Anne L. Green: Viharos érzelmek

"Az élet megismételhetetlen, ezért mindig úgy kell élni, hogy nincs több lehetőség. Csak egy esélyünk van."

A Törékeny vonzerő volt az első, amit Anne L. Green könyvei közül olvastam. Teljesen magával ragadott a stílusa, így kétség sem fért hozzá, hogy a régebbi könyvei közül is kézbe fogok venni párat. Az első választásom a Viharos érzelmekre esett. Úgy érzem, végre sikerült találnom egy olyan történetet, ami kirángat a szürke hétköznapokból és energiával tölt fel. Mostanában sikerült mindig belenyúlni a kevésbé nekem íródott könyvekbe, s éreztem, hogy lassan, de biztosan halad felém az olvasói válság. Mindenféleképpen szerettem volna elébe vágni, ezért többek ajánlására esett a választásom erre a kötetre. Nem csalódtam, volt itt minden, ami letehetetlenné tesz egy regényt: szerelem, fordulatok, humor, nem várt pillanatok, tragédiák és szép végkifejlet. 

A történet két fiatal egymásra találásáról szól, és arról, hogy mennyi mindent képes elviselni az ember a szerelem nevében. Nina, a szenátor lánya, nagyon gazdag, látszólag csak egy elkényeztetett, unatkozó fruska. Jackson, a kényszerpihenőre küldött kommandós, vállalja a legújabb játékszer szerepét, személyi testőr képében. S ahogy az a nagy könyvben megvan írva: egymásba szeretnek. De a történet igazán csak itt kezdődik el. Rengeteg olyan esemény árnyékolja be a közös életüket, ami másoknak bőven sok lenne, de az egymás iránt érzett szerelmüknek hála képesek minden problémán felülkerekedni.

Az első ilyen gond saját maguk, hiszen a belső harcok, miszerint szabad-e szeretniük egymást erősen jelen van a történet első részében. Általában ez a fajta vívódás kiborít, nagyon nem szoktam tolerálni, de Nina és Jackson esetében erről szó sincsen. Nagyon jól van ábrázolva az egész folyamat, logikusan felépítve, így a háttérből szurkoltam nekik.

A második nagy probléma a körülmények, hiszen különböző társadalmi réteg tagjai, no meg ott van a lánya jövőjét féltő apa. Itt egy pillanatra megállnék és hangot adnék a belső kiáltozó énemnek, miszerint milyen apa az ilyen?! Teljesen fel voltam háborodva a folyamatos válaszaitól, hogy mennyire nem foglalkozik a saját lányával! Hiszen, ha egy kis odafigyelést tanúsított volna iránta, akkor máris az összes probléma megoldódott volna, s szegény Ninának nem kellett volna ennyi mindenen keresztül mennie. Nem is értem, hogy volt képes elviselni, hogy mindig más dönt az élete fölött. Én képtelen lennék. Előbb léptem volna meg azokat a lépéseket, amiket ő is tett, nem lett volna ennyi erőm a belső harchoz.

A harmadik kategóriája a kapcsolatukat beárnyékoló eseményeknek a véletlen. Rengeteg olyan dolog történik meg velük, amikre az olvasó még csak nem is számít. Egyszerűen képtelenség felkészülni rá, s így olyan erősen csapódik belénk, hogy nehéz száraz szemmel megúszni pár részletet.Nem győzőm hangsúlyozni: Anne L. Green nagyon tehetséges író!

A történetet váltott szemszögből ismerhetjük meg, fejezetről fejezetre ismerhetjük meg Jackson és Nina nézőpontját. Anne L. Green ehhez a fajta írásmódhoz módfelett ért. Nagyon jó belelátni mindkettejük fejébe, így teljes képet kapva a döntéseik mögött rejtőző indokokról.

Jackson számomra egy egyszerű és logikus karakter. Igaz, hogy a legtöbb pasinál sokkal körülményesebb, sokkal többet gondolkodik, ezerszer átfutva ugyanazt az egyszerű dolgot, de mégis megvan benne az a nyers erő, ami férfivá teszi a fiúkat. Nagyon imádom, hogy a konokságának köszönhetően képtelen feladni, arról nem is beszélve, hogy nem az a tipikus szépfiú, akiért mindenki eszét veszti. Persze, jól néz ki, meg minden megvan benne, ami kell, de ettől független van egy olyan morálja, ami megadja a jelleme alapját és tiszteletet ébreszt a körülötte levőkben.

Nina egy cserfes lány, aki a szemünk előtt érik felnőtt nővé. A jelleme abból az elhanyagoltságból adódik, hogy sem az apja, sem az anyja nem foglalkozott vele sosem kellőképpen. Számomra teljesen megérthető volt a viselkedése, bár átérezni teljesen nem tudtam, mert én egy rettentően szerető családban nőttem fel. A csíntevései nagyon megmosolyogtattak, jókat nevettem Jackson szenvedésén. Ugyanakkor számomra hatalmas öröm ,hogy nem egy túlidealizált karakterről beszélünk. Folyamatosan hibázik és rossz döntéseket hoz, melyek nem csapnak át az idegesítően nem normális kategóriába. Szimplán olyan gondolatok járják át, melyek bárkiben előfordulhatnak. Tetszett, hogy a botlásait felülértékelve egyre jobban kirajzolódott a jelleme és megláthattuk, hogy ő valójában mennyire erős személyiség.

Nagyon tetszett az a fokozatosság, ami végig jellemzi az egész művet. Tetszett a legelején az az eszmefuttatás, amin Jacksonon keresztülszaladt, miszerint az első pillantásra szerelem valós dolog-e. Ezzel adott egy kis plusz löketet, ami hitelesíti az érzéseiket. Az erotikus címkét felfedezve kicsit pislogtam, mert még olyan tartalmat nagyon nem találtam. Aztán az oldalak előre haladtával egyre jobban megmutatkozott ez az oldal is. Tetszett, hogy nem csak fejest ugorva a mély vízbe merültek el egymásba, hanem szépen, fokozatosan építették fel a kapcsolatukat. Ezek apró dolgok, de ezeken szokott nálam általában megbukni egy jó történet. Mert ha a pillérek hiányoznak, akkor remegni fog az egész épület, lehet bármilyen csodaszép is....

Viszont meg kell említenem két apróságot, ami számomra zavaró volt. A kisebbik ezek közül, hogy az érzések kicsit túl vannak magyarázva. Arra gondolok, hogy minden, ami lezajlik a két szereplőnk szívében és fejében túlságosan is terjedelmesre van engedve. Ha egy párszor, hosszabban kifejtik, hogy miért gondolják épp azt, amit amit, az rendben van, de ha mindig... nos az egy idő után sok. Ha húsz oldallal ezelőtt már leírta, menyire szereti, akkor ott megint nem kell más szavakkal ugyanolyan mélyen szántóan megismételni. De emellett még el lehet menni úgy, hogy nem von le az olvasási élményből.

Viszont a végjelenet... engem nagyon zavart. Mert hát a cselekmény hihetetlen mozgalmas, olyan bombát robbant az írónő, hogy minden darabokra hull körülöttem... vagyis csak hullna, mert kapunk egy nem valós befejezést. Mert ezt így, előre senki sem tudja. Főleg nem szó szerint idézve, deja vu érzésként előrevetítve, hiszen annak az állapotnak pont az lenne a lényege, hogy mint benyomás legyen jelen, nem mint a teljes jelenet. Nagyon bánom, hogy engem nem nyert meg ez a befejezés. Ha az a pár oldal kimaradt volna, míg egy forgatókönyvet lejátszik Jackson a fejében... azt hiszem akkor egy maximálisan megérdemelt öt csillagot tudnék adni ennek a kötetnek és kerülne is fel a kedvencek polcára. De sajnos emiatt nem tudom ezt megtenni.

Szóval összességében egy hihetetlenül izgalmas regényt olvastam, ami bővelkedett mindenféle pozitív dologban. Volt itt akció, szerelem, fordulat, minden amihez szükség van egy nagyon jó regényben! Segített túljutnom az olvasási válságomon, amiért köszönettel tartozom az írónőnek, s emellett úgy érzem, további műveket is fel kell vennem a várólistámra, mert imádom a stílusát! Ajánlanám mindenkinek, aki egy kis ízléses erotikától fűtött mozgalmas romantikus történetre vágyik!

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Elképesztő, hogy az ember milyen könnyen feladhat egy küzdelmet, ami addig az életet jelentette."

"Nincs az a matematikai egyenlet, ami keszekuszább lenne a szív ösvényeinél."

"Ha egy férfi szeret egy nőt, bármit képes elviselni, csak hogy vele lehessen."

"A vágyaink néha annyira erősek, hogy felülmúlnak minden képzeletet. Ilyenkor megszűnik a realitás, és csak az ösztönök, az érzékiség marad."

"Ha nem lett volna olyan, amilyen, nem szerettem volna bolondulásig bele. Egy nő sosem szeret bele olyan pasiba, aki alul marad a vele való csatározásban."

"Nem gyávaság az, ha más életet szeretnél élni."

"Igen, lehet, hogy igaza van: gyáva vagyok! Gyáva, mert félek, hogy egyszer megvetéssel néz majd rám."

"Semmi sem történik csak úgy. Mindennek oka van."