"Tanulj meg segítséget kérni, amikor szükséged van rá…és vedd észre, hogy mikor van rá szükséged!"
Ez egy annyira jó könyv... lett volna, ha a főszereplőt úgy elhagytuk volna a történetből. Igen, írjuk ki és ez a könyv szóljon csak Willről, Jennyről, meg a többiekről. Mia helyére meg tegyünk be egy igazából édes lányt, ne egy másolatot. Úgy éreztem magam olvasás közben, mint egy kisgyerek, aki csokit kap, nagyot harap bele és fancsali ábrázattal konstatálja, hogy ez bizony csak massza, az is a rosszabb, növényi fajtából... de csak megeszi, kárba ne vesszen.
De kezdjük az elején. Egy könnyed olvasmányra vágytam, amiben szépen történnek az események a maga módja és ideje szerint. Nincsenek benne nagy világmegrengető dolgok, nincsenek rákos karakterek vagy bármi, ami könnyet csalhatna a szemembe. Ez egy hatalmas pluszpont, mert ebben a tekintetben teljesen azt kaptam, amit vártam. A címből is egy könnyed hangulatú kikapcsolódási pontra számíthatunk.
A borító nekem nagyon szimpatikus, tetszik ez az alkonyatot idéző kedves gesztust tartalmazó pillanat. Azért tisztáznám, hogy nem a könyvre gondolok, hanem alkonyat, mint időpont: naplemente után. A homlokpuszi számomra sokkal több érzelmet mutat meg, mint egy csók. Sokkal mélyebb érzelmeket tár egy képen is elénk. Egy csók általában túlfűtött szerelemről tanúskodik, míg egy apró érintés az ajkakkal igazi, erős szerelmet mutat. De ez csak az én nézőpontom. :)
A történetnek édes indítása van. Nagyon tetszik ez a keret történet, ez a külső nézőpont. Nagyon megszerettem ez a rövidke fejezet alatt Laurent és a gyerkőcöket is. Lehet, hogy nem sokat tudunk meg róla, de szerintem ő egy nagyon fontos karakter. Nagyon jó ötlet volt, újabb piros pont az írónőnek! A repülőút is aranyos, tény ami tény: jó a kezdés, minden szempontból.
Mondjuk mégiscsak megcáfolnám... csak nekem furcsa az, hogy a könyv egy kutyának van ajánlva? Szeretem az állatokat, félre ne értsetek, megveszek ezekért a négylábú szőrös gyerekekért, de szerintem ez túlzás...
A szereplők szinte mind szimpatikusak, főleg Jenny. Őbenne magamra ismertem valamilyen szinten. Ugyanaz a szókimondó fajtából való, mint én. Nagyon szerettem, hogy mindig Mia képébe vágta azt, amit én is gondoltam, soha nem köntörfalazott.
Will-t nagyon imádtam. Szerintem sosem volt őrült, csak szimpla emberi reakciókat mutatott az őt körülvevő eseményekre. Az, hogy ezek Miának nem tetszettek... Más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát se! Jó persze, a vége felé már voltak olyan megszólalásai, amin én is felvontam a szemöldököm, de ez még a legelnézhetőbb a főhősnőnk mellett.
Will-t nagyon imádtam. Szerintem sosem volt őrült, csak szimpla emberi reakciókat mutatott az őt körülvevő eseményekre. Az, hogy ezek Miának nem tetszettek... Más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát se! Jó persze, a vége felé már voltak olyan megszólalásai, amin én is felvontam a szemöldököm, de ez még a legelnézhetőbb a főhősnőnk mellett.
S akkor lássuk csak ezt a kicsi Miát... Az elején még elnéztem neki a dolgokat. Most veszítette el a Papiját' persze, hogy kicsit labilis, biztos nem ilyen a valódi személyisége. Aztán ahogy egyre jobban kirajzolódott, annál jobban írtam le magamban. A legelső momentum, ami kiborított: találkozik Willel és a következő gondolata támad: apámra emlékeztet. Kicsit bizarr volt, miközben előtte azt ecsetelte, mennyire szexi is Will... de elnéztem neki, mindenkinek lehetnek furcsa szokásai.... aztán jött ezzel a folyamatos haver megszólítással... az agyamra ment! Senki nem beszél így 25 évesen! Csajszer, haver meg mindenféle buta megnevezés... bezzeg mikor nekimondják csak pislog.. mi ez már?! Ezek után megtudjuk, hogy igazából eddig minden az ölébe pottyant. Semmit nem kellett tennie. Suli után egy évig utazgathatott, mindent fizettek neki a szülei és a nagyszülei. Arany élete volt. Így kicsit azért nehezen akartam elhinni, hogy képes volt egy kávézót irányítani, főleg úgy, hogy összesen négyen dolgoztak ott. Lehetetlen... De amik a legjobban kiborítottak: az elvei. Alapvetően nem lett volna velük gond, ha nem cáfolt volna az összesre azonnal rá. Ahogy megállapított egy tényt a következő mondatban már az ellentétére hozott fel egy példát. Például: sosem bonyolódik egyéjszakás kalandokba. két sorral lentebb már meséli a legutóbbit. Nem szereti a nagy korkülönbséget. A pasi akivel kikezd 8 évvel idősebb nála. Emellett hihetetlenül képmutató és döntésképtelen buta lány: ahányszor kiejtette a száján, hogy Will csóró zenész egy tüzes pálcával felé legyintettem volna! Hogy mer pálcát törni más felett emiatt? Nagyon nagyon nagyon a bögyömbe került. Utáltam, hogy míg a belső monológokba már az agyát, bugyiját messzire hajította, addig élőszóban minden kis szóval tőrt döfött Will szívébe. Annyira egy érzéketlen önző... Bocsánat, próbálom visszafogni magam.
De aztán mégis úgy néz ki használni kezdi az eszét, kezd értelmesen viselkedni. De úgy érzem, hogy mindezt azért tette, hogy az olvasó ne rakja le a könyvet. Megint adott egy pici reményt, óvtam, körbefogtam, nehogy elvegye, de nem kímélt, kitépte belőlem és ugyanúgy átkot szórtam a fejére, mint előtte. Szó szerint annyira felidegelt a bugyuta viselkedésével, hogy megfogtam két kézzel a könyvet és elkezdtem rázni, hátha lenne valami hatása... Utálom, mikor egy ilyen értékes embert egy ilyen idióta lány kap meg. Hiszen Will annyi mindent megtett, ő pedig folyamatosan játszadozott vele és megbántotta. A lelkébe tiport... Nem értem én ezeket a nőket sem azokat a pasikat, akik ezt hagyják....
Ugyanakkor azért, hogy egy kicsi jót is szóljak róla, mert igenis vannak olyan tulajdonságai, amik becsülendők: nagyon szerettem benne, hogy nem azon a nevezetes lila ködön át látta a világot. Nem szeretem, mikor a szerelem nevében teljesen képtelen dolgokat fogadnak el a szereplők. Tetszett a második indoklása, miért nem akar ebbe a kapcsolatba belebonyolódni. Teljesen egyet értettem ott vele. Mia nagyon gyakorlatias, ami sosem gond, sőt... ugyanakkor semmi tapasztalattal nem rendelkezik, hiszen eddig csak élte a gondtalan életét, ahol minden az ölébe hullott. Most talpra kellett állnia. Lehet, hogyha erőteljesebben bevallotta volna, hogy mennyire bizonytalan, hogy nem tudja, mit kezdjen magával, mert idegen neki az egész helyzet, akkor jobban megkedveltem volna. De sajnos sokszor annyira logikátlanul cselekedett, ami rácáfolt minden jó tulajdonságára is. Nagyon nem szerettem a gyerekes Miát, aki kicsinyes bosszúból nem hívja vissza Willt, amikor alapvetően ő hibázott, ő volt megint a bántó fél.
A történet viszont meglehetősen tetszett, ha nem számítom azt, mikor a péklapát nyelét forgatva faltam a sorokat. Nagyon jó az alaptörténet, tetszett, hogy nem rugaszkodott el a minden habos-babosan szép világ felé. A karakterek emberek voltak, akik tévedtek, tanultak a hibáikból. Szép jellemfejlődéseket is láthattunk. Emellett van mondanivalója: megmutatja hogyan találjunk rá önmagunkra, s hogy a célunk elérése érdekében sose álljunk meg, ne adjuk fel. Kifejezetten nagyot lépett a szememben előre, mikor rájöttem, hogy az események végre nem egy vagy két nap alatt zajlanak, hanem igenis engedi a karaktereket élni, hibázni, fejlődni. Nem jöttek a világmegváltó gondolatok és pálfordulások villámcsapásszerűen. Ettől vált valóságossá.
Szívemhez nőtt Will története, ugyanakkor Miát nem tudom vigyorogva fogadni. Nagyon nagy kár, hogy egy ennyire öntelt csitrit tett meg az író főszereplőnek. Sajnálom.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
Ugyanakkor azért, hogy egy kicsi jót is szóljak róla, mert igenis vannak olyan tulajdonságai, amik becsülendők: nagyon szerettem benne, hogy nem azon a nevezetes lila ködön át látta a világot. Nem szeretem, mikor a szerelem nevében teljesen képtelen dolgokat fogadnak el a szereplők. Tetszett a második indoklása, miért nem akar ebbe a kapcsolatba belebonyolódni. Teljesen egyet értettem ott vele. Mia nagyon gyakorlatias, ami sosem gond, sőt... ugyanakkor semmi tapasztalattal nem rendelkezik, hiszen eddig csak élte a gondtalan életét, ahol minden az ölébe hullott. Most talpra kellett állnia. Lehet, hogyha erőteljesebben bevallotta volna, hogy mennyire bizonytalan, hogy nem tudja, mit kezdjen magával, mert idegen neki az egész helyzet, akkor jobban megkedveltem volna. De sajnos sokszor annyira logikátlanul cselekedett, ami rácáfolt minden jó tulajdonságára is. Nagyon nem szerettem a gyerekes Miát, aki kicsinyes bosszúból nem hívja vissza Willt, amikor alapvetően ő hibázott, ő volt megint a bántó fél.
A történet viszont meglehetősen tetszett, ha nem számítom azt, mikor a péklapát nyelét forgatva faltam a sorokat. Nagyon jó az alaptörténet, tetszett, hogy nem rugaszkodott el a minden habos-babosan szép világ felé. A karakterek emberek voltak, akik tévedtek, tanultak a hibáikból. Szép jellemfejlődéseket is láthattunk. Emellett van mondanivalója: megmutatja hogyan találjunk rá önmagunkra, s hogy a célunk elérése érdekében sose álljunk meg, ne adjuk fel. Kifejezetten nagyot lépett a szememben előre, mikor rájöttem, hogy az események végre nem egy vagy két nap alatt zajlanak, hanem igenis engedi a karaktereket élni, hibázni, fejlődni. Nem jöttek a világmegváltó gondolatok és pálfordulások villámcsapásszerűen. Ettől vált valóságossá.
Szívemhez nőtt Will története, ugyanakkor Miát nem tudom vigyorogva fogadni. Nagyon nagy kár, hogy egy ennyire öntelt csitrit tett meg az író főszereplőnek. Sajnálom.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Olyan volt, mint egy bukott angyal, aki arra vár, hogy visszaengedjék a mennyországba."
"Vannak dolgok, amik nem változnak…"
"A repülőterek nagy emberelosztó gyárak, ahol az emberek megfigyelése végtelen lehetőségeket tartogat egy író számára. Itt minden másodperc újabb pillanatképet ad a az emberi természetről; kimeríthetetlen forrás a képzelet számára."
"Hogy tévedhettem ekkorát magammal kapcsolatban?"
"…az ismeretek birtoklása nem egyenlő a bölcsességgel. A bölcsesség valami egészen más. Gyakran összetévesztik a jó tanáccsal, de nem lehet másnak átadni, csak megszerezni lehet, és nem feltétlenül a tudás, sokkal inkább a tapasztalat hozza magával…"
"Amikor a lélek sír, a test azonban nem harcol, az annak a jele, hogy az ember teljesen megadta magát a fájdalomnak."
Saját készítésű Reader's Art a könyvhöz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése