Ez nem éppen egy rendhagyó bejegyzés tőlem, de már most kikívánkozott. Ha úgy vesszük, elég hamar, hiszen a kereskedelemben nem régóta dolgozom. Az előző munkahelyemen nem zavartak ezek a formasági hiányok, de a jelenlegin módfelett.
Szóval úgy gondoltam, érdemes egy két dolgot összeszedni, amivel megkönnyíthető egy 11 órás műszak az eladó számára, és a vásárlónak nem kerül semmibe.
Az előző munkahelyemen egy nagyobb üzletlánc egyik pénztárosa voltam a sok közül. Apró szem, ám annál lényegesebb, hiszen én kezeltem a pénzt. Ott rengeteg negatív tapasztalatot szereztem, mely kivétel nélkül mindig a vásárló figyelmetlenségéből akadt. Hogy hozzak egy konkrét példát is: ebben az üzletben a megvenni kívánt zöldség és gyümölcs nem a kasszáknál kerül lemérésre, hanem ki van helyezve több mérleg is az adott területen, piktogramokkal ellátva, s a vásárló maga nyomtatja ki a cetlit a termékekre. Ez gyakorta elmaradt, hiszen az ember kapkod, siet. Ha cetli nélkül hozták a kasszához, akkor sajnos nem tudtam kiadni, hiszen nem volt mit lehúzni, márpedig vonalkód nélkül nem tudtam bevinni az árut. Miután kedvesen közöltem, hogy vissza kellene szaladni lemérni a terméket a reakciókat három szektorba tudtam sorolni:
1, fejéhez kapva visszaszaladt, vagy nem kérte az árut. Én a hátam mögé rakva folytattam a munkámat. Ez a jó reakció, hiszen nem történt semmiféle konfliktus, mindenki végzi tovább a neki szánt feladatot.
2. lehordva engem, szitkozódva nem kéri az árut. Na ezt már kevésbé jól viseltem, hiszen egyáltalán nem az én hibám, hogy nem tudom kiadni.
3. Fennhangon szidalmazva mindent majd meg pukkad mérgében, de visszamenni lemérni nem megy, hiszen neki sietni kell. Aha... másfél órája ráérősen korzózott az üzletben. Ha nincs erre szó szerint két perce, akkor nincs is szüksége a termékre. Én nem hagyhatom el a helyemet. Patt helyzet, így marad az alma. S miközben húzom le a maradék termékeket a nyelvembe harapok, mert még mindig kapom a meg nem érdemelt fejmosást.
Szóval ezen kis példával gondoltam bevezetni, amiről igazán szeretnék beszélni. Szerencsére a legtöbb ember az első, illetve a második kategóriába esett. A harmadik ritkán fordult elő, de képes volt tönkre vágni az egész napomat. Így nehéz volt 8-9 órán keresztül mosolyogni és kedves lenni.
Jelenleg egy könyvesboltban dolgozom. Ismeritek azt a mondást, hogy "Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod." ? Konfuciusz nagyon okosat jelentett ki. Álmaim netovábbja ez a lehetőség. Szeretek bejárni, szeretek ott lenni. Boldogan nézek elébe akár a tizenegy órás műszakoknak is, mert szeretem ezt csinálni. Jó érzés látni, ahogy egyre több könyv lel gazdára. Örömet okoz, mikor a kis apróságok megrohamozzák a boltot, hogy a Geronimo Stilton sorozat következő részét beszerezzék. Csodálatos látni a szemükben azt a szeretet, amivel a könyvek és történetek felé fordulnak. Míg az előző munkahelyemen majdnem végig műmosollyal az arcomon dolgoztam, itt igazán szívből jövő görbület ül ki a számra.
De persze ezt is sokszor beárnyékolják. Biztosan azért érint rosszabbul, mint a fent említett példa, mert itt tényleg élvezem, amit csinálok.
Szóval kedves vásárló, ezennel nagyon szépen megkérlek egy apró gesztusra, amivel jobbá teheted a saját és az én napomat is, beszéljünk bármilyen szolgáltatási területről: köszönj! Most azt gondolhatjátok, hogy csak hisztizek, pedig nem. Nagyon rossz érzéssel tud eltölteni, mikor én mosolyogva fordulok a következő könyvtulajdonos felé, szépen, teljes mondatban köszönve: Jó napot kívánok, miben segíthetek? S csak egy fagyos csomagom jött, adja ide-t kapok. Szélsőséges esetekben ezt megfűszerezi egy felhúzott homlok és grimaszba torzult száj is, mikor megkérdezem, milyen névre jött a csomag. Nem is értem, miből gondolja, hogy én fejből meg tudom neki mondani, hogy melyik az övé, amikor nem tudom a nevét, sem azt, hogy mit rendelt.
A másik eset, mikor éppen fejjel előre bele vagyok esve egy fiókba, éppen rendet rakok, vagy keresek valamit, s hirtelen megszólal felettem egy hang: A tudatos magabiztosságot keresem. Hol van. Ha már ott vagyok, ijedtembe biztos be is verem a lábam. Viszont ha úgy kezdené, hogy Elnézést, merre találom a könyvet? máris nem szaladna meg a szívverésem és egyben kikecmeregnék a fiókból. Higgyétek el, nagyon nagy különbség van abban, hogyan szólunk a másikhoz. A két mondat hanglejtése között nagyon nagy különbség van.
Összefoglalva: ha elvárod tőlem, hogy kedves legyek, akkor kérlek, segíts, hogy meg tudjam tartani a jó kedvemet egész nap, hiszen nagyon nehéz frusztráltan mosolyogni. Ha őszintén, szívből jön, sokkal jobban ragyog az ember és hidd el: az én jókedvem rád is át fog ragadni. Neked csak egy szia, nekem pedig egy újabb löket a napi teendőkhöz. :)
Köszönöm, ha elolvastad és hálás vagyok, ha meg is fogadod :)
Niitaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése