Szurovecz Kitti: A sokszívű

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… 

Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 

Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?

Kitti új könyvét már nagyon régóta vártam. Végig követtem a munkásságát, láttam, ahogy regényről regényre egyre jobban fejlődik, s megtalálja a saját hangját. Az egyik kedvenc magyar íróm, akire mindig büszke leszek. Amikor az Athenaeum kiadó felkért, hogy olvassam elő A sokszívűt... el sem tudom mondani, hogy mit éreztem. Az a fajta öröm, ami abban a pillanatban kifejlődött bennem, még számomra is új érzés volt. Nagy elvárásokkal indultam neki, s lássuk be: Kitti hozza a formáját, minden általam felállított akadályt magasan megugrott.

A borítóra rengeteg terv született, köztük rengeteg magán ember által. Csak ámultam a sok ötleten, hogy milyen kreatívak is az emberek. Mikor megszületett a végső döntés, nagyon örültem, mert a saját top hármasomból került ki az egyik. Noha, nem az, amelyiknek a legjobban szurkoltam, de így, a regény elolvasta után megemelem kalapom a tervező előtt, mert nagyon jól elkapta a regény lényegét. Gyönyörű, igényes munka, ami nem túl hivalkodó, de kellően felhívja magára a figyelmet.

A fülszöveget jelen esetben mindenféleképpen ajánlom elolvasásra! Tudom, tőlem távol áll, de Kitti egy annyira egyedi témát mutat be, amit nem képes mindenki befogadni, így jobb, ha tudjuk, mire számíthatunk majd a későbbiekben körülbelül.

Szurovecz Kitti sosem általános témát boncolgat. Vegyük elsőnek példának az előző kötetét, a Hópelyhek a válladon című kötetet. Ott megismerhetjük, milyen egy borderline szindrómás ember, hogyan viselkedik, miként érez, s milyen reakciókra képes. Ez egy betegség fajta, amit nem szabad szégyellni, s az írónő rá is mutat. Ugyanakkor kendőzetlenül bemutatja, milyen, egy ilyen emberrel kapcsolatot létesíteni, minden nehézségével együtt. 

A sokszívűben sok hasonló alapvonás megtalálható. Szintén egy tabu témának számító esemény adja a regény magját, s itt is teljes rálátást kaphatunk a folyamatra, a miértre, s a környezetünk által adott reakciókra. 

Szeretném ott kezdeni, hogy a sokszívűség nem egy kitalált dolog, igenis létezik, s emellett nem számít betegségnek! Ezt a tényt nagyon fontos elismerni. Az emberiség fejlődési menete során rengeteg dologhoz megváltozott a hozzáállásunk. Például: régen elképzelhetetlen szégyen volt, ha egy gyermek házasságon kívül született. Ma már szinte senki nem botránkozik meg ezen. Attól még lehet teljes családja, s boldogan töltik a napjaikat, mert nincs egy papír a szekrényben, s páros gyűrű az ujjukon. Ugyanilyen nyitottnak kellene lenni sok témában is, például a sokszívű emberek kapcsán. Kitti nagyon jól körbejárja a témát. Annabella történetén keresztül betekintést nyerhetünk ebbe a világba, megismerhetjük, hogyan lehetséges önmaguk felvállalása és hogy a másokra ez milyen hatással van. 

Számomra hatalmas pozitívum volt, hogy az első pillanattól kezdve mutatja be a poliamoriát. Nagyon jól van felépítve, hisz nem éppen egy könnyű témáról van szó. Kitti képes arra, hogy apránként adagolja be a hozzá kapcsolódó információkat. Nem borít mindent egyszerre a nyakunkba.

Jómagam monogám életstílust folytatok, elképzelni sem tudnék mást az életemben a vőlegényemen kívül. De ettől független nem bélyegzem meg azokat az embereket, akik máshogy gondolkodnak. Szeretnék egy gondolatot kiragadni a könyvből, ami többet mond, mint amire én képes lennék ezzel kapcsolatban:

"A poliamoria nem azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel. Csak azt, hogy ha szeretünk valakit, az nem akadálya annak, hogy még egyet szerethessünk. Vagy kettőt. Vagy hármat."

Pontosan. A poliamor személyiségek képesek egyszerre több embert is ugyanolyan intenzitású szerelemmel képesek szeretni. Képtelenség választásra kényszeríteni őket, nem is szabad. 

A poliamoria alapja az őszinteség. Kitti erre is több ízben kitér. A kapcsolatot alkotó emberek tudnak egymásról, s elfogadják, hogy párjuk életében nem ők az egyedüli szereplők. Mégis, külsős szemmel sokan megvetik, megcsalásnak titulálják.

"Az őszintén felvállalt többszerelműség miért megvetendő, ha a megcsalásról hallgat és szemet huny fölötte a fél világ?"

Kitti ezt a gondolatot is gyönyörűen letisztázza. Hisz itt nem megcsalásról beszélünk. Minden partner beleegyezésével jön létre a kapcsolati hierarchia. Itt nem szenvednek a párok, hiszen nem érzik megalázva magukat, ha a párjuk más karjában is megtalálja a megnyugvást.

Annabella nagyon erős karakterfejlődésen megy keresztül. Az elején még egy elveszett, zavarodott kislány, akinek a lelkében mindent elpusztító viharok múlnak. Sok idő kell, míg felismeri a személyisége ezen oldalát és képes elfogadni. Nem tudja könnyen levetkőzni a társadalom által magára vett, elvárt viselkedési formákat. Lassú folyamata ez önmaga megismerésének. Mint a csendes folyó által mosott szikla, mely az évek formán mindig változik. 

Persze nem egy dokumentumkönyvről beszélünk, így nem csak ezt kapjuk meg. Humorral dúsított a történet, bizonyos szituációk mosolygásra késztetik az olvasót. A történet központjában levő téma mellett kapunk egy másik történeti szálat is, mely folyamatos gondolkodásra készteti az olvasót. Igaz, hamar rájöhetünk, ki áll a titokzatos üzenetek mögött, ki nem szeretné, hogy Annabella a csoport tagja legyen, de ez mit sem vesz el a könyv olvasási értékéből. 

A lapok egyhangúságát feldobja még ezen kívül Viktória macska is. Viki cica a valóságban is létezik, az írónő a saját kedvencéről mintázta, így a fejemben mindig ő jelent meg villámló zöld tekintetével. Nagyon örültem, hogy ő is belekerült a történetbe, hiszen ez által egy új színt vitt fel a palettára.

Persze van néhány apróság, amit, mint olvasó nem tudtam befogadni. Nekem semmi gondom nem volt az alaptémával. Ha nem tudnám elfogadni a sokszívűséget, akkor nem is fogadtam volna el a felkérést.

Viszont a történet közepén több olyan eseménysor is van, amitől úgy érzem átestünk a ló túloldalára. Gondolok itt elsősorban a kirándulásra, ami egy kellemes kikapcsolódásnak indult, majd a fejemben átváltozott egy mocskos tetté. Ott kicsit elborzadtam, bár feleannyira sem, mint Anna utána következő kérésén. Számomra szürreális is volt, hogy egy 30 éves nő pont erre vágyjon, függetlenül attól, milyen múlttal bír. Nem, nem árulom el, konkrétan, mire gondolok, hagylak titeket főni a levetekben! 

A másik gondom a családállítással volt. Konkrétan azzal, hogy nem hiszek ebben a terápiában. Utána olvastam, hogyan működik, de számomra mindig ott elbukott a dolog, hogy a beállított emberek, mikor elkezdnek random mozogni, a helyzetükhöz mérten, hogyan tudnák, mi az, amit a felszínre kell hozniuk. Hogyan képesek olyan eseményeket eljátszani, amiről sem nekik, sem a "betegnek" nincsen tudomása, mert például még meg sem született. Annabella esetében jó kiinduló pont volt a kép, ami azért elég sokat sejtetett, illetve Kamilla néni reakciója, de ettől függetlenül nem tudom sehogy elfogadni ennek a tudományágnak a valóságát. Ha részt vettem volna már ilyenen, lehet máshogy látnám, de egyelőre képtelen vagyok mást gondolni, mint hogy ez mese habbal.

Szurovecz Kitti új regénye meg fogja rengetni az olvasói társadalmat. Egy olyan tabunak számító témát tár teljes valóságában elénk, amire sokan még nem készültek fel. Biztos emiatt fog kapni hideget-meleget, de azok, akik képesek rá, hogy kellőképpen értékeljék sokkal gazdagabb lesznek. Kitti felnyitja a szemünket, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem a szivárvány összes árnyalatában ragyog. Megmutatja, hogy lehet máshogy is élni, s hogy lehetséges boldognak lenni akkor is, hogyha az ember éppen a sokszívűek közé tartozik. Rávilágít, hogy ez nem egy betegség, nem egy megvetendő dolog, hanem a társadalomnak el kell fogadnia a létezését. Hiszen ha a kapcsolat résztvevői képesek rá, akkor a külső szemlélődők miért nem? 

Kitti, köszönöm, hogy ilyen bátor voltál, hogy megírtad nekünk A sokszívűt! Ha te nem nyitod fel a szemünket, más nem tette volna meg. 

Szeretném még egyszer megköszönni ezt a csodás lehetőséget az Athenaeum Kiadónak és Szurovecz Kittinek! 

"(…) várok rád. Egy nap majd utoléri a lelked a testedet, és akkor, ígérem, ott leszek. Mindig úgy, ahogyan a legigazabb."

"A sokszívű kapcsolatokban mindig, minden kipattan. Nem lehet sokáig a szőnyeg alá söpörni a dolgokat"

"A részegség jó. Lefejti az álarcot az emberről. Háttérbe szorítja a tanult mintákat, és előtérbe helyezi az ösztönöket."

"Hogy fér el ennyi érzés egyetlen szívben?"

"Hiába: ahány élet, annyi sors, annyi motiváció és annyi magyarázat. Megszületünk, élni kezdünk, és külső tényezők milliói formálnak bennünket azzá, akik leszünk."

"Néha el kell odázni a problémákat, hogy megerősödjön a lélek."

"Csakhogy, tudod, az különbözteti meg az embert az állattól, hogy képes a hűségre!"

S végül egy saját készítésű Reader's Art: