Maria V. Snyder: Méregtan

"Mindenkinek döntéseket kell hoznia az életében. Némelyik döntés rossz, a többi jó. Ezt nevezzünk életnek, ám ha szeretnél inkább megfutamodni, hát csak rajta! De ne állj meg félúton! Ne fecséreld a sopánkodók poklában az idődet!"

A Méregtan című könyv egy teljesen egyedi világot mutat be. Fantasy kategóriába sorolható, hiszen egy elképzelt országban játszódik és nem szűkölködik a mágiában sem, ugyanakkor kapunk egy halovány romantikus szálat is. A gyomrunkat messzemenően kíméli, hiszen a vérre menő jelenetek nincsenek a maguk brutális voltában leírva, ugyanakkor Yelena sorsa mindenkit megérint.

Ezzel a könyvvel a kapcsolatom körülbelül egy évvel ezelőttre nyúlik vissza. Már akkor szemet vetettem rá, de valahogy mindig arrébb tolódott a megvenni kívánt könyvek listáján. Aztán ahogy telt múlt az idő, egyre kíváncsibb lettem rá, mivel pár kedves barátom, köztük az én drága @nikkytikkym már nagyon rágta a fülemet, mondván, hogy ez egy fenomenális könyv. Aztán úgy döntöttem, hogy a négyes államvizsgámért megérdemlem, ezért első utam a Libribe vezetett, ahol be is szereztem belőle egy szép példányt. Ez januárban volt, azóta sírt a polcomon, hogy mostmár igenis övé a szerep, ő legyen a következő. Pár nappal ezelőtt kedvet kaptam hozzá, ezért felütöttem és elkezdtem olvasni...

Mielőtt folytatnám, térjünk ki a külsőre, hiszen hozzám hasonlóan a legtöbben a borító és cím alapján döntenek, hogy éppen mit vesznek meg. Vagyis sokat nyom a lantba. A borító nagyon szép, bár a bennem kialakult kép Yelenáról abszolút nem hasonlít a borítón szereplő lányra. Yelena számomra sokkal erősebb arcélekkel rendelkezik, nem ennyire pufók, látszik rajta, hogy sok mindenen kellett keresztülmennie eddigi élete során. Ahogy beleveszik a zöldbe a haja az egy szuper koncepció, csak igazából nem jöttem rá, milyen jelentősége van. 

Valahogy én úgy képzeltem, hogy itt valami képzésen, iskolában vesznek majd részt, ahol mérgekkel dolgoznak, vagy igazából nem is tudom, de semmiképp nem számítottam egy ételkóstoló kivégzésre ítélt lányra. Tudom, ennyit a fülszöveg is elárul, de ilyen szép borítóterv mellett nem jutottam el odáig, hogy meg is fordítsam a könyvet!

Tehát a történet onnan indul, hogy Yelena épp a kivégzésére várakozik, amikor esélyt kap egy új életre: a kapitánynak új ételkóstolóra van szüksége. Ez nem éppen egy könnyű munka, nem csak abból áll, hogy bekapok egy-egy falatot. Elsőnek meg kell ismerkednie a különböző mérgek hatásaival, fel kell ismernie az ízüket, és azonnal azonosítania kell, mielőtt eljutna a Kapitányhoz az étel. Ezt a tudást pedig Valek, a bérgyilkos adja át neki. Tetszett kifejezetten a tanítás része, elég erőteljesen lett leírva. Az alapok után, áttér a történet a politikai részre, mégis ki akar a Kapitány életére törni, no és persze, miért, illetve Yelena hogyan kapcsolódik az eseményekhez.

Alapvetően én szeretem az efajta történeteket.Szeretem a világot, amit felvázolnak, ahol nincsenek se számítógépek, se semmilyen kütyük, csak a két kezük, amivel dolgoznak, az eszük, amire hallgatnak és ha éppen csurran egy kis varázserő bele, az sem vetem meg, hiszen ettől válik érdekessé. Az üvegtrón sorozat és a hatalom trilógia után méltán várhattam volna el ettől a könyvtől is, hogy kedvenc lesz, de valahogy mégsem jött össze neki. Nem tudom igazán megindokolni, hogy miért. Tényleg szerettem a történetet, de attól még sokszor szenvedtem vele. 

Egy elképzelt világ legtöbbször attól válik hitelessé, ha valamilyen szinten a történelmébe is bepillantást nyerünk. Itt ez is megvolt, talán túlzottan is. Annyira nagyon, de tényleg nagyon untam azokat a részeket, ahol azt fejtegeti, hogy ezelőtt száz évvel kinek döglött meg a tehene. A magyar történelem sem kötött le sosem kellőképp, megtanultam a kötelező alapokat és annyi. Egy kitalált világ történelme pedig teljesen hidegen hagy, ha a történethez alapvetően nem ad hozzá. Ha lett volna valamilyen szintű utalás, hogy ezek fontos információk, akkor nem lett volna semmi problémám vele.

Emellett a könyv nagy részét elvitte a felkészülés folyamata. Persze, voltak benne akciódús jelenetek, de az is mind ez időszak alatt. Kevésnek éreztem a tényleges történést. Sajnálom, mert tényleg nem egy rossz könyvről beszélünk, de számomra nem üti meg a letehetetlen szintet. Ha fel kéne osztani a könyvet részekre, akkor a következők lennének:

1,  az alapszituáció felvázolása, melyben megismerjük a szereplőket ~ 80 oldal

2,  Yelena elsajátítja a szükséges képességeket ahhoz, hogy képes legyen önmagát megvédeni. ~ 300 oldal

3, Végső nagy "csata" az, amire eddig készültünk és türelmetlenül vártuk ~ 66 oldal

Értitek mire gondolok? Nem azt mondom, hogy össze lenne csapva, mert szépen ki van fejtve, de számomra kevés volt. Azt sem mondom, hogy a felkészülés folyamatát kellett volna megkurtítani, mert nagyon szépen fel van építve az is. Ritkán mondok ilyet, de ezt a könyvet kicsit több oldalon kellett volna kifejteni, akkor sokkal erőteljesebb lett volna - a számomra.

Jha, igen, és még egy fontos dolog... A pillangó por első említésénél én már biztos voltam benne, hogy mi is vele a helyzet, hogyan működik, így amikor lehull róla a lepel, hogy mégis miből tevődik össze... kicsit sem lepett meg, így az egyik nagy csattanó elmaradt. Kár érte. :/ De túl egyértelmű!

Mikor ezeket fejtegetem ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek teljesen szubjektív vélemények. Mások szerint, a többség szerint így jó, ahogy van. Minden embernek más az ingerküszöbe, az enyém sajnos egy fokkal már fentebb ugrott. Pedig ha két évvel ezelőtt került volna a kezembe ez a kötet, gondolkozás nélkül öt hiper-szuper csillag lett volna.

A történet végére viszont eléggé megkedveltem a szereplőket is. Előtte csak éppen Jancót és Arit bírtam, meg Valekot, de őt nagyon. A végére felnéztem egy kicsit Yelenára, mert szembe tudott nézni a démonjaival, és ki tudott tartani a legrosszabb pillanatokban is. Ugyanakkor Valekben csalódtam, nem is kicsit. Értem én, hogy mi történt itt, de az ő szájából nem ezeket az érzelemnyilvánításokat és becézgetéseket vártam. Azt hittem egy komoly felnőtt emberről beszélünk, aki az isten szerelmére, bérgyilkos (!) nem egy szerelmes kamaszról, akinek a fél agya elfolyt nagy érzései közben. Lehetett volna ezt az ő stílusában is tálalni. Bocs, ez nagyon kikívánkozott. 

Várom a következő részt, mert tényleg érdekesnek ígérkezik, főleg így, hogy mostmár az alapot megkaptuk, végre jöhetnek az események is. Ugyanakkor nekem nem rabolta el teljesen a szívemet a történet, nem fogok róla ódákat zengeni mint mások. Lehet kinőttem a fantasyból, de azért remélem, hogy nem így van, mert még elég sok érdekel ;)

S ha már itt tartunk... van valakinek bármilyen információja a folytatásról? A legutóbbi tudomásom szerint még mindig nincsen konkrét beígért megjelenési dátum, csak ködös utalások, amik eddig is, már három éve.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Nehéz dolog a bizalom. Tudni, kiben bízhat az ember, még nehezebb."

"– Az elme irányítja a testet. Ha az ember azt gondolja, hogy biztosan meghal, akár magába a puszta meggyőződésbe is belehalhat."

"Minden ember rendelkezik a szunnyadó képességgel, hogy olvasni tudjon mások gondolataiban, és érintés nélkül befolyásolja a körülötte létező világot."

"– (…) Valójában két hírem is van a számodra: egy jó és egy rossz. Melyiket szeretnéd először hallani? 

– A rosszat – vágta rá Valek. – Akkor még reménykedhetek, hogy a jó hír talán ellensúlyozni tudja a helyzetet."