A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart. A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát.
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet.
A könyvvel először egy üzletben találkoztam. Gyanútlanul sétálgattam, ötletet gyűjtve, mit kellene beszerezni, mikor rám kacsintott az egyik polcról. Kíváncsian vettem kézbe, majd belelapozva rájöttem, hogy nem hiába szólított meg: érdekel, nagyon érdekel! Azóta eltelt pár hónap, de nem felejtettem el, s most végre lehetőségem nyílt elolvasni. Egyetlen dolgot bánok: hogy ennyit vártam vele!
Nagyon egyedi kinézetű könyvről beszélünk. Ritka, mikor ennyire erőteljesen mernek egy borítótervnél használni egy színt és azon árnyalatait. Ez nagyon sajnálatos dolog, mert szerintem sokkal szebb, mint egy szimpla fekete alapra kivetített kép. Első látásra teljesen beleszerettem. Maga az ábra nagyon egyszerű, rajzolt, de a maga nemében kifejező. Érdemes a védőborító alá is bekukkantani, hiszen nem ugyanaz fogad minket: itt az eredetinek csak egy leegyszerűsített rajza található, mely olyan hatást kelt, mintha krétával vésték volna fel rá. Valahogy ez is megfogott, jól illeszkedik a történethez. Egyszóval: Csodaszép!
A címet sokáig nem tudtam hova rakni. Egyedisége miatt rögvest felhívja magára a figyelmet. Általában nem vagyok oda az egyszavas verzióért, mert legtöbbször semmit mondó, de szerencsére ez jelen esetben nem áll fent. Emellett találó is lett.
A fülszöveg viszont most nem a legtökéletesebb. Azt vettem észre, hogy sokan forgatják ezt a könyvet, mindenkit első pillantásra megragad, majd ahogy megfordítva elolvassák a rövid leírást, vissza is teszik a helyére. Sajnálom, hogy ki lett emelve benne a jóslat, miszerint Rose-ra jeges halál vár, illetve az is, hogy elhagyja édesanyját. Emiatt a két kis kifejezés miatt vártam vele én is ennyit. Valahogy ellöki az olvasót attól, hogy pont erre van szüksége, főként, mivel mindenhol a fiatalabb korosztály számára fenntartott részlegen helyezkedik el, márpedig egy 13 éves gyerkőc nem éppen ezt tartja érdekesnek. Viszont van benne egy rész, ami sokkal jobban fáj: "hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét "Tisztázzuk: ez nem egy szerelmes könyv. Ez egy igazi, vérbeli mese, amiben fellelhető egy nagyon halvány romantikus szál, de nem arra épül a történet. Félrevezető, megtévesztő, és spoileres.
Mint azt az előbb már említettem: ez egy csodálatos mesekönyv- kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Tele van olyan elemekkel és lényekkel, amiktől az egész misztikussá és izgalmassá válik., kezdve rögvest a legelején:
Sehol sem találkoztam még ezzel a babonával, mely szerint az, hogy melyik irányba születtél, meghatározza a jellemedet. Megpróbáltam interneten utána keresni, de pontosan a könyvben fellelhető verziót nem találtam meg, csak ahhoz nagy mértékben hasonlót. Mindegy is. Szóval ez a babona határozza meg a történet alapjait. Csodálatos, ahogy többszörösen is bele van szőve.
Ha haladunk a történettel feltűnnek különböző mágikus lények, például a trollok vagy a beszélő fehér medve. Ezek nem annyira közkedvelt szereplők a történetekben és egyáltalán nem tudom felfogni, miért nem. Szerencsétlen jegesmedvéről mondjuk mindig az Aranyiránytű jutott az eszembe, de nyugalom: semmi köze nincs hozzá!
A történet nagyon fordulatos. Az elején és a végén csak úgy faltam a sorokat, egyszerűen nem voltam képes letenni a könyvet. Kapunk egy nagyon szép felvezetést, de azt sem a szokványos módon. Nem időrendi sorrendben haladunk, szépen, lassan derülnek ki a turpisságok, majd ahogy összeállnak egy nagy egésszé a tetőponton.. BUMM... tátott szájjal, hang nélkül tátogni képes csak az olvasó, annyira beszippantják a papírra vetett sorok.
Az Északfi több szálon keresztül kerül bemutatásra, melyek nagyon különböznek egymástól. Nagyon tetszettek a különböző ábrázolások, főként a fehér medve gondolatai. Zseniális húzás volt!
Több mese feldolgozása érződik benne, de a legszámottevően a Szépség és a Szörnyeteg jelenik meg. Ezt a mesét már annyiszor feldolgozták, hogy két kezem nem is lenne elég, ha meg szeretném számolni. Ebből kiindulva nagyon nehéz egyedit alkotni, Edith Pattou-nak mégis sikerül. Az alapvető elemeket használta csak fel, például a bezárt hölgyet a "szörnyeteggel", s így nem is érzi azt az olvasó, hogy ezzel korábban már találkozott.
Végtelenül szerettem olvasni Rosie és a fehér medve történetét, de volt két apró dolog, ami elvett a kedvemből. Egyszer a történet közepe. Ott nagyon nehézkesen haladtam, mert ha úgy nézzük: nem történt szinte semmi. Eltelik rengeteg idő, rengeteg oldal, de nem látunk semmiféle előrelépést a történetben. Ez azért elég frusztráló tud lenni. Kedves jövendőbeli Északfi olvasó! Kérlek, ne add fel itt, mert csodás meglepetéseket rejt még magában!
A másik pedig az írásmód. Alapvetően nem volt vele gond. Aranyos, ahogy elmesélik a történetet, de néhol nagyon unalmasra sikerült. Volt olyan rész, amit újra kellett olvasnom, mert hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy csak egy jelentéktelen álomról van szó, vagy ez tényleg megtörténik a főszereplőkkel, mert annyira szenvtelenül volt leírva.
Az Északfi egy hihetetlenül jól megírt meseregény, melynek minden család polcán ott kellene lennie. Ha egyszer gyermekem lesz, biztosan fel fogom neki esténként olvasni Rosie történetét, s biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan intenzitással fogjuk mindketten élvezni minden sorát.
Nagyon izgalmas, letehetetlen, vérbeli mese, ahol a jó és rossz szereplők nem a klasszikus értelemben vett karakterek, hanem mindenki szürke, tehát nem tévedhetetlenek, mely üdítőleg tud hatni.
Bátran merem ajánlani minden korosztálynak, s azoknak, akik éreznek még magukban kellő varázslatot.
"Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el."
"Mindig is kiszámíthatatlannak tartottam az időt. Ha az ember boldogtalan vagy olyasmit kell tennie, amit nem szeretne, az idő csak vánszorog, kegyetlenül lassan. Ám ha boldogok vagyunk, olyan gyorsan száguld, mintha sítalpakon siklana le a jeges hegyoldalon."
"Azt mondják, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, olyan, mintha a testünk egy darabját veszítenénk el."
"Ez a baj, ha megszeretünk egy vad teremtést: a végén mindig csak a mögötte becsukódó ajtót bámulhatjuk.
Mégis, hozzá lehet szokni."
"Ragyog.
Holdfény az ajtóban.
Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.
Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése