Kevin Hearne: Üldöztetve

Atticus ​O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegy évesnél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett a kardjára, és évszázadok óta üldözi érte. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csaposlányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére is – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

Kevin Hearne A Vasdruida krónikái sorozata már régóta foglalkoztatott. A 2016-os nagy nyári akció keretében a kiadótól meg is szerettem volna venni, de mivel két nagyobb pakkot is beszereztem, muszáj volt valahol meghúzni a határt. Gondoltam majd az idein beszerzem, ami késik, nem múlik alapon. Hát vagy én nem vettem észre, vagy ezen címek pont nem voltak benne az idei akcióba. Mivel egy éve halogattam már, így kicsit háttérbe is került, ám a moly.hu felületén erős reklámok mentek a sorozatról, ami miatt újra érdeklődni kezdtem az irányába. Az ötödik rész külföldi borítója meggyőzött. Nagyon szexi! Remélem azt is megtartja a kiadó! Volt egy olyan hír is, hogy el fogják kaszálni a sorozatot, mert túl kicsi a célközönség. Hát ezt nem hagyhattam! Így most itt csücsül a polcomon az első négy kötet. Az első rész elolvasása után úgy érzem, tökéletes helye van ott!

Mint már említettem: az ötödik borító volt az, ami igazán megfogott, de az előző kötetek sem bújhatnak szégyenükben el. Rengetegen rajonganak Daemon-ért, alias Toth Pepe-ért, de én nagyon nem tartozom közéjük. Nekem sokkal jobban bejönnek a skót/ír pasik. Pl. ez a borító. (Vagy Jamie *.*) Szóval számomra már egy hatalmas lökettel bírt ez a tetszetős borító, melyre barna árnyalatos gúnyát húztak. Jól illik hozzá.

A címmel kicsit gondba voltam, mint a további részekkel is. Üldöztetve. Nem egy könnyű szó. Túl is van ragozva az én ízlésemnek.

A fülszöveget most fogom elolvasni először, lássuk milyen is! Jajj de sajnálom, hogy lelövi a csapos lány mibenlétét! Még jó, hogy nem olvastam el előre! Ti se tegyétek! Kicsit sokat mond, de eléggé figyelemfelkeltő.

Előre is bocsánatot kérek, de áradozni fogok. Sok molynak nem tetszett az első rész, a következőktől vált fanná. Hát, engem már az Üldöztetve is megvett kilóra. Több helyen is olvastam, hogy túl szexmániás Atticus (és Oberon) de szerintem nem. Most nem azért, de pasiból vannak! És istennők veszik körül őket! Akik eléggé rosszéletűek, ha engem kérdeztek... Szóval Atticus csak élt az adott lehetőséggel. Szerintem. A kutya meg olyan, mint a gazdája. 

Ha már kutya... Oberon karaktere volt a legeslegfenomenálisabb! Nagyon szeretem a kutyákat, így mindig örülök, ha feltűnik a könyvekben is egy hű társ, de Oberon... hát ő nem semmi. Sokszor elgondolkodtam már, vajon mi járhat egy átlag kutya fejében? Hát biztos nem az, ami az övében. Vagy az Ír farkaskutya egy teljesen különálló faj. Akárhogy is van: kell egy nekem is! Persze telepatikus kapcsolattal. 

Olvasás közben többször is éreztem ,hogyha egyszer ezt a könyvet megfilmesítenék, akkor remélem a Marvelesek veszik kezelésbe. No, nem csak Thor miatt, hanem mert stílusban nagyon odaillik. Deadpool és Atticus nagyon jóba lennének... Hihetetlen, hogy minden helyzetben eszébe jut valami odaillő baromság.
Mondjuk engem már magában az a tény is picit levett a lábamról, hogy férfi főszereplőnk van és E/1-ben van megírva. Felmerült már bennem, hogy  vajon miért van ez? Miért nem használják a másik oldalt többször az írók? Még azt sem lehet mondani, hogy mert kevés férfi író van. Ez egy teljesen uniszex szakma, mindkét nem jelentősen képviselteti magát. Szóval visszakanyarodva Atticushoz: imádom azt a kócos kis hülye fejét! Kivételesen nem alakult ki a fejemben külön kép róla, hanem a borítón levő férfi maradt Atticus. Számomra tökéletes volt a választás.
Egy apró kis tény volt csak a könyv során, bennem mégis mély nyomott hagyott, mikor a végén Atticus levonja a saját következtetését a megtörtént eseményekről. Eszembe juttatta, hogy mennyire aprók is vagyunk mi, emberek, szinte csak bábok egy nagyobb játékban. Senki nem tudja, valójában létezik/léteznek-e isten(ek), vagy egy másféle felsőbb rend van a világon, nevezzük azt Sorsnak vagy bármi másnak. Mindenki maga választja meg, miben hisz. De bármelyik is legyen "helyes", abban megegyezhetünk, hogy valami nálunk nagyobb is van.
Alapvetően nem bírom ezeket az idegen, kiejthetetlen szavakat, amivel teletűzdelik az ilyenféle regényeket, de itt nem jelentett gondot. Tetszett az író megoldása, hogy rögvest az első oldalon közli, mit hogyan kell ejteni, de kitér arra is, hogy ejtsük úgy, ahogy akarjuk, ez csak egy mankó. Már itt megmosolyogtatott.


Áradozhatnék itt még róla elég sokat, de ezt a könyvet olvasni kell. Ha nem egy csajos könyvre vágysz, hanem egy vérbeli pasisra, ami nem nélkülözi a poénokat, a harcokat és elnézed a csipetnyi erotikus vágyakat, akkor meg is van a következő olvasmányod! Unatkozni nem fogsz rajta, abban biztos vagyok! Egyedi a téma, hisz druidák nincsenek minden sarkon, modernkori köntösbe bújtatva. Szó szerint halad a korral. Oberon és a szomszéd néni jelenléte biztosítja a folyamatos poénokat. Magával ragadt a druidák és szláv, indián és egyéb istenek világa. Már várom a folytatást. Nagyon örülök, hogy a polcomon van, különben ma már a könyvesbolt bejárata előtt toporognék nyitáskor.

"Az a barát, aki segít neked eltűnni, de az az igazi barát, aki segít eltüntetni a hullát!"

"Hogy kinőttem már a gyerekcsínyekből? Ugyan! Ez az örök ifjúság titka."

"Nem láttál még semmit, ha nem láttál ír farkaskutyát strasszkövekkel kirakott, aranyszínű laméban parádézni."

"Az a helyzet, Mrs. MacDonagh, hogy az univerzum éppen olyan nagy, amekkorát a maga lelke képes befogadni. Némely ember gyufásskatulyányi világban él, más emberek a végtelen lehetőségekben."

"(…) a becsületről makogtak valamit Mintha harc közben bármi hasznát lehetne venni. A becsületesség a leggyorsabb út a halálba."

„Atticus? Mit jelent a megkeresztelkedés?" 

A pap belemárt egy kis vízbe, és amikor előbukkansz belőle, újjászületsz. 

„Tényleg? Ha engem megkeresztelnének, újra kölyökkutya lennék?"