Elle Kenndy: The Score - A pont

Kedves Olvasóm,

igen, ezt a levelet neked írom. Már jó ideje ismerjük egymást. Mindketten tudjuk, hogy nem kenyerem az erotikus kategóriába sorolható könyv, sőt... nagyon ritkán olvasok mocskos szex-es témájú könyvet. Szerinted velem van a baj? Így is a kolléganőm meggyanúsított, hogy lehet valami beütésem, ha a Papír hercegnők ennyire tetszett - hozzátenném, ő is imádta. Reed kicsinálta, összetörte, pedig eddig csak krimiket és thrillereket olvasott. Eddig.

Szóval nem szeretem az erotikus könyveket, de az idei év legnagyobb felfedezettje pont ezt ír: NA erotikus-romantikust. Elle Kennedy számomra A zseni. Imádom! Csak olvadozni tudok érte! De komolyan. Mondd, hogy te is épp ennyire rajongsz érte! Hisz nem lehet nem szeretni!

De tudod mit? Érzem én ott azt a kis bizonytalanságot, szóval leírom Neked most, miért kell elolvasnod a Score-t. Is. Meg a többit is.

Felkészültél?

Minden egy szép téli napon kezdődött, mikor is a kezembe foghattam a saját Score példányomat. Mint tudod, a kockahasért sem vagyok oda, ha pedig a borítón van... általában messziről el is kerülöm. De itt Deanről van szó! Hiszen ő megrögzött pólóellenes! Hát hogyan másképpen is lehetne hitelesebben ábrázolni, mint póló nélkül?! Na ugye. Szóval elfogadjuk, illetve, már szeretjük annyira a sorozatot, hogy kicsit meg is simogatjuk.
Mint mondtam egy téli napon volt, de épp esett a hó is. Hát gondoltam kiviszem magammal egy kicsit játszani. Én szeretek hóembert építeni, ő is szeressen. Nem mondom, kicsit fázott a kockás hasa, no meg gondolom én, kicsi Dean sem volt épp béketűrő, ezért egy gyors fotó után be is hoztam a jó melegbe. Komolyan hallottam, ahogy nekikezdett dorombolni!

S ha már ott volt az ölembe, akkor végül nekikezdtem az olvasásnak. Meg kell mondanom, nem sokáig maradtam ülve: konkrétan annyira röhögtem, hogy leestem a székről. Főleg a legelején, mikor épp elindulna itt egy imádott fantáziaképe éééééés abban a pillanatban csöngetnek, ééééééés abban a pillanatban szólt hozzám párom is. Ennél jobb időzítést el sem tudtam volna képzelni!

Szóval tényleg vicces. Nem egyszer hangosan hahotáztam. Hogy tud Elle Kennedy ennyi mindent összehordani? Gondoltam, hogy Dean karaktere nem lesz éppen fapofa, de ez... édes istenem... túl tett minden elvárásomon. 

De persze nem csak móka és nevetésből áll a történet. Mint minden részben, itt is a központi alakoknak meg kell küzdeniük egy nagyobb problémával, amit vagy túlél a kapcsolatuk - vagy nem. Mindenki életében vannak démonok. Dean esetében ezek olyanok, amik fel sem ütik alapvetően a fejüket, míg a baj meg nem történik. Nem tud róla, hogy neki is lennének, s ez abból adódik, hogy először él át igazán megrázó dolgokat. Ez mindenki alól kihúzza a talajt, csak legtöbbünk már megtanulta kezelni. Ha elvesztesz valamit, valakit, aki fontos neked, vagy a család egyik tagja súlyosan megbetegszik, esetleg tragédiába torkollik egy szépnek ígérkező nap, vagy legyen bármi is, de a gyász letaglóz. Különböző mértékekben jelentkezik az összes esetnél, de mindegyiknél jelen van. Az, hogy hogyan vagy képes megélni, sokmindentől függ: nagyban a jellemedtől, de igenis sokat hozzárak az is, hogy érezted már magadat előtte így, vagy ez az első alkalom, mikor meghasad a szíved, s ezer darabra törik. Ez nem könnyű. A legnehezebb megtanulni, hogyan tudod elviselni a fájdalmat, s folytatni a mindennapokat továbbra is. 

Megsúgom neked most (de ne add tovább), hogy a végefelé, mikor még miden szép volt, bizony én leraktam a könyvet. Ismerem már annyira az írónőt, hogy tudjam, a szépnél is szebb volt itt minden, tehét nem csak egy kis konfliktus lesz, amivel próbára teszi ezt az idilli kapcsolatot. Elgondolkodtam azon is, hogy nem olvasom tovább, hiszen most minden jó. Szinte nem is voltam kíváncsi a végére. Szinte. Szóval megfogtam a párom kezét, adtam neki egy puszit, s folytattam - aztán összetörtem. Igen, Elle Kenedy ennyire jó írónő: össze tudja törni a lelked. Nem csak úgy, hogyha egy pasi bunkón viselkedik, mint például Reed a Papírhercegnőkben, hanem másként is. Amikor annyira szilánkos leszel belül, hogy nem látod, milyen forma volt ott előtte. Szorítottam párom kezét, míg újra ki nem sütött a Nap. Ennyire erős a vége. 

Tudom, elég sok szót szenteltem a fordulatnak a végén, de ez téged ne rettentsen el! Ez pár oldal, nem sok, de mégis fontosnak tartottam ennyire kiemelni. Ha ránézek a könyvre, nem az jut eszembe, hogy fájni fog, hanem hogy jaaaaj Dean, gyere, nevettess meg! Gyere, és vedd le a pólód, majd miközben nézünk egy nagyon rossz francia szappanoperát, amiből egy mukkot sem értünk engedd el magad, s nyomasd azt a sok hülyeséget, ami öt embernek is sok lenne!

Tudod, miután befejeztem a könyvet, elgondolkodtam rajta, hogy újra kéne kezdeni. Most. Azonnal. Az év egyik sikerkönyve lett a számomra. Nem hiszed el? Na, akkor uccu neki, irány olvasni, s majd a végén úgyis csak ennyit mondasz nekem: "Igazad volt." Én már előre tudom! Tudod mit? Lehet tényleg újraolvasom. Még idén. Jövőhéten. Nem szeretnéd velem együtt elkezdeni? Tartanánk egy Dean-féle partyt - csak könyvekkel. Remélem tetszik az ötlet!

Drága olvasóm, te, aki éppen a soraim fölött ingatod a fejed, hogy lehetek ennyire fanatikus... tudod mit mondanék még neked? Igen, kitaláltad: olvass több Elle Kennedy és Erin Watt könyvet! Az összeset! Hidd el, nem fogod megbánni. A Royals fiúk tönkretesznek, az Off-Campus hokis csapata pedig megnevetett és elvarázsol.

Ugye még hátra van egy könyv: Tucker-é. Komolyan gondolkodtam közben, hogy kár, hogy azt hagyta utoljára, mert biztos nem fog akkorát szólni, mint az előzőek. Szerinted is, ugye? Hiszen Tucker jellemében már alapvetően inkább csendes, háttérbe húzódó mesterszakács. Aha... Olvasd el a Score végét is, s meglátod, hogy ő fogja az igazi bombát robbantani! Nem éppen az a kis angyal, akinek tűnik! Nagyon várom már az ő történetét is!

Beszéltem neked itt már mindenféléről úgy nézem, de még egy utolsó gondolatot engedj meg: tényleg figyelemre érdemes a Score. Alapvetően a humora miatt is már érdemes elolvasni, hiszen le fogsz esni a székről a nevetéstől. (Tanács: a földön ülve/fekve olvasd. Inkább fekve, az a biztos. ) Emellett látni fogod, hogy Deanben sokkal több rejtőzik, mint ami első pillantásra feltánik. Egy okos, intelligens srác, aki hát valljuk be: szexmániás. Nagyon. De Allie sem marad el mellette, nem kell félteni. Ő is egy igazán belevaló csaj, aki tudja mit akar, szóval igen... Zsák meg a foltja... Bízz bennem, szükséged van Deanre, neked is. Szóval ahogy ezt a levelet elolvasod, irány a könyvesbolt, legalább kicsit szeretgesd meg. S ha elolvastad, írd meg, hogy tetszett, oké?

Nem is ragozom tovább.

Ölel és puszil:

Utóirat: Na jó, csak nem bírom még abbahagyni az áradozást, de nézd el nekem: újabb kedvencet avattam. Tudod mi jutott eszembe? Ha egy mondattal kellene jellemezni ezt a könyvet, akkor ezt választanám: 

"Ez nem az, aminek látszik!" 

Ha elolvastad már a könyvet, érteni fogod! ;)

S még kimásoltam neked pár idézetet, hogy biztos meghozzam a kedved hozzá. Nem bízom a véletlenre.

"Logan: Haver! Wellsy barátnője, Allie nálunk lesz a hétvégén. 

Logan: Tartsd a farkad a gatyádban! G-nek és nekem semmi kedvünk agyonverni téged, ha próbálkozol valamivel. Wellsy viszont simán elintéz helyettünk. Szóval: farok=gatya=hagy békén a vendégünket! 

Hannah: Allie nálatok lesz vasárnapig. Elég ramatyul van, úgyhogy ne kezdj ki vele, vagy morcos leszek. Ugye nem akarod, hogy morcos legyek? 

Elvigyorodok. Hannah tapintatos, mint mindig. Gyorsan lepörgetek az utolsó üzenetig. 

Garrett: Allie ma a szobámban alszik. 

Garrett: A farkad maradjon a te szobádban! 

Jézusom! mit rugózik mindenki a farkamon?"

"A tekintetem a pucér mellkasára vándorol. Mi tagadás, nem rossz látvány. Mint egy szobor: magas, szálkás és csupa izom. Tökéletesen megformált állát szexi, szőke borosta keretezi. Nem ér, hogy egy ilyen genyó alak ennyire jól nézzen ki!"

"Én inkább helyes vagyok, mint szép, de azt megtanultam, hogy a megfelelő smink és ruha bármelyik helyes lányból szexistennőt varázsol."

"– Jesszusom, Dean! Miért vagy meztelen? 

– Nem csípem a pólókat. 

– Na és a nadrág? Az ellen mi kifogásod van? (…) 

– Mi az? – kérdezem. 

– Még életemben nem találkoztam ilyen ruhafóbiás emberrel. Ez annyira fura."

"De az emberek változnak. Én vagyok rá a legjobb példa."