Jandy Nelson: Neked ​adom a napot

A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…

Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.

Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Húha, nem is vagyok benne biztos, hogy mióta porosodik ez a könyv a polcomon. Talán karácsony óta. Mintha valami olyasmi rémlene, hogy tavaly december végén szereztem be több moly ajánlására. Igen, azt is hiszem, tényleg így volt. Nos, azóta próbálta szegénykém nekem adni a Napot, de egyszerűen nem fogadtam el. Többször levettem a polcról, hogy na, majd most elkezdem! de mindig visszatettem anélkül, hogy kinyitottam volna. Mindig volt benne valami, ami miatt nem tudtam nekikezdeni. Ezt az érzést nem tudtam megfogni.

Úgy döntöttem, nem fogom tovább húzni. Ha nincs kedvem, akkor is ősszel elolvasom. Létrehoztam egy most már nem halogathatom listát és azon ez volt az első tétel. Szóval nekiugrottam. Lássuk, mi sült ki belőle...


... de még előtte hadd ejtsek pár szót a külcsínről. A borítóval sem tudok már dűlőre jutni. Néha, mikor ránézek, egyszerűen nem tudom róla elvonni a tekintetemet, annyira magával ragad. Egyszerű, de mégis van egyfajta kisugárzása, ami nem ereszt - ilyenkor vettem kézbe. Máskor pedig ha ránéztem, teljesen hidegen hagyott. De komolyan. Még sosem találkoztam olyan könyvvel, aminek a borítójára így reagáltam volna. Itt is szerintem már tükröződik, hogy mennyire egyedi olvasmányról beszélünk.

A cím is nagyon figyelemfelkeltő. A jó címválasztás ma már még fontosabbá vált, mint régebben, hiszen annyira sok könyv közül lehet választani! Kell valami, amivel kitűnik a többi közül, s kikiáltja a világ számára, hogy Engem válassz! Hát ő tényleg kiabál. Ki ne szeretné magának a Napot? S gondolkodóba is ejt, hogy vajon melyik napra gondol? Egyre az életéből, amit vele tölthetek? Vagy a bolygóra? Hogyan tehetné ezt meg? Mi lehet a metafora másik oldalán? Szerintem elég meggyőző.

Miután sikerült végre eljutnom odáig, hogy kinyissam a kötetet s nekiálljam olvasni... eltelt egy kis idő. De úgy érzem, ez a javamat szolgálta. Valahogy, tudat alatt képes voltam megállapítani, hogy nekem még ehhez a könyvhöz fel kell nőnöm, s úgy érzem pont most volt az a pont, amikor jönnie kellett. Most, hogy nyitok már a szépirodalom felé, sőt, egyre jobban hagyom magam mögött a YA kategóriát, most, hogy máshogy látom már az engem körülvevő világot, hisz rengeteg dolog van már a hátam mögött... pont most jött el az a pont, hogy értékelni tudjam ezt a könyvet, hiszen nagyon egyedi.

A történetet két szemszögből ismerjük meg: Jude és Noah fejébe is belelátunk. Ez kész szerencse, mert ami ebben a két emberben zajlik az nem mindennapi. Nagyon egyedi és különböző a gondolkozásmódjuk. Alapvetően a történet a bemutatásmódon kívül még több idősíkra vannak osztva, így a teljes eseménysor úgy tárul elénk, hogy ugrálunk a múlt és a jelen között.

Igaz, hogy az ikrek különböző személyiséggel rendelkeznek, de ettől független sok minden van bennük, ami közös is. Nem is kell nagy dolgokra gondolnunk. Pl mindketten művészek, még ha más módon is. Mindketten vágynak az anya figyelmére, és mindketten próbálnak megfelelni egy olyan képnek, ami nem biztos, hogy nem hazudtolja meg a saját személyiségüket.

S akkor nézzük külön is őket: Noah, az örök álmodozó, akinek szinte kirobban a fejéből a fantáziája. Nem tudom, nem hiszem, hogy létezni a valóságban is ilyen gyerek, mint ő, de ettől független egy nagyon jól megformált karakterről beszélünk. Mint ahogy a fülszöveg is említi, beleszeret a szomszéd srácba. Jómagam nem viseltetem semmilyen ellenérzéssel az egynemű szerelmek ellen, nem mondom rájuk, hogy ők mások, nem normális stb., de mégis ebben a témában még igen kevés művet olvastam. Egy párról tudok, hogy központi elem, de valahogy még nem kerültek a kezembe. Ezt kicsit bánom is, így most külön felüdülés volt, hogy Noah meleg. Ritkán mernek az írók ehhez a lépéshez nyúlni, mivel kisebb a befogadóközönség, mint egy átlagos romantikus történetnél, de mégis úgy érzem, hogy szükség van rá. 

Jude karaktere is egyedi, bár más módon. A tragédia után felvesz rengeteg olyan szokást, ami miatt teljesen hangyásnak tűnhet... még annak is, aki belelát a fejébe. Viszont lakozik benne valami több, ami felszínre akar törni, s ez adja a művészete alapját.

A borítón az szerepel, hogy "Egy különleges ikerpár elragadó története". Ez teljesen igaz. Nagyon sok mindenen kell keresztülmenniük, míg újra egymásra és magukra tudnak találni ebben a szétszórt világban, s ezt követheti végig az olvasó. Tanulhatunk tőlük: hiszen ha ők képesek voltak felülemelkedni a démonjaikon, akkor nekünk is képesnek kell rá lennünk a saját életünkben!

S jöjjön a feketeleves. Nagyon sokan rajonganak ezért a könyvért. Mikor elkezdtem olvasni, nem kevesebb, mint tíz szöveges visszajelzést kaptam rá rögvest. Foglalkoztatja a molyokat. Ezt meg is értem már, az olvasás után. De. S mindig van egy de... Valahogy én mást vártam, kicsit többre számítottam. Nem mondanám, hogy annyira egyszerű témákat boncolgatna, de mindezt annyira könnyed köntösben teszi meg, amivel feloldja a regény magját. Azt hittem teljes lendülettel bele fogom vetni magam és a befejezés után is még több napig, hétig magammal fogom hurcolni fejben. Ez nem valósult meg. Elolvastam, megértettem, átgondoltam és letettem. Nem kellett hozzá sok. Persze, valamilyen szinten megérintett, de a nagy beharangozások után többet vártam. Ugye mennyire nem jó, ha egy könyvet hypeolnak? Mennyire jobb, ha semmit sem tudunk róla, s úgy fedezzük fel.

Noah karaktere az elején nagyon nem volt szimpatikus. Hogy ennyire mocskos szájú legyen valaki... ha okkal, ha ok nélkül, de ezt akkor sem kellett volna így lapra vetni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavart. Ettől olyan olcsó könyvnek tűnik, veszít az értékéből.

Jude se volt sokkal jobb. A sok furcsasága miatt nagyon messze maradt tőlem. Ez a beszélgetünk a volt családtagok szellemével... Tudom, a végén ki is mondja, hogy ez kivetülés lehet, de attól független végigvezeti az egész könyvön. Nagyon nem tudtam emiatt megszeretni. Illetve a többi furcsasága miatt is. Egyedi karakter lett, az évszázad legbolondabbja, de egyszerűen ez már sok.
Igazából Oscar-ral sem tudtam zöld ágra vergődni. Értem én, hogy vannak problémái, de attól független én nem tudom elnézni a dolgait. Nem lehet mindent erre fogni. Én Jude helyében biztos nem bocsátottam volna meg egy csettintésre. 

S végül még egy dolog, ami saját hibámból fakad: jómagam nem vagyok művészlélek, így nagyon sok helyen nem tudtam átérezni ezt a lelkületet. Nekem egy pálcikaember is nagy gondot okoz. Emellett nem tudom értékelni az absztrakt művészetet, csak egy nagyon vékony rétegét. Számomra a letisztult, valós képek sokkal többet mondanak, mint egy elrugaszkodott paca. Sajnálom, én ilyen beállítottságú vagyok. Realista. Így nem tudtam magaménak érezni a gnú hátán vágtató szereplőket.

A Neked adom a Napot egy rendkívül egyedi történet, de nem hiszem, hogy mindenki számára ajánlott lenne. Ehhez kell egyfajta nyitottság, sőt... Több irányból is befogadónak kell lenni. Kell rendelkezni minimális művészi hajlammal, vagy legalábbis kíváncsisággal, különben nem lesz élvezhető. Viszont, ha ez megvan bennünk: megtaláltuk a számunkra ideális olvasmányt.
Jandy Nelson hatalmas tehetséggel van megáldva. A sorok szinte életre kelnek a szemünk előtt. Hagyjuk, hogy megelevenedjenek, s akkor mi is magunkénak tudhatjuk a Napot.

"Ha rátalálsz a lelki társadra, az olyan, mint olyan házba lépni, ahol már jártál – megismered a bútort, a képeket a falon, a könyveket a polcon, a fiókok tartalmát: szükség esetén sötétben is eltájékozódnál."

"Meg kell látnunk a csodákat ahhoz, hogy csodák létezhessenek."

"Ha anyu meghal, kialszik a nap. Pont."

"A szerelem teremt és rombol. Egyazon szívóssággal szerez örömöt és bánatot."

"Bólintottam, s valami hatalmas nagy és tündöklő egy szempillantás alatt porrá omlott bennem. Egész biztosan a lelkem."

"Az a fajta férfi, aki belép egy terembe, és körös-körül leomlanak a falak."