Sziasztok! :)
Tegnap egy nagyon mozgalmas napunk volt, erről hoznék most nektek egy kis élménybeszámolót, bár az elejét lecsípem, hiszen ha már Pesten voltunk, kihasználtuk az időt arra is, hogy másokkal is találkozzunk, még a bemutató előtt. Szóval ugorjunk fél négyre, a Blaha Lujza térre....
...mikor odaértem majdnem levettek a lábamról. Szó szerint. Egy szőke ciklon úgy belém rongyolt, hogy még most is képtelenségnek tartom, hogy talpon bírtam maradni. Persze, nem volt más, mint Barby, a Kitablar blog szerkesztője. Miután számba vettem, hogy minden részem a helyén maradt és megfelelően működik, odasétáltunk a többiekhez és hát megkezdődött egy nem hivatalos molytalálkozó is egyben. Brigitta, a Bree Világa bloggerinája is jelen volt az eseményen, illetve az én drága Vivim, aki szerintem a leghűségesebb követőim közé tartozik. Szomorú napokon is mindig ő dob fel, mindig érzékelteti, hogy van értelme annak, hogy én itt pötyögök a monitor másik oldalán.
Köszönöm csajok ezt a fantasztikus időt, amit együtt tudtunk tegnap tölteni! Remélem még lesz sok sok ilyen!
Ahogy ott ácsorogtunk, azt vettük észre, hogy húha, egyre nagyobb lesz itt a tömeg! Ami szuper! Annyira jó volt látni, hogy ennyi olvasó várja ezeket a csodálatos műveket, melyek nem voltak mások, mint:
R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - Bűnös örömök városa
és
Anne L. Green: Elvarratlan szálak
Mikor megtörtént a kapunyitás, szép sorjában elkezdtünk beáramlani az újonnan nyitott, még ropogós Álomgyár Könyvesboltba. Akik még nem jártak arra, azoknak üzenném, hogy érdemes benézni, mert nagy akciók vannak, csodás könyvekkel teljesen otthonos környezetben. Egyszerű, de nagyszerű.
Az első állomáson találkoztam egy ismerőssel, akivel eddig csak e-mail-eket váltottunk, így külön öröm volt végre személyesen is beszélgetni. Judit, köszönöm, hogy vagy nekünk, bloggereknek! ♥
Miután kiválasztottam az új kincseimet, persze az illatpróbát is megtartva. (No, hát az új könyv illat a legjobb!) Szépen vártam a soromat, hogy újdonsült kincseimet dedikáltathassam is.
Rövidesen sorra is kerültem és hát újfent meg kell állapítanom, hogy Anne és Angelika mennyire aranyos emberek. Nem szállnak el attól, hogy elismert írók, közvetlenek maradnak és mint rég nem látott ismerőst üdvözöltek. Öröm volt velük csacsogni megint, s megtudtam ,hogy hamarosan újra Győrbe látogatnak, szóval már most bevéstem a naptárba, hogy aznap szabad legyek!
Viszont most jött az a pont, ami számomra is meglepetéssel bírt: amikor odaálltunk a fotózáshoz a vőlegényem is beugrott a képbe, hogy ő is szeretne rajta lenni!
Gyerekek, én mondom: eddig is szerelmes voltam, de ezek után ez nem fejezi ki, amit érzek...
Köszönöm Szívem, hogy részt vettél egy számomra ilyen fontos dologban!
Nem szerettük volna feltartani a sort, ezért gyorsan kislisszoltunk az üzlet elé, ahol a csajokat bevárva mi el is búcsúztunk, mert még hosszú út várt ránk az otthonunkig. Sajnos így nem tudtunk maradni a harmadik dedikáláson, melyen Carrie Cooper új könyve, Az ügynök tűsarkóban debütált.
S igaz, hogy a végére is értem, DE....
Szeretnék nektek elmesélni egy nagyon vicces sztorit.
Anne, ezt külön Neked ajánlanám!
Reggel, még itthon, gondolkodtunk, mibe is induljunk ma útnak. Párom felmutatott pár inget, hogy válasszak, s nekem egy hosszú ujjú szürkére esett a választásom. Elegáns, de nem hivalkodó, farmerrel tökéletes. Éppen indult volna borotválkozni, mikor visszarángattam, hogy hagyja csak, jól áll neki a borosta, meg hát a háttérben az igazi ok az volt, hogy már nagyon be voltam sózva és szerettem volna minél előbb az autóban csücsülni.
Szóval útnak eredtünk és ismét ugorjunk a dedikálás előtti percekre, amikor már a sorban ácsorogtunk. Rálátásom volt már Anne új könyvére, s végigszaladt az agyamon, hogy hány képet is láttam én erről a pasasról az elmúlt időszakban, hisz a csapból is ő folyt, hisz már a megjelenés előtt akkora rajongótáborral rendelkezett. Ezért odafordultam Andrishoz, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
- Mindenki oda van Aiden-ért. Jó lett a karakterválasztás, de én kivétel vagyok. Nekem megvan már a saját Aiden-em. (képzeljétek ide a szempillarebegtetős szerelmes pillantásokat, ez az! végre én is romantikus tudtam lenni érzéssel.)
- Te meg miről beszélsz?
- Semmi. Semmi. Semmi. (Na, ez nem jött be.)
Közben ugye haladt a sor, s már odaértünk a könyvekhez. Mutatom páromnak az új kincseimet, mire látom, ahogy a szemében felgyullad az értelem lángja:
- Még, hogy saját Aiden! Akkor ezért kellett ma ezt felvennem, mert a borítón szereplő hapsin is ilyen ing van? S ezért nem borotválkozhattam meg, mert ő is borostás? Na szépen állunk!
Én nagy szemeket meresztve, akkor vettem észre, hogy tényleg... tudat alatt hozzáöltöztettem.
Szerintem ez mindent elmond arról, mennyire is vártam a könyvet! S legyen boldog, mert nem az Ártatlan borítóját láttam magam előtt lebegni! :)
Köszönöm Kincsem, hogy tegnap elvittél Pestre, s végig tűrted az egész napos könyves maratont! Köszönöm, hogy vagy nekem!
Szóval, én így éltem meg a tegnapi napot. Amint megjelennek a készített fotók, a blog facebook oldalára fel fogom rakni őket.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése