Aztán ketten lesznek. Amikor Lisa rejtélyes körülmények között meghal, Sam pedig váratlanul felbukkan Quincy lakásán, fordul a kocka. Quincy hamar rájön: igazából semmit sem tud a másik két Túlélő Lányról. Miért kereshette őt Lisa a halála előtt? És mit akar tőle valójában Sam?
Csak egy marad? Quincy egyre biztosabb benne: ő lesz a következő áldozat.
Riley Sager újdonságával, a Három lánnyal még szeptemberben találkoztam először. Akkor is már eléggé érdekesnek tűnt, de voltak más kötetek, amik sokkal jobban megfogtak, így eléggé a háttérben maradt. Viszont a megjelenésekor újra éreztem azt a kis kötődést a könyv irányába, amit első pillantásra kiváltott belőlem, így mikor lehetőségem nyílt elolvasni, nem haboztam. Több Lettero pszichothriller is került mostanában a birtokomba, s, hogy melyikkel kezdjek, azt rátok bíztam, kedves olvasóim. Ti döntöttétek el, hogy a Három lány legyen az első történet, amit kézbe veszek közülük. Most, itt szeretném nektek ezt megköszönni. Ez a könyv egyszerűen zseniális! Jó választás volt!
Úgy érzem, kell pár szót szólnom erről az igen határozott borítóról is. Nagyon merész a színhasználata. Az egész gerince csak úgy virít ettől az élénk rózsaszíntől, ugyanakkor meglepő módon nem bántó, hanem pont a kellő hatást éri el: figyelemfelkeltő. Egyszerűen képtelenség fölötte csak úgy elsiklani. Ugyanakkor, ami az előnye, az a hátránya is: nem egyszer láttam, hogy potenciális férfi olvasó éppen csak figyelemre méltatja, s mikor meglátja a töménytelen pinket, egyszerűen leteszi, esélyt sem adva neki. Sajnálatos dolog ez, mert nem szabad a külső alapján ítélkezni. Véleményem szerint férfiak számára is ugyanolyan élvezetes olvasmány lehet a Három lány, mint a női pszichothriller kedvelőknek. Viszont ettől úgy éreztem, hogy ezt a kötetet nem fogja akárki elolvasni: ezt ki kell érdemelni. A könyv választ téged, nem te a könyvet.
S fogásra is kivételes. Nagyon sok könyvnek túl merev a gerince, ami problémát okoz olvasás közben. Én nagy becsben tartom az összes polclakómat, így éppen csak annyira szoktam kinyitni, hogy lássam a belső felen levő szavakat is. Sokszor ez a módszer kényelmetlennek bizonyul, de így kell eljárnom, mert a kötés nem engedi a nagyobb szögű kinyitást anélkül, hogy sérülne a gerinc. A Lettero könyvek esetében egy nagyon puha, de egyben strapabíró borítást tudhatunk a kezünkben. Kifejezetten kényelmes olvasni. Számomra ez nagyon sokat hozzá tud adni a kikapcsolódási perceimhez.
Kivételesen a helyes sorrendbe kezdtem el olvasni a könyvet: először a fülszöveg, aztán a történet. Rögvest meg is ijedtem. Túl sok mindent elárul. Vagy mégsem? Ez lehet, hogy az első pár oldalon már kiderül? Bizony, félve ütöttem fel a kötetet. Ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban kétségbe estem, hogy nem szabadott volna az előzetes rövid ismertetővel kezdenem. El is határoztam, hogy nem fogom bemásolni az értékelésem elejére, mint ahogy szoktam az olvasmányaimnál, hiszen nem szeretném mindenki számára - noha csak passzív módon, de - lelőni a poént. Mint látjátok, ez a véleményem megváltozott, mire elértem az utolsó szóig. Ezen ok mögött pedig a következő áll: úgy átvert, hogy arra nincsenek szavak! Az egyik legtökéletesebb fülszöveg ez itt, kérem szépen, amivel valaha találkoztam. Azt hiszed, hogy ennyire egyszerűek itt a dolgok. Hogy hazudik. Vagy, hogy mindent elmond. De nem. Még csak azt sem mondhatom, hogy nem állít valósat, vagy ferdítene az igazságon. Nem. Pontosan azt írja le, ami történni fog, de mégis... Ah, erre nem találok szavakat! Minden nézőpont kérdése. S úgy érzem, én most egy teljesen másik oldalról próbáltam megközelíteni a témát, mint ahogy az az író fejéből kipattant.
Miután sikerült összekaparnom az ámulatból magam, rátérnék a történetre. Az elején megismerjük a főszereplőnket, Quincyt, aki egy egyáltalán nem átlagos ember. Néhány éve túlélt egy tömegmészárlást. Ő volt az egyetlen, aki nem halt meg aznap. Ez azóta is a vállán ül, bár próbálja magával is elhihetetleni, hogy már túl van rajta. Egy aranyos kis blogot vezet, ahol az általa elkészített süteményeket ossza meg a közönséggel. Együtt él egy férfival, teljesen egészséges a kapcsolatuk. Kívülről úgy néz ki, hogy teljesen rendbe jött az élete. De egy ilyen esemény mindenkin nyomot hagy. Olyat, amit nem lehet egyszerűen eltüntetni, akármennyi idő is telik el. Quincynek is megvannak a maga kis titkai. Tényleg apróságokról beszélünk, ami lehet, hogy egy átlagos embernél csak enyhe rosszallást keltene ki az olvasóból, de itt a megértés és a sajnálat dominál. Quincy-t mindenki úgy ismeri, hogy a Túlélő Lány. Ezt a nevet a tömeg, az internet ragasztotta rá, mint a másik kettő szereplőnkre is. Akárhogy nézem, ez a megbélyegzés nagyon szomorú. Ha akarnának, se tudnának túllépni az átélt dolgokon, hisz mindenkinek ez az első gondolata, amikor meglátják őket: ők a Túlélő Lányok. Quincy próbál ebből kitörni. Nem akar az lenni. Ő csak egy egyszerű lány akar maradni, mindennapos problémákkal. Ekkor kapja meg a hírt, hogy már nem hárman vannak, mivel az első lány elhunyt. Egy újságban is olvashat erről egy rövid cikket. A könyvben volt egy gondolat ezzel kapcsolatban, ami nagyon megfogott:
"A cikk zöme a szörnyűségekkel foglalkozik, amelyeket Lisa azon a réges-régi éjszakán átélt. Mintha az élete többi pillanata nem is számítana."
S pontosan ez az, ami valódi és egyben szörnyűséges. Lisa túlélte azt az éjszakát, s megváltoztatta az egész lényét. Hatalmas trauma volt, amit ő képes volt helyén kezelni, mert erős ember: a személyes tragédiája arra ösztönözte, hogy segítsen másokon, akik nehéz helyzetekbe kerülnek. Mégis, a szösszenet, amiben beszámolnak arról, milyen körülmények között hagyta itt az élők sorát csak azt taglalja, mi történt vele régen. Nem arról, mennyi mindent elért, mint ember. Mennyire sok életet mentett meg. Nem. Csak azt, mi történt azon az éjszakán, mikor minden megváltozott a számára. S ez erősen rámutat a mai társadalom hibáira. Ahol mindig a katasztrófát látjuk, s az alapján azonosítunk. Nem az érdemek szerint nézzük az embereket. S ezen változtatni kellene.
Kicsit elkanyarodtam a könyvtől, ezért elnézést kérek, de ki kellett ezt adnom magamból, mert, ahogy belegondoltam, nagyon ledöbbentem.
Szóval a történet a címszereplő három lányról szól, akiket összeköt egy hasonló szörnyű tragédia. Mikor a harmadik is felbukkan, a szálak elkezdenek egyre piszkosabbak lenni. Sam nem éppen jó hatással van Quincy-re. Bevallom, sokszor nem is értettem, miért jó ez nekik. Hogyan jutottak el bizonyos mélységekbe. Kezdtem kicsit elidegenedni a könyvtől, hiszen a karakterek egyre unszimpatikusabbá váltak a számomra. Mégis olvastam tovább, mert nagyon érdekelt, mit tud ebből kihozni a szerző. Én csak egy egyszerű megoldást láttam a végén. Ám mikor a hangulatom már a megengedett szint alá akart csökkeni, akkor Riley Sager megrebegtetett egy kendőt: elkezdte a dolgokat egy másik oldalról is megközelíteni, amivel újra izgalmassá vált a könyv. Éppen csak apró morzsákat szórt elém, de én úgy rátapadtam, mint vadászkopó a szagra. Egyszerűen nem győztem ámulni, ahogy felfedezések sorozata bukkant elő a semmiből. Egyszerűen zseniális, amit alkotott. Játszott az idegeimmel, folyamatosan rezegtette a lécet, s a végső megoldásnál a szoba sarkából kellett összeszednem a leesett államat.
A Három lányra maga Stephen King írt ajánlót, s azt kell mondanom, hogy nagyon is igaza volt. Ez egy igazán nagyszerű thriller. Hiába volt a közepén egy minimális mélypontom vele, mégis teljes egészében élveztem. A végén akkora bombát robbant az író, hogy az mindenért kárpótol. Zseniális alkotás lett.
Azoknak ajánlanám, akik szeretik a folyamatosan felépülő sztorikat, s azoknak, akik szeretnének belelátni egy tömegmészárlást túlélő ember fejébe, mert igenis érdemes meglesni, mi zajlik le bennük. A Három lány a műfajának neves képviselője. Remélem sok thriller rajongóhoz el fog jutni, mert ezt a könyvet olvasni kell. Beszélni kell róla. Riley Sager igazán kivételeset alkotott. Remélem, a későbbiekben is tudunk majd tőle olvasni, mert jó nagy adag tehetséggel van megáldva, amit kár lenne elpazarolni.
Köszönöm az olvasási lehetőséget a Lettero kiadónak! S köszönöm, hogy elhozták a számunkra ezt a borzalmasan jó könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése