Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán

"És ha most nem lehetsz velem, 

én itt várok rád türelmesen. 

Amíg eljössz, 

elviszel egy éjszakán. 

Egy nap talán. 

Egy nap talán."

Ide fel, mindig egy rövid kis benyomást szoktam felvezetni előzetesbe. Most érkezett el az a pont, ahol erre képtelen vagyok. Ezt a könyvet nem lehet egy tetszett, elmegy-gyel elintézni... Ez annál sokkal többet érdemel. Nem az a fajta, amit az ember levesz a polcról, elolvassa pár nap alatt, majd visszateszi. Nem, ezt még napokig szeretgeti és magával hordozza, csak azért, hogy fel tudja ütni bármikor. Ez az a könyv, aminek az olvasása közben zenét kellett hallgatnom, noha sosem szoktam. Ez az a könyv, ami kizökkentett egy unatkozó álláspontból, s nem hagyott pihenni. Ez az a könyv, amiből az olvasó csak többet akar, és ahogy végez vele, azonnal újra akarja kezdeni.

Egy vallomással tartozom nektek. Sosem voltam Collen Hoover rajongója. A Slammed-et olvastam tőle, úgy éreztem, elég is volt, nem szeretem a stílusát. Tényleg teljesen felhagytam vele. Aztán jöttek a váratlan események. Az első, hogy a könyvmolyképző kiválasztotta az én kis mondatocskámat is az új könyvjelzőkre, s mellé pont a Slammed-et kaptam meg. Utána a rubin pöttyös szeretetcsomagban az ajándékkönyvem is mi volt? Igen, a Slammed. Én hiszek a jelekben, s ez már ordított azért ,hogy észrevegyem. Akkor, ott elhatároztam, hogy nem adok túl rajta, hanem újra megpróbálom. Kap egy második esélyt is. Ez azért nagy szó, mert könyvek terén nálam nincs második esély. Csak olyat olvasok újra, amiért rajongtam vagy megérintett.

Ezek után jött egy nyereményjáték @ellafisher közreműködésével, ahol a nemrég megjelent Never, never volt a tét. Gondoltam üsse kavics, jelentkezem, ha már úgy is eldöntöttem, hogy Collen Hoovertől fogok olvasni. Nagyon furcsa az ember szerencséje, bevonz dolgokat, főként olyanokat, amire még nem is tudja, hogy szüksége van, de a későbbiekben kiderül ,hogy nagyon is. Engem húztak ki a kalapból. Így a gyűjteményem még egy kötettel gyarapodott.

Ezután előrendelhetővé vált az Outlander negyedik része. Azonnal rávetettem magam - s, hogy postaköltség ne legyen - választottam mellé még egy könyvet. Ez a Maybe Someday volt. Igazából csak ráböktem, nem volt mögötte semmi tudatosság. De gyerekek... ez több, mint egy könyv...

Az Egy nap talán még nagyon új, szinte ropog. Üzletekben még nem is kapható. Ezért lepődtem meg, hogy már elég népes rajongótábora van. Konkrétan 14 napja jelent meg, ebből leszámolva még, mire a futár kihozza marad egy hét körülbelül és már 57 csillagozása történt molyon. A százaléka hihetetlen magas, 98%. Ugyanakkor hiába láttam a tényeket... nem hittem el, hogy ez tényleg ennyire jó. Elég szkeptikusan álltam hozzá. Drága Barby barátnőm persze megint rágta a fülemet, hogy ezt olvasnom kell, azonnal, ezért leemeltem a polcról és felütöttem:

"Épp most húztam be egy csajnak."

Az szép, anyukám, ha már így kezdődik! Nem mondom, jót vigyorogtam rajta, és kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. Így hát leültem olvasni és csak a 116. oldalon keltem fel, akkor is csak éppen egy pillanatra: míg kedvencnek jelölöm molyon és az ajánlom listára is felrakjam. Ha éltetek már jó könyvet... akkor azt az érzést, amit kiváltott belőletek szorozzátok meg kettővel és akkor talán értitek, mit vált ki a Maybe Someday az olvasóból...

A történet egy fiatal lányról szól, aki éppen most lett 22 éves. Boldog Születésnapot Sydney! Valószínűleg csak egy lesújtó pillantást kapnék, mert ez a nap minden volt számára, csak jó nem. A barátja elárulta: a háta mögött a legjobb barátnőjét, aki egyben a lakótársa is, köhömm... szóval többször is létesült közöttük túlfűtött pillanat. Ezért minden nélkül kiköltözik... és hajléktalanná válik, hiszen nincs hova mennie. Szerencsére a szomszéd srác a segítségére siet, akivel amúgy már valamilyen szintű kommunikációt létesített, hisz együtt szereztek zenét, két külön erkélyről. Az tuti, hogy ez a lakóközösség, ahova csöppen, nem mindennapi. Van itt egy cuki srác, Ridge, aki nem mindennapi, de nem lövöm le, miért. Jól gitározik, csodaszép szeme van és egy nagyon aranyos barátnője, aki nem lakik vele. Van egy morcos lányunk, aki egy bárban dolgozik és hát elég nagy bunkó tud lenni, s van egy pornómániás haverunk, aki a legtöbb derültséget okozza a történetben.

Sidney és Ridge kapcsolata elkezd kibontakozni, ugyanakkor mégsem. Ezt nem szeretném megmagyarázni, mert ez adja a történet azon alaphangulatát, amit egyszerűen képtelenség kizárni, beszippant és csak egy dolgot tehetünk: szorítunk nekik, miközben csokivá olvadunk.

A könyv legelején van egy QR-kód, amit ha beolvasunk egy olyan oldalra vezényel minket, amin a könyvben megjelenő dalokat hallgathatjuk meg. Személy szerint teljes csendben szeretek olvasni, a légy se zümmögjön, de ha az írónő is felhívta rá a figyelmünket, gondoltam, akkor no, megteszem, a teljes hatás kedvéért. Ennél jobb döntést nem is hozhattam volna! Olyan érzésem volt, mintha a szoba sarkában kuporogtam volna én is, míg a dalokat szerzik. Jó időben pedig a nyitott ajtós erkélyről figyeltem. Csodálatos, mennyire sokat hozzáad a kiváltott hatáshoz. Számomra a Maybe Someday lett a kedvenc. Tudom, nem meglepő, de a könyvnek azon pontján egyszerre vert a szívem hevesen, dobban, dobban, szünet s szakadt meg az akadályoktól.Összetett ujjakkal szorítottam, hogy az Egy nap talán valóra fog válni, hamarabb, mint Sydney hinné.

A könyvben szereplő dalszövegeket lefordították magyarra, amitől elsőre kicsit tartottam. Ez egy nagyon nagy buktató lehet, nagyon nehéz jól megírni, főleg ha ilyen sok jelentőséggel rendelkezik, mint ebben az esetben. Ugyanakkor bántott volna, ha angolul marad meg, mert nem beszélem a nyelvet és biztos bosszantott volna. Szerencsére gyönyörűen lett megoldva, szóval minden elismerésem a fordítónak, Barthó Eszternek.

Ebben a történetben legfőképp az fogott meg, mennyire emberségesek a szereplők.Ámulatra méltó az a fajta odaadás és hűség, amit egymás iránt viseltetnek. Rengetegen előbb feladták volna, összetörve apró darabokra az egyik fél szívét, de Sidney és Ridge inkább szenvedett, mint hogy bántsák Maggiet. Többször is, olvasás közben, elmormogtam, egy pontosan így kell ezt csinálni-t az orrom alatt, mikor a szereplők végre valahol őszintén beszélnek. Annyira nem szeretem ezeket a nem valóságba illő túlidealizált párbeszédeket, ami a legtöbb könyvet jellemzi. Amikor csak azért történnek úgy az események, mert sokkal forróbb és szexibb abban a szituációban, meg jönnek az ezer éve elcsépelt mondatok, s semmi eredetiség nem marad a könyvben. Ridge olyan őszintén tudott beszélni a benne zajló háborúról, hogy elhittem minden egyes szavát. Nem volt benne semmi mesterkélés, "csak azért mondom, mert ezt akarod hallani" vagy ebben a szituációban ez nyálasan jól mutat érzés. Nem. Minden egyes szava tiszta volt, mögötte logikus következtetések hadával. S pont ezért szerettem meg enynire ezt a könyvet, mert teljesen valóságosan éreztem.

A könyvben szereplő nyomott érzéseket, mikor a két főszereplővel szenvedünk egy folyamatos színfolt szakítja meg, ez pedig Warren jelenléte. Ő a vicces srác a csapatban, aki folyamatos szívatásokkal bombázza a többieket. A nyelvét rendesen felvágták és mindig az ember szemébe mondja, amit gondol. Az ő karaktere egyszerűen szükségszerű volt a könyvbe, mert tényleg soksozr ő adja meg azt a feloldást, amitől megtartja a kedves, mosolygós hangulatát.

A történet legvége teljesen kiszámítható. Úgy az utolsó ötven oldal biztosan, mégsem von le ez az élményből. Lehet, hogy tisztában vagyunk vele, mi fog itten történni, még azt is, hogy hogyan, de ez nem gátolt meg abban, hogy hatalmasra nyílt szemekkel, magas pulzussal, repdeső szívvel faljam. Úgymondva nem lehetett már oda valami újat behozni megoldásnak, csak sokkal sablonosabb megoldások léteztek. Viszont az elején  kaptunk annyi új elemet, hogy szemet tudjunk hunyni a nem túl erős befejezés miatt.

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlani fogom. Ha egy kicsit is romantikus alkat vagy, akkor kötelező elolvasnod. Ha szeretsz nevetni egy történeten, azonnal vedd kézbe. Ha egy szívszorító történetre vágysz, megtaláltad, amit kerestél! A Maybe Someday több, mint egy egyszerű könyv. Egy tapasztalat. Egy életérzés. Egy igaz szerelem meséje.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek."

"A mai nap nagyon gáz volt, Syd. Nagyon, nagyon, nagyon gáz. De néha szükségünk van egy-egy ilyen napra, hogy értékelni tudjuk a jókat."

"Tartok tőle, hogy az érzelem az egyetlen dolog az életben, ami felett semmiféle hatalmunk nincs."

"Őrület, hogy néhány percnyi ölelés után milyen üresnek érzi magát az ember, ha már nem ölelik. Abban a pillanatban, amikor elenged, úgy érzed, mintha egy darabka hiányozna belőled."

"Csakhogy mostanra már megtanultam, hogy a szívnek nem lehet megmondani, kit és hogyan szeressen. Azt csinál, amit csak akar. Mi csak abban dönthetünk, hagyjuk-e, hogy az életünk és a józan eszünk kövesse a szívünket."

"A szavaknak néha nagyobb erejük van, mint a tetteknek."