg a lakásban, s vetésforgó elvet alkalmazva váltottuk egymást. Így mindig lehetett kicsit pihenni is. 

Pont az utolsó fordulóra értek ide Bandi bácsiék, mintha ki lett volna számolva! Elkezdtük felhordani a bútorokat is, nagyjából helyre rakva őket. Ahogy felkerült a halas komód is, azonnal neki is álltam összerakni az akváriumot, mert sok halacska kezdte már az üvegekben rosszul érezni magát, kezdett a "nózijuknál" bevérezni a pofijuk. Szóval igen gyorsan, mint a villám felállítottam a rendszert és már borítottam is őket vissza a helyükre, ők pedig boldogan vették tudomásul, hogy a költözés az ő részükről sikeres volt. Vagy valószínűleg fel sem fogták, hogy 200 km-rel arrébb lubickolnak most már. De ez már részletkérdés.

Kilátás az északi oldalon 

Miután minden felkerült és ettünk egy kis palacsintát, amit Andris anyukája sütött, illetve egy kis süteményt, amit Erikáék csináltak szétszéledt a csapat. Mi boldogan másztuk meg, aznap utoljára a lépcsősort. A lakásba belépve Andris rá is fordította a zárat... ami beakadt.... körbe körbe lehetett forgatni a zárat, de ki nem kattant.. végül is no para, kaja van, a víz iható (ez okozta a legnagyobb örömet! Végre lehet csapvizet is inni! ) pár napig biztos elleszünk... Azért felhívtuk a tulajt, hogy mi lenne, ha kívülről megpróbálná kinyitni. Rövid időn belül ide is ért és első fordításra meg is volt. Mint kiderült az a zár ( a háromból) pont az az egy csak kívülről működik... 

Hát semmi gond, kiszabadultunk, klausztrofóbiás tünetek sem jelentkeztek. 

De mint este kiderült, Andrisnak aznap nem ez volt az első összetűzése egy ajtóval.... Az első forduló után a három srác fent maradt, s megvizsgálták ezt a tök jó lakást, kezdve a konyha bejáratánál levő harmonikaajtóval. Megállapította a három mérnök úr, hogy ez mennyire szuper szerkezet és mennyire hasznos. Szerették volna működés közben is tesztelni, ezért behúzták.... de kívülről volt benne a kulcs és kallantyúja pont most, az egyszer beszorult... pár percig cibálták, mire engedett a zár, s kiszabadultak. Persze nagyon hallgattak róla, nehogy a csajok előtt beégjenek, mert biztos kiröhögtük volna őket! 

Kilátás a nappaliból 

Illetve, miután ketten maradtunk, megállapítottuk, hogy a bútorok szörnyűséges sorrendbe lettek elhelyezve, mert nem vettük számításba, hogy nem egy magasak, attól független, hogy összetartozó bútorsorról beszélünk. Ezért még gyorsan áttologattuk őket.hogy én reggel frissen ébredve majd tudjam is feltölteni őket. 

Utána úgy döntöttünk, egy fürdés után, ideje lesz nyugovóra térni. Az ágyat nem volt már erőnk összerakni, de a matrac bőven kényelmes, nem éreztük ,hogy a földön feküdnénk. Kényelmesen elhelyezkedtünk, és .... hallgattuk, hogy egy kisgyerek lent fúj egy sípot vagy egy órán keresztül. Utána sikeresen elaludtunk. Én boldogan, kihívásokra készen ébredtem fel... éjfélkor... szóval reggel megint szörnyen néztem ki. Altatásként most kettes számrendszerve váltogattam át random számokat. A legtöbb prím volt. Úgy néz ki, tényleg vonzódom hozzájuk. 

Szóval igazából ennyi volt a mi nagy kalandunk. A nap legnagyobb tanulsága az volt páromnak, hogy legközelebb egy ebook olvasóval fog meglepni, mert még egyszer nem hajlandó ennyi könyvet cipelni. De előtte még ráveszem egy babzsák fotelre is, hogy kényelmesen el tudjak helyezkedni a következő kikapcsolódási pontomhoz :)