Pénztárosi élmények

Sziasztok!

Ma még szabadnapom van, ezért gondoltam mesélek egy kicsit nektek. Remélem néhány sztorin nevettek annyit, mint amennyit én.

Szóval ugye nem régen, konkrétan 11 napja vagyok az egyik nagyobb üzletben pénztáros. Alapvetően nem mondanám egyszerűnek a munkát, mert rettenetes odafigyelést igényel, illetve egy nap alatt olyan súlymennyiséget mozgatok meg, hogy egész szép hátam lesz most már. Mit nekem egy zsugor víz? Csak úgy penderítem arrébb! 

Szóval ez a bő egy hét alatt már több olyan szituációba is botlottam, amit úgy gondolok, mindenféleképpen le kell írnom, nehogy elfelejtsem, mert jó kis sztorik, amikre jó lesz visszaemlékezni majd a későbbiekben.
Előre figyelmeztetnék mindenkit, hogy a hitelesség miatt Káromkodást is tartalmaz!
Szóval kezdjünk is neki:

1, Massimo színre lép

Tegnapelőtt egyre kellett munkába mennem, ezért még ha szűkösen is, de éppen belefért, hogy befejezzem az aktuális olvasmányomat és írjak róla egy értékelést. Ez pedig Borsa Brown: A maffia ágyában című könyve volt. A véleményemet, ha olvastátok, akkor tudjátok, hogy amennyire szenvedélyesen utáltam Suzanne-t, annyira imádtam Massimo-t. Még nem olvastad? Akkor kattints ide!  Na már most... az érzés, mikor békésen dolgozgatsz és hirtelen az olvasmányodból megelevenedik előtted a főhős... Köpni-nyelni nem tudtam! Beállt az én soromba egy olyan férfi, aki pontosan úgy nézett ki, mint ahogy én elképzeltem a Borelli család és a Cosa Nostra egyik legfontosabb tagját! Fehér ing, lezser farmer, látszik, hogy ő fél kézzel dobálja a zsugor tejet, formázott borostás arc, enyhén hosszabb fekete haj, az az éppen túrni és megragadni való, no meg olyan mogyoróbarna szemek, hogy csak na. Szóval csinálom a dolgom, és miközben húzom le a termékeket, amiket meg szeretett volna vásárolni, hallgatom, hogy telefonál. A következő mondatra lettem figyelmes: "Nem érdekel, hogy két millával lóg a csaj... Nem, nem megyünk a rendőrségre, elintézzük magunk között, úgy, ahogy szoktuk...." Na, tőle nem mertem megkérdezni, szeretne-e bizalomkártyát igényelni :D

2, Furcsa termékek

Az emberek sokszor sietnek. Ilyenkor előfordul, hogy nem azt vesznek le a polcról, amit szerettek volna, pl natúr helyett magyaros vajkrémet. A másik szituáció, mikor a férfi az nőre bízza a vásárlást, ő csak bőszen szalad mellette és majd a végén fizet. Az utóbbira tippelnék annál a fiatal párnál, akik estefele hozzám vetődtek. Nagy bevásárlást csináltak, bőszen pakolják ki az árut a szalagra. A nő egy szemvillanás alatt feldobott valami sárgát is, mire a párja megkérdezte, a következőt: Milyen fura sajtot akarsz enni már megint?! A párja szépen, csendesen válaszolt neki, fel sem nézve a pakolásból: Drágám... az egy fürdőszivacs. Ha lehet, ne edd meg. Szerintetek kibírtam nevetés nélkül?!

3. Mi- Konkurencia, 1-0

Egy harmincév körüli koma, feleséggel, kicsi gyerekkel hozzám vetődött. Akik ismernek, azok tudják, hogy én szeretek mosolyogni, illetve próbálkozom azért jó hangulatot teremteni. Így goyrsabban tellik a munka és a vásárló is szívesebben jön máskor is. Hasonlóképpen volt ez most is, jól elviccelődtünk, míg húztam le a termékeket. A fizetés után a férfi a következő tényt állapította meg: Látja, pont az ilyenek miatt, mint maga szeretek itt vásárolni. A másik boltban (direkt nem írom le, melyiket említette) olyanok az eladók, mintha sosem baszták volna meg őket. Maga viszont kedves és mosolyog. Inkább ide járok. 
Nem tudtam mire vélni, olyan köpni-nyelni képtelen állapotban kerültem, de végül úgy döntöttem, bóknak veszem.

4, Fiatalok egymás között

A mai, egyben utolsó történetem főszereplője két huszonéves srác. Nagyon jókedvűek voltak, végig egymásnak passzolgatták azt a bizonyos labdát, jó kis szócsatájuk engem is végig mosolygásra késztetett. Az első kifizette szépen a termékeit, miután elpakolt a másik is kijött a kassza végére. Zsebéből egy fehér nejlontáskát vett elő. A következő párbeszéd hangzott el közöttük. Megjegyezném, a kérdező fél nem volt éppen halknak nevezhető:
Első srác: Nálad van zacskó?
Második srác: Igen, én készültem.
Első srác: De buzi vaaaaaaaagy!
Mindketten elkezdtek röhögni, én próbáltam köhécselésnek álcázni a sajátomat. Kevés sikerrel.

+1 ráadás tény: Felkértek, hogy az ott dolgozók számára havi rendszerességgel írjak könyvajánlókat, így népszerűsítve az olvasást :)