Nicola Yoon: Minden, ​minden

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Őszinte leszek veletek - ahogy mindig is szoktam. Alapvetően nem terveztem elolvasni ezt a könyvet. A film előtt nagyon kicsi rajongótáborral rendelkezett. Ami nem baj, nehogy félre értsetek! Akkor még talán érdekesnek is találtam és az egyszer- majd a távoli jövőben listámra fel is írtam. Aztán ahogy meglengették a hírt, hogy meg lesz filmesítve eszement módon elkezdték venni a molyok. Sokszor küzdöttünk vele az üzletben - sőt még ma is - hogy legyen belőle elegendő példány. Rengetegszer nem is lehetett kapni, míg meg nem jelent az új változata. Na, itt, elsőnek eldöntöttem, hogy nem, én ezt nem olvasom el. Túlságosan körbe van rajongva, és az én cinizmusommal nem hiszem, hogy kellő reakciót váltana ki belőlem. Nem tudom, mikor vagy egyáltalán mi hatására fordult meg bennem ez a gondolatmenet. Biztos köze volt hozzá, hogy németül is szeretnék olvasni, és ez tűnt a legjobb választásnak a kezdéshez, mert rengeteg ábra és rövidebb bejegyzés jellemzi.

De mindegy is: elolvastam. Hihetetlen mennyire jól tettem! Ettől az élménytől balgaság lett volna megfosztani magam!

Magyarországon kétféle borítóval is megjelent Nicola Yoon debütáló regénye. Az eredeti kék alapon, egyszerű felirat pár szívecskével tarkítva végtelenül aranyos volt. Az én tekintetemet nem vonzotta kellően, de elismerem, hogy azért nem is rettentett el. Egy könnyed történetre utal, amit meg is kapunk. Az új borító a filmes verzió. Itt már kicsit nagyobb játék volt, hiszen nem csak a filmből ragadtak ki egy nagyon szép pillanatot, hanem a könyv címét is körbevették mindenféle egyedi mintával. Ez egyszerűen gyönyörű lett! Az elején még nem így gondoltam, furcsa volt számomra a fiú mellkasára vetülő arc-árnykép, de elég hamar hozzá lehet szokni. Szerintem a második borító sokkal találóbb lett, mint az eredeti.

A címet sokáig nem tudtam hova rakni. Hiszen csak egy egyszerű szó, ugyan milyen utalással bírhatna? De csak kétszer rakták egymás után... csak nyomatékosítva van... magamban el is kezdtem játszani: minden, minden.... semmi, semmi... valami, valami... viccnek indult, de mégis segített már fülszöveg nélkül is megérteni. Minden benne van. Mindent kifejez.

A fülszöveg végtelenül aranyos. Ritka, hogy nem kívülállóként van megírva, így kicsit meg is lepődtem, hogy már belelátunk Madeline fejébe. Ez kifejezetten tetszetős dolog. Már az olvasás előtt közelebb hozza a főszereplőt, megismerjük azt a könnyed stílusát, amivel szemléli az ő kis világát. Első pillanattól kezdve szimpatikus.

A kezdő íróknak a legnehezebb megtalálni a saját hangjukat. Rájönniük, mik a hozzájuk közel álló elemek, hogyan építhetnék fel úgy a gondolataikat, hogy az egyedi legyen, de mégis őszinte. Vannak, akiknek ez elsőre sikerül, de akadnak olyanok is, akik sok-sok regényt megírnak, mire megtalálják a saját hangjukat. Nicola Yoon az első kategóriába tartozik. Az egyedi témaválasztás mellett nagyon jellegzetesen is ír. Nagyon jól megjeleníti, mi járhat egy nem átlagos tinédzser fejében.

Számomra nagyon megnyerő volt a könyv felépítése. Tetszettek a hosszabb-rövidebb fejezetek véletlenszerű váltakozása, a különböző megfigyelések és egyéb szokások, például a spoileres könyvértékelések, de legfőképp az illusztráció. Olyan érzést keltett, mintha Madeline naplóját tartottam volna a kezemben. Hiszen mit csinálhatna a négy fal között, mint  találékonyan megtalálni az önkifejezés sajátos útját? Annyira nagyon illik a személyiségéhez a vizuális gondolatkivetítés. Egyszerűen csodálatos. Vicces is, megalapozza a jó hangulatot és könnyen olvashatóvá teszi a regényt.

Ha nem is olvastuk el előre a fülszöveget, s nem is lapoztunk bele a könyvbe, akkor is az első gondolattól kezdve szimpatikussá válik a főszereplő, hiszen a regény első mozzanata a következő:

"Több könyvet olvastam már, mint te. Teljesen mindegy, mennyit olvastál, én még annál is többet, elhiheted. Bőven volt rá időm."

Egy moly számára mi ez, ha nem kihívás, és mellette egy jó barátság kezdete? Azonnal a szívembe zártam a kishölgyet. A fejemben kicsit úgy élt, mint Aranyhaj. Elzárva a világtól egy épületben, kíváncsian, vajon, mi lehet odakint. Csak éppen a modernkori változata, akinek a segítségére ott van az internet világa, ahonnan mindent megtudhat, amit szeretne, csak a fizikai megtapasztalás hiányzik. De amíg nem tudja, miből marad ki, addig nem is bánja.

Aztán jön a szőke herceg, aki jelen esetben egy feketébe öltözött srác, és minden megváltozik. Rengeteg olyan dolgot mutat be neki, ami miatt már nem elég a dolgokról olvasni. Kell a tapasztalat. 

Olly egy nagyon szerethető karakter. Aranyos, a maga bohókás módján. Ugyanakkor a személyiségéhez hozzá tartozik a családi körülmény is. De pont ettől válik erősebbé. S hogy a nehéz helyzetekben is képes mosolyogni.. többet mond el róla, minden szónál. 

A Minden, minden egy tipikus YA történet. Van egy aranyos főhősnőnk, és egy édes srácunk, akik között szerelem lobban fel. De emellett rengeteg olyan elemet tartalmaz, ami bármi, csak nem átlagos. Vegyük például Madeline gondját: a betegséget. Azért ez egy igen nagy probléma egy kapcsolatban, hogy körülbelül nem is találkozhatnak, érintésről meg szó sem lehet... De mégis képesek felülemelkedni rajta és megoldják. 

Számomra egy kicsit fura volt ez a szerelem, s nagyon örültem, mikor Olly ennek hangot is ad: hiszen az egy dolog, hogy ő Maddy-t választotta, de a lánynak igazából nem volt választása. Vagy ez a srác, vagy senki. Jó, hogy beleszeretett, hiszen az újdonságot, a változatosságot hozta el a számára. Nagyon boldog hangvételű iromány ez, de azért kíváncsi lennék, hogy hogyan tovább? Túléli a kapcsolatuk Maddy felfedezővágyát? Az újdonságok megtapasztalását? Vagy más emberre teszi őt? Mint látjátok, rengeteg kérdés maradt meg bennem. De ez talán jobb is így. Így hihetek abban, amiben szeretnék. Ez a kötet nem kíván folytatást. 

Sok helyen láttam, hogy nem tartják eléggé kiforrottnak a regényt. Szerintem így volt tökéletes, ahogy volt. Hiszen alapvetően E/1-ben lett elmesélve a történet. A kihagyott részletek titka abban rejlik, hogy vagy Maddy nem volt rá kíváncsi, vagy szimplán nem volt róla tudomása. Ki lehetett volna hozni többet is belőle? Igen. Szükség van rá? Nincs. Ez így van jól, ahogy van.

A lezárás is nagyon frappáns volt. Nem mondom, hogy nem lehet sejteni azért valamit, de szerintem a konkrét eseményt nem lehet kiszámolni. Becsapnak minket, olvasókat. Ritkán tud újat felmutatni egy YA regény, de a Minden, miden a kivételek táborát erősíti. Sok minden nyitott marad, de mint már mondtam, ennek így is kell lennie. 

Nem tudok szó nélkül elmenni az a bizonyos tetőpont mellett sem, mikor minden megváltozik. Nem fogok semmit elárulni, titeket is érjen akkora meglepetés, mint engem. De úgy érzem, hogy én képtelen lennék csak úgy megbocsátani egy ekkora hibát. Legyen annak bármi is a kiváltó oka. Úgy érzem, sosem tudnám helyretenni a kapcsolatomat azzal a bizonyos személlyel. S üdítően hatott, hogy Madeline sem bocsát meg egyik napról a másikra. Úgy reagált, mint bármelyik kamasz, nem úgy, mint egy könyv tökéletes főhősnője. 

A minden, mindent az igényesség jellemzi. Az üdítő változatosság. Az egyedi gondolatok. Nem mindennapi események és fordulatok. Érdemes adni neki egy esélyt, hiszen tökéletes kikapcsolódást nyújt. Kiszakítja az olvasót a jelen gondjaiból, s csodálatos helyekre ragadja magával. Megnevetteti egy nehéz nap után, hogy könnyű fejjel és lélekkel hajtsa álomra a fejét. Nicola Yoon nagy tehetséggel van megáldva. Azt hiszem most megyek, és megveszem a Nap is csillagot.

"– Szoktál azon gondolkodni, hogy milyen lenne az életed, ha megváltoztathatnál egy dolgot?"

"Minden egyes nap felkelsz, és tanulsz valami újat. Minden egyes napban megtalálod az örömöt. Minden egyes nap mosolyogsz rám."

"Olyanok vagyunk, mint a hópelyhek, egyediek és összetettek."

"Minden kockázatos. Ha nem csinálsz semmit, az is kockázatos. Te döntesz."

"Van, hogy a világ leleplezi magát előttünk. Egyedül vagyok a sötétedő télikertben. A késő délutáni nap fénye trapéz alakban vetül a padlóra. Látom, ahogy száll a por a levegőben – hófehér kristályként csillog a fényben. 

Egész világok léteznek úgy, hogy észre sem vesszük őket."