"Legjobban a nyári esték , és a hajnalig tartó szerelmek fognak hiányozni. Régen azt gondoltam felnőni lesz a legnehezebb, de a bejelentés mindent megváltoztatott. A világ összes tévécsatornája egyszerre közölte a hírt. A Föld egy hónapon belül összeütközik egy későn észlelt meteorittal. Az embereknek harminc napjuk maradt, hogy elszámoljanak az életükkel. Ez pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt."
Amikor megkaptam a lehetőséget, hogy Király Márk első könyvének előolvasója lehetek több gondolat is átszaladt a fejemen. Elsők között természetesen a színtiszta boldogság és megtiszteltetés, hogy a kiadó kíváncsi a véleményemre és ez nem kevés büszkeséggel töltött el. A következő érzés pedig a kételkedés volt. A röpke fülszöveg alapján egy nagyon érdekes történetre számítottam, ugyanakkor a témaválasztásból már kikövetkeztethető rengeteg buktató, ami ronthat az olvasási élményen, nem is keveset. Több napig gondolkodtam, elfogadjam-e pont emiatt ezt a felkérést, mert tartottam a könyvtől, nem is kicsit. Most, így, a végére érve nagyon örülök, hogy éltem a lehetőséggel, mert rengeteg fontos gondolattal lettem gazdagabb, illetve bennem is egy olyan folyamatot indított meg, aminek hatására többnek érzem magam.
A történet lényegében egy egyszerű eseményre épül: világszerte bejelentik, hogy harminc nap múlva elpusztul az általunk olyannyira ismert bolygó, a Föld egy későn észlelt meteorit miatt. Akárhogy is nézem, ez egy nagyon erőteljes kezdés, hiszen rengeteg információt tartalmaz, ami meghatározza az egész könyvet: megadja, mennyi idő alatt zajlanak le az események, előre megismerjük, hogy mi lesz a végkifejlet és megadja az alaphangulatot. Így, hogy teljesen tisztában vagyunk az egész könyvvel, tehát úgy mondva nem tartogat számunkra már nagy meglepetést jogosan felmerülhet a kérdés: nem lesz unalmas? Hát azt garantálhatom, hogy ezt a könyvet nagyon sok jelzővel lehet illetni, de ez nem szerepel közöttük!
Az alapkoncepcióhoz visszatérve: sokakat foglalkoztat a gondolat, hogy ki mit tenne, ha megtudná, mennyi ideje van még hátra. Elkezdené a régóta halogatott terveit megvalósítani? Az eddig elérhetetlennek vélt álmok útjára lépni? Esetleg ugyanúgy tengetné tovább a mindennapjait, mintha ez az információ nem jutott volna el hozzá? Vagy mély depresszióba esik és inkább önmaga vet véget az életének, hogy még egy utolsó saját döntést hozhasson? Biztos vagyok benne, hogy kedves olvasóm, neked is eszedbe jutott ez a téma már, vagy legalább most elgondolkodtál rajta, te vajon hogyan cselekednél. Nem egy könnyű kérdés, ugye?
S pont ezért lepődtem meg ezen ennyire, mert naivan azt hittem - már a borítóterv miatt is - hogy egy nagyon könnyed, vicces stílusban megírt történetet fogok olvasni, ami nem tartalmaz sok mélyenszántó gondolatot. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ezen történet során megjelenik rengeteg lehetséges reakció, nagyon jól ábrázolva azt a tényt, hogy minél közelebb ér az a bizonyos nap, annál jobban eltávolodik az emberi mivoltától a nép, egyre szélsőségesebb reakciók mutatkoznak meg, Olyan lehetőségek merülnek fel, amik nekem eszembe sem jutottak volna. Azoknál, akikről nem is gondolnánk előtörnek az állati ösztönök, vagy a legszilárdabb emberek is megőrülnek. S ez tényleg így lenne. Rettenetesen jól van ábrázolva, hogy mi történne, ha egy ilyen bejelentésre ébrednénk akár már holnap reggel. Megmutatja, hogy az eddig fontosnak vélt dolgok hogy vesztik el egyik pillanatról a másikra a jelentőségüket. Az emberi kapcsolatok is előtérbe kerülnének, fontosabb lenne a család, mint a karrier.
A borítótervhez visszatérve: az olvasás befejezése után vettem észre, hogy a moly.hu oldalon kettő is szerepel. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem sokkal jobban tetszik az, amelyiken valós kép van. A szerkesztett, rajzolt nem adja vissza a könyv hangulatát. Én jobban örülnék, ha a szürkés verzióval jönne ki. Bár ez nem illeszkedik a többi könyvének borítótervéhez, de reménykedem, hogy adnak egy esélyt a komolyabb változatnak is! Ugyanúgy a további köteteknél is!
Király Márk nem fecsérli feleslegesen a szót, ami néhol zavaró is tud lenni, például, mikor egy új fejezetnél azt sem tudom, éppen kiről van szó, s szinte rosszul érzem magam, hogy talán nem figyeltem oda, pedig tudnom kellene, hogy ő hogyan kapcsolódik a főszereplőnkhöz? Aztán a fejezet végére kiderül, hogy nem én vagyok a szenilis, hanem ténylegesen most kapcsolódott be a történetbe. Ugyanakkor ez a tömör fogalmazási stílus adja meg a történet sava-borsát. Sokkal jobban átérezhető az események alakulása, az aktuálisan jelenlevő érzelmek. Tipikusan "a kevesebb több" helyzetre pozitív példa.
Emellett úgy tud játszani a szavakkal, hogy az bámulatra méltó. Igényesen fogalmaz, de mégis nyersen a szemünk elé tárva egy fiatal elképzeléseit, gondolatmeneteit. Ez a könyv nem a felsőbb korosztálynak íródott, a célközönsége a fiatal felnőttek, akik nem buknak ki egy-egy erőteljesebb leíráson és cifrább káromkodáson.
Szeretném kiemelni, hogy mennyire rávilágít ez a történet arra, hogy az idő relatív. Harminc nap a mindennapok taposómalmában nem tűnik soknak, épp egy hónap, ami pont ugyanolyan volt mint az előző és pont ugyanolyan lesz, mint a következő. Telnek a napok, gyorsan elszalad a megszokott rutin miatt ,legyen az az iskolapad koptatása vagy a munka rabigája. Ugyanakkor ebben az esetben, mikor tisztában vagyunk vele, hogy ez az utolsó harminc napunk máris egyszerre lesz rövid és lehetetlenül hosszú is. Rövid, mert már csak ennyi van hátra, meg vannak számlálva a pillanatok és eszünkbe jut, mennyi mindent nem tettünk még meg, amit szerettünk volna, csak mert nem volt rá idő, s a legtöbbre már nem is fog jutni. Hosszú, mert ahogy Márk is nagyon jól megfogalmazta: "...pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt." Hiszen így még túl sok idő jut a gondolkodásra, az elveszett álmok kergetésére, önmagunk ostorozására és a kihagyott lehetőségek megbánására. A gyengébbeket maga alá temeti a tehetetlenség érzése, míg vagy beleőrül, vagy véget vet az életének. Akárhogy is nézem, egyik végkifejlet sem a legjobb.
Valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy a végén majd lesz egy mondatocska, Április bolondja! vagy hasonló -főleg, mert pont április elsején olvastam -, amiből kiderül, hogy ez az egész egy nagy átverés volt, és valójában nincs vége mindennek. Nem volt értelmetlen létezni. De ez nem következik be, hogy sajnos, vagy szerencsére, attól függ, melyik oldalról közelítjük meg. Még belegondolni is szörnyű, hogy mi történne, ha ez tényleg igaz alapokra épülne és tényleg megtörténne majd a jövőben... viszont ha a végén kapnánk egy feloldást, akkor az egész történet az értelmét veszítené el.
Nagyon megmozgatta a fejemben a fogaskerekeket ez a történet. Biztos nem fog egyhamar megkopni az emléke. Egy dologban viszont teljesen biztos vagyok: az író további könyveit is el fogom olvasni, mert nagyon tehetséges, jó érzéke van a szavakhoz!
Köszönöm még egyszer az előolvasási lehetőséget a Művelt Nép kiadónak!
Értékelés:
Én is ki lettem választva előolvasónak, de nem kaptam meg a könyvet :(
VálaszTörlésszerintem írj rájuk nyugodtan, lehet csak elsiklottak felette.
Törlés