Nagy Judit: Üsd ​ki a pánikod!

A pánikkal való kapcsolatom csaknem két évtizede kezdődött. Akkoriban még a főiskola padjait koptattam. 

Kezdetben csak egy-egy rosszullét jelentkezett, majd az évek során, szép lassan folyamatos szorongássá vált, állandó és hűséges társam lett a mindennapokban. 

Miközben a megoldást kerestem, sok hibát követtem el, sőt hibát hibára halmoztam. Amikor rájöttem, mekkora ostobaságokat csináltam, és rajtam kívül mennyien vannak még pánikosok, úgy éreztem, tennem kell valamit. 

E könyv célja, hogy hasznos tanácsokat adjak a szorongással küzdő embereknek. Itt és most egy gyakorlott pánikos saját borén szerzett tapasztalásait és tanácsait olvashatod, amit ha a saját problémádhoz hasonlónak érzel, talán kipróbálsz vagy megfogadsz. 

Szóljon hát ez a könyv segítségül mindazoknak, akik hozzám hasonló módon kéz a kézben járnak a pánikkal, s velem együtt megjárták annak legmélységesebb bugyrait.

Érdekes eset, hogy ez a könyvecske mégis hogyan került hozzám. Mint tudjátok, szeretem támogatni a magyar írók munkásságát, ezért ha felkeresnek privátban, s megkérnek, hogy értékeljem az irományukat, általában el szoktam fogadni. Természetesen csak akkor, hogyha megfelelnek az aktuális írónak is az általam támasztott feltételek. Ezek közé tartozik az is, hogy őszinte értékelést adok a könyvről. Engem nem lehet megvenni. S miért kirívó eset Nagy Judit könyve? Azért, mert eddig regényírók kerestek csak fel. Olyan, aki pszichológia- életmódos témában szorgoskodik még nem. Nem is nagyon olvastam még ehhez hasonló könyvet sem, így kicsit tartottam tőle, vajon mit fogok róla írni. Egyáltalán mennyire lesz gördülékeny az olvasása? Most, hogy a végére értem, rájöttem, hogy felesleges volt aggódnom. Szóval lássuk is csak, miről szól az Üsd ki a pánikod! című könyv:

Még mielőtt felütnénk, vessünk egy pillantást az alcímre is: Gyakorlati tanácsok egy tapasztalt pánikos tollából. Aha! Tehát akkor már meg is van, hogy miben különbözik a többi, ezen témában írt műtől. Mert valljuk be, azért mostanság egyre nagyobb teret hódit, ami alapjába véve nem rossz. Igaz, hogy végig olvasni nem szoktam, de a munkám miatt fel szoktam lapozni őket a boltban, ha időm engedni, mégiscsak lássam, mi az, amit lehet ajánlani, mert segíthet, s mi az, amit jobb elkerülni, mert érezhetően csak az a cél, hogy a pénztárcánkat megkönnyebbítse úgy, hogy csak általános tippeket vonultat fel, amit józan paraszti ésszel is bárki kifundál. Számomra ez már egy jó pont volt, hogy a címlapon meghatározták, pontosan mire is számíthatunk.

Ha kinyitjuk a könyvet, rögvest az első rövid fejezetben szembe jön velünk egy mondat, ami igenis nagyon fontos:

"Bár a munkám és a gondolataim sok esetben mások tudományos munkáját és gondolatait veszi alapul, az írás, amit a kezedben tartasz, egyáltalán nem szakirodalom."

Én már itt éreztem, hogy jóba leszek ezzel a könyvvel, hiszen Judit már most elismeri, hogy igaz, hogy több helyről merített, hogy a hitelesség ne vesszen el, de elsősorban a saját megoldását fogja ismertetni az olvasókkal, s csak olyan tanácsokkal fog szolgálni, amik neki beváltak. Tehát nem azt írja le, hogy minek kellene beválnia, általánosítva az összes beteget. Hiszen különbözők vagyunk, akkor a problémáink megoldása hogyan származhatna ugyanazon forrásból?

Ezen kívül rögvest feltűnik az olvasónak, hogy nem egy száraz könyv van az ölünkben felütve, hanem egy olyan, ahol úgy érzi magát az ember olvasás közben, mitnha az író ott ülne vele szemben, s őt hallgatná, vele beszélgetne. Ez szerintem fontos az ilyen témájú könyveknél, hiszen megteremt egyfajta nyugodt alaphangulatot, amivel sokkal közelebb tudja hozzánk hozni a mondanivalóját. 

Ahogy olvastam a könyvet, magam mellett tartottam végig a kis jelölőimet. Magamat is megleptem vele, de olyan színes lett a végére az oldala, hogy nem is látszódtak a lapok. Rengeteg kis cetlit elhasználtam, megjelölve a számomra fontosabb gondolatokat. Én mindig vigyázok a könyveim épségére, próbálom eredeti, megjelenési formában tartani őket, mégis most többször éreztem, hogy legszívesebben szövegkiemelővel húznám ki fő irányvonalakat, hogy a későbbiekben fellapozva, ha csak éppen pár percem van, de akkor is megtaláljam a nekem fontos bekezdéseket. Ilyen még sosem volt velem. De ebből is látszik, hogy mennyire beszippantott Judit írásmódja, s az őszintesége, amivel a szemünk elé tárja a probléma forrását és megoldását.

Ha már forrásnál tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy a könyv felépítése nagyon jóra sikerült. Számomra fontos, hogy nem csak durr bele indít, hanem elsőnek bemutatja, milyen sokféle is lehet a pánikbetegség, mikor melyik fajtájáról beszélünk, s hogy hogyan tudjuk felismerni, hogy épp melyik megjelenési forma áll fent a mi esetünkben.

Judit jól ír. Ezt nem győzőm hangsúlyozni. Nagyon olvasmányos, s végtelenül őszinte. Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy az ember a saját problémáját ország-világ elé tárja, még akkor is, ha tudja, ezzel sokaknak segíthet. Engem az fogott meg leginkább, hogy lehet, hogy gyakorlati tanácsokat ad, de mindezt úgy, hogy azt a saját képünkre kell, hogy formáljuk. Minden megoldásnak csak a vázát jeleníti meg, s esélyt ad, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk beépíteni azt a saját életünkbe. Kimondja azt is, hogy piszok nehéz lesz és sosem fog egy nap alatt minden megváltozni. Hosszú, fáradtságos munkát igényel. 

Emellett olyan dolgokra is hangsúlyt fektet, amiről nem is gondolnánk, hogy a segítségünkre válna, mégis ha belegondolunk, igaza van. Hatalmas lelki fröccsöt ad, ami nem csak a pánikbetegnek segíthet, hanem azoknak is, akik előtt teljesen más akadályok hevernek.

"A mindennapok hőse te vagy!"

Igen, te vagy! Én vagyok! Mi vagyunk! Mindenki lehet! Csak ismerd fel a helyzetet és próbálj meg mindent a pozitív oldaláról megközelíteni. Te magad vagy a legjobb tanítód!

S végül még egy gondolat. Kimásolnék egy apró részt a könyvből, ami személyes kedvencemmé vált:

"Gondolkoztál rajta mostanság, hogyan képzeled el az öt évvel idősebb önamgadat? Hol laksz most, és hol szeretnél lakni? Mivel töltöd az idődet, és mivel szeretnéd? Mit tartasz a legértékesebb dolognak az életben, és mit teszel vagy kell tenned annak érdekében, hogy valóban ennek megfelelően tereld és éld az életedet? (...) Azt mondom, menj, keress, próbálkozz, és egy idő után tudni fogod, mi az, ami neked való. És ha néha úgy érzed, hogy megtaláltad, fektess bele energiát. "

S még folytathatnám, de akkor lassan egy egész oldalt átmásoltam volna. Számomra a blog írása lett ez a biztos pont, amit szenvedéllyel csinálok, ahogy időm engedi, s üresnek érzem magam, mikor nem tudok bele időt és energiát fektetni. Megtaláltam önmagam. Megtaláltam a hangomat. Ti is találjátok meg! Addig küzdjetek és keressetek, míg meg nem lesz, hiszen célt ad a mindennapoknak, illetve olyan kikapcsolódási pontot nyújt, amivel az egész napos feszültséget le lehet tenni.

Imádtam olvasni Judit könyvét, csak úgy csüngtem a szavain, viszont volt pár dolog, ami néha kilökött a könyvből. Az első ezek közül a smiley használat. Semmilyen könyvben nem állja meg a helyét. Ezt felejtsék el az írók, témától teljesen függetlenül. 

A második, hogy sokszor úgy éreztem, maga sem tudja, miről írt már. Nem egy hosszú könyvről beszélünk, mindössze 144 oldal. Azért elvárható, hogy képben legyen, mit írt már le. Falnak mentem a végére már a citromos példától, még ha igaza is volt. Ilyen terjedelemnél, de még hosszabbnál sem állja meg a helyét az említettem már, hogy... kezdetű ismétlések.

Személy szerint én nagyon örülök, hogy Judit megírta a történetét, s ezzel sokaknak nyújt segítő kezet. Fontos, hogy ilyen könyvek is legyenek a piacon, amiből ténylegesen lehet merítkezni. Megemlítette a könyvében, hogy mindig magával hordott egy kis apróságot, aminek segítségével a víz fölött tudta a fejét tartani nehéz helyzetekben. Volt, amikor ez Szendi Gábor könyve volt, de akadt olyan is, hogy a lánya rajza. Én azt mondom, hogy a saját könyve is lehet ilyen biztonsági pont, főleg ha bejelöljük a ránk legjobban ható részeket. 

Úgy gondolom, nem csak a pánikbetegeknek kellene elolvasni ezt a könyvet, hanem bárkinek, aki valamilyen problémával küzd, legyen az önbizalomhiány, vagy akaratgyengeség. Mindenki meg tudja találni benne a maga számára építő jelleggel bíró részleteket. 

Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki nyitott a témára!

Köszönöm Judit, hogy megtiszteltél azzal, hogy felkértél olvasónak! Köszönöm, hogy nekem is segítséget nyújtottál a mindennapi dolgokhoz való állásom megváltoztatásához!

"Viszont ha valami elsőre nem sikerül, ne keseredj el. Állj fel és kezd újra, vagy folytasd onnan, ahol abbahagytad."

"Rájöttem, ha megvalósíthatatlannak tartunk valamit, akkor az értelmünk azonnal azon kezd dolgozni, hogy ezt be is bizonyítsa."

"Az életeden csakis te, önmagad változtathatsz."

"Engedd el a megváltoztathatatlant, hogy azzal tudj foglalkozni, amin viszont még lehet és kell változtatnod ahhoz, hogy a sorsod jobbra forduljon."

"A szorongásos pánik tulajdonképpen egy katasztrófafilm a fejben. A film főszereplői mi vagyunk, pánikosok, és tulajdonképpen mi vagyunk a film írói/rendezői is."