Úgy gondolom, hogy elég jól ismerem magam. Azért csak 23 éve tengetem a mindennapjaimat. Ez idő alatt rájöttem, hogy sosem leszek énekes, nem fogok az ország déli részére költözni és nem fogok madarakat tartani. Ugyanakkor elértem sok mindent. Voltam versenytáncos, jó pár szép elismerést be is zsebeltem. Voltam egy nyáron lovastáborba két hétig. Végigszenvedtem az egyetemet és jó eredménnyel végeztem. Több, nagyobb költözésen is túl vagyok már. Megtaláltam életem párját.
Mindezek mellett tudom, hogy szenvedélyesen szeretek olvasni. Az írással is újra kacérkodom, mert régen nagyon szerettem, és láttak bennem bizonyos közösségek tehetséget, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem rendelkezem túlzott fantáziával.
Éjszaka, mikor lehajtom a fejem a párnára... na, úgy érzem, az alvó énem nem ismer engem. Ma reggel nevetve ébredtem, mert elszaladt a fantáziám. Párom noszogatására írom most ezt a bejegyzést: azt mondta: kicsim, ezt el kell mesélned másoknak is, mert ilyen hülyeséget csak te tudsz összehordani.Szóval nézzük az álmomat:
Egy csapatépítő tréningen vettem éppen részt, valami eldugott kis helyen. Nem csak mi voltunk ott, jöttek teljesen más cégek alkalmazottjai is. Az egyik reggel az volt a feladat, hogy a táborhelytől el kellett jutni a túloldalon található helyre (ahol fogalmam sincs, hogy mi volt, mert én oda nem értem el) úgy, hogy cölöpökön, fadarabokon és egyéb furcsa dolgokon kellett átegyensúlyozni. <<Valószínűleg még mindig a kalandpark hatása alatt állok.>>
A kijelölt út kétféle szigetelőszalaggal volt jelölve: piros és sárga. A piros az út normál része, viszont a sárgánál keresztbe lehetett egymásnak tenni, így a többi csapatot hátráltatni. Gyanútlanul haladtam a kijelölt sávban, amikor észrevettem, hogy két srác nagy harcban áll egymással. Nem ismertem őket. Az egyiket épp csak az utolsó pillanatban tudtam elkapni, hogy ne zúzza agyon a fejét egy sziklán. A másik ezért megharagudott rám és engem vett célba. Itt már a helyzet tétje is mintha változott volna, hiszen az életemért kellett küzdenem. <<enyhe Éhezők viadala beütéssel>> A Livtől <<Kerstin Gier: Silber>> tanult mozdulatokkal egész jól hárítottam a csapásait, mikor egy alantas támadást intézett ellenem és átszúrt valami három ágú szigonyt a lábamon. <<No, megjött a kishableány apja is, szuper!>> Kijelentettem neki, hogy ez nem fair, és elájultam.
A szálláson tértem magamhoz, ahol a szobatársam, Claire <<Diana Gabaldon: Outlander>> szitkozódva éppen kiszedte a lábamból azt az izét. Ahogy egyre több minden jutott el a tudatomhoz, meghallottam, hogy az ajtón valaki eget verően dörömböl: a főnököm volt. Be is szakította az ajtót, egyből levette, mi történt, és már ment is jelenteni a bírónak, hogy ez csalás volt, zárjuk ki a másik csapatot a versenyből. Meg így nem tudtam volna 2 nap múlva munkába állni, márpedig menni kell, hiszen nemsokára új boltot nyitunk! A sarokban párom csak egy enyhe mosollyal a szája sarkában ácsorgott. Ő nem bánta, hogy így alakul, mert lehet, hogy baleseteztem, de legalább a hétvégét végre vele töltöm. <<Innen üzenem, eltöröm a lábad, hogyha tényleg örülnél ennek a helyzetnek!>>
Miután a szerencsétlen, agresszív flótást kizárták a versenyből, s emiatt csoport nélkülivé vált. <<Veronica Roth: Beavatott>> bosszút forralt ellenem. Itt egy éles ugrással egy autós üldözés részévé váltam. Az üldözés végigment egy tesztpályán <<na, ez tuti a sok Top Gear miatt van!>>, még a Dzsungel könyvéből ismert Lajcsi király rezidenciáján is végighajtottunk.
Mikor végül beértek, és muszáj volt megállnunk, nehogy lehajtsunk a szikláról, már teljesen tudatában voltam, hogy nekem itt végem. Ám az utolsó pillanatban McGalagony professzor repült be macska formájában a képbe (igen, repülő macska! <<Ha Dumbónak sikerült, akkor egy macskának miértne?!>>) és közölte, hogy hagyjuk a gyerekes játszadozást, mert Dumbledore meghalt, mire a párom válasza: De Hagrid legalább megmentette az egyszarvút. Na, ezen a ponton jöttem rá, hogy valószínűleg álmodom és szépen felkeltem :)
Na, rájöttök, tegnap miket néztem, hallgattam és olvastam? :D
elnézést, hogy néhol nincs benne összefüggés, de ennyi maradt meg belőle. De örüljetek velem együtt, hogy az unikornis túlélte! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése