Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…


Már régóta vártam ezt a könyvet. Hajdú-Antal Zsuzsanna Léggömbök című könyvét még januárban olvastam és mit ne mondjak... egészen elvarázsolt. Teljesen átéreztem minden egyes sorát. Együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel. Megérintett. A folytatásra viszonylag nem is kellett sokat várnunk, hisz egy év egy hónapra rá már ki is jött. Zsuzsanna nem tétlenkedett - az olvasók nagy örömére. Tűkön ülve vártam, hogy végre kezembe vehessem az Utánadot is. Úgy érzem, megérte. Egy nap sem kellett hozzá, és máris a végére értem. Most csak boldogan mosolyogva ülök és gondolkodom.

A Léggömbök borítóterve is már teljesen magával ragadott. Nagyon igényes munka lett. Mikor kiderült a cím, nem tudtam elképzelni, milyen is lesz a folytatás külseje. Nem ugrott a szemem elé semmi, viszont így még nagyobb meglepetést okozott, mikor felfedték. Egyszerűen mesés! Szabó Vince tervezte, s innen is szeretnék neki gratulálni, mert egy csodát alkotott újfent! Szemet gyönyörködtető. Mikor megérkezett... képtelen voltam mást tenni, mint legalább tíz percen keresztül bámulni. Minden kis porcikáját fel akartam fedezni. A színek használata is hihetetlenül megdobja a kinézetet, s nagyon örülök, hogy az első részhez valamilyen szinten kapcsolódik: hisz az alapfelépítés ugyanaz maradt.

A cím, bevallom, engem félrevezetett. Teljes mértékben arra gondoltam, hogy Dorkára vonatkozik abban a kontextusban, hogy mi történt vele, miután Matyi nincs többé. A borítón található felső kis idézet is ezt az érzést erősítette: reményt adott, hogy képes talpra állni ez az erős, fiatal lány, s újra visszatalál önmagához. Azt hiszem, kicsit túlbonyolítottam.

Miután képes voltam kinyitni is a könyvet, nem csak a borítóban gyönyörködni, tudtam, hogy ez igazán az én olvasmányom lesz, ugyanis Zsuzsanna az egyik kedvenc költőm szavaival indítja útjára Dorkát. Ez már a legelején egy hatalmas pozitív töltetet adott, ami laponként csak fokozódott.

Az első oldalon már egy ismerős helyszínen találjuk magunkat: a tetőn ücsörgünk, ahova alapvetően tilos lenne kijárni, de túl sokat jelent ahhoz, hogy lemondjunk róla. Igen. Ott fent vagyunk.

"A tetőn nem ért utol minket senki és semmi.

Mert csak mi voltunk."

Már a legelején körülleng minket a veszteség érzése. Egy teljesen pozitív emlékről beszélünk, mégis a szívem facsarta össze, hiszen többé már nem lehetnek ott mindketten. Megérintett, s tudtam, nincs menekvés: egy újabb zseniális kötet van a kezemben, amit az utolsó oldalig nem fogok tudni lerakni.

A Prológus után áttérünk a jelenben, ahol csak mosolyogni tudtam. Lehet, hogy Dorka nagyon korán lett anya. Lehet, hogy szinte még ő maga is gyerek, de ettől független anya is. Minden Marcival eltöltött pillanat a nap fénypontja. Ahogy gondol rá... csak úgy süt belőle a szeretet.

"Elalszol a porszívó hangjától, utálod a pelenkázást, de órákon át képes vagy nézegetni a kezedet, mintha az lenne a legfőbb kincsed.

Én is nézem.

Nekem az."

Nos, és innentől beindulnak az események. Zsuzsanna felvázolta az alapszituációt: Dorkánk felköltözik a fővárosba, hogy munkába álljon, hiszen a babát valahogy el kell tartani. Hét közben a szülei vigyáznak majd rá, míg ő a pelenkára valót hajtja. Ennek a momentumnak kifejezetten örültem, mert megmaradtunk a realitás talaján. Ahol baba születik, bizony ott szükség van a pénzre, amit valakinek meg kell keresnie. Dorka szülei teljesen átlagosak, átlagos munkahellyel. Igenis szükség van, hogy szembesítsék a mai fiatalokat azzal, hogy mindennek vannak következményei és velejárói. Dorkának fel kell nőnie ahhoz, hogy igazán jó anya legyen.

Szóval fent vagyunk Pesten, épp most költözünk be az új lakásba, mikor egy hatalmas meglepetés ér minket. Ez a huszadik oldal környékén van. Mikor megtudjuk, hogy ki lett Dorka új szomszédja, konkrétan kiestem a székemből, annyira megdöbbentem. Itt már végérvényesen, visszavonhatatlanul tudtam, hogy imádni fogom az Utánad című könyvet.

Olvasás közben megfogott a nyelvezete is. A leírások, monológok mind nagyon igényesen vannak megfogalmazva. Az olvasottak lelépnek a lapokról és megelevenednek a szemünk előtt. Látjuk a csillogó harmatot a fűszálakon, a beeső napfényben megcsillanó ablakot, mindent. Ezzel szemben viszont a dialógusok egy teljesen más szintet alkotnak. Nem tudom, Zsuzsanna hogyan képes ilyen stílusban írni. Egyszerűen fenomenális és utánozhatatlan.

"Cuki ez a kék felület, mert észre sem veszed, ha beüt a kék halál. Mint például most. Hopp, le is fagyott.Kerekecske, gombocska, mehetünk kávézni."

Annyit nevettetem a párbeszédeken! Szinte vártam, hogy valaki megszólaljon. Kicsit falusi stílus, kicsit nagyvárosi, no meg előjön benne a szleng is, de akkor sem mindennapos. Nem tudom megragadni a lényegét, de pont ettől különleges. S beleépítette a tájszólásokat, poénokat is. Mint tudjuk Jani székely fiú, így a következő résznél már egyszerűen csak nyerítettem:

"– Már csak azt remélem, tudsz töltött káposztát csinálni. 

– Mi? Miért? 

– Mert azt szeretem."

De az írónő nem csak a párbeszédekben csillogtatja meg a tudását. A könyvben fontos szerepet kapnak az álmok is. Ezeket elsőnek érdekesnek találtam, majd ahogy egyre jobban kibontakoznak, úgy világosodtam én is meg. Hiszen ezek nem csak buta képzelgések... sokkal többek annál. Dorka rémképein keresztül a saját lelkiismerete szólal meg. Sosem könnyű elveszíteni egy ismerősünket sem, de ha a szerelmünk hal meg... az nagyon meg tudja viselni az embert. Miután képesek vagyunk feldolgozni a veszteséget, még mindig meg kell birkóznunk önmagunkkal. Lehet-e, szabad-e újra szeretnünk? Vagy ezzel eláruljuk az elvesztett kedvest?  Nagyon örülök, hogy ez a téma is előjött az Utánadban, hiszen erről is kell beszélni. Ezt nem lehet egy legyintéssel elintézni.
S ha már mélyebb jelentőségű dolgoknál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy Zsuzsanna más pontot is érint, ami a fiatalság körében igen fontos tényező. Ez pedig a barátok mibenléte. Rávilágít, hogy mindenkinek szüksége van barátokra, ismerősökre, akikre számíthat a nehéz pillanatokban. Megmutatja, hogy ők legtöbbször onnan érkeznek, ahonnan nem is vártuk volna. Nekem fontos volt a vége felé az a mozzanat, mikor Dorka ráébred, hogy a volt osztálytársai még mindig ott vannak.
S nézzük végül Janit, hiszen ő az egyik kulcs alakja a történetnek. Az előző kötetben én nem igazán kedveltem meg. Úgy éreztem, hogy túlságosan próbálja magát Dorkára ráerőltetni. Ha igazán őszinték az érzései, akkor igenis hagynia kellett volna, hogy az Matyi utáni gyász a maga idejében csillapodjon le. Pont emiatt egy kicsit féltem, mikor újra megjelent a Budapestre tartó buszon. Az elején még nem akartam elfogadni a jelenlétét, viszont elég hamar megváltozott róla a véleményem: Jani képes volt bebizonyítani, hogy az emberek képesek megváltozni, s igenis mindenki megérdemli a második esélyt. Emellett az ő karakterén keresztül mutatott rá az írónő, hogy mennyire fontos tudnunk, honnan származunk, kik is vagyunk valójában, hiszen ha nem a jó helyen vagyunk, akkor félő, hogy lemaradunk a saját életünkről.

"Azért jöttem ,hogy hazavigyelek."

Hajdú-Antal Zsuzsanna Utánad című kötetét már nagyon vártam. Hatalmas elvárásokkal néztem elébe, hiszen a Léggömbök már felállított egy igen magas mércét, amit félő volt, hogy nem tud megugrani. De minden félelmem ellenére sikerült neki, sőt, messze túl is szárnyalta. Olyan témákat boncolgat, amikről beszélni kell: a hirtelen felnőtté válás, az anyaság nehézségei és szépségei, a veszteségek feldolgozása és a bűntudat nélküli elengedés folyamata. 
Csodálatos könyv, mely egyszerre tanít és szórakoztat. Az írónő stílusa teszi egyedivé, mely egyszerűen utánozhatatlan és felejthetetlen. Örülök, hogy Dorka végre hazatalált. Igazán megérdemli a boldogságot.
Fiatalabbaknak és idősebbeknek is ajánlanám. Felsőbb évfolyamokba kötelező olvasmánynak kellene lennie. Remélem sok mindenki kezébe el fog jutni ez a csodálatos történet, mert higgyétek el: megváltoztat.

Nagyon szépen köszönöm a Gabo Kiadónak és a Ciceró Könyvstúdiónak a recenziós példányt! 

"Ha új munkahelyen dolgozol, az első és legfontosabb, hogy szerezz egy valamirevaló bögrét."

"Annyi puszit kapsz, ahány szeplőd van."

"– Függeszd fel. Buli van! – A háttérben utcazaj és kiabálás hallatszott. – Rázd gatyába magad! Fél óra múlva ott vagyunk érted. Sörülünk, aztán borolunk, végül a személyzet viszki."

"Egyszer csak lábujjhegyre álltam, számat az övére nyomtam, nedves arcomhoz hozzáért mindig meleg bőre, és nem akartam semmit, csak életemben először az lenni, aki vagyok, és ott, ahol vagyok; és semmi másra nem vágytam,csak arra, hogy ő is ugyanígy legyen ezzel – életében először."

"A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg."

"Van olyan, hogy az embernek már csak a saját lelki védelme a fontos. És… ezért lettem kaktuszvirág. Hogy ha nem is látszanak, legyenek azért ott tüskék. Néha… néha semmi másra nincs szükségem, csak rájuk."

S végül egy saját készítésű Reader's Art: