Könyvesboltban dolgozom | 3. rész

Sziasztok!

Utoljára decemberben meséltem nektek arról, milyen érzés egy könyvesboltban dolgozni, s hát valljuk be, az azért nem most volt. Most már túl vagyunk a karácsonyi hajtáson, minden visszatért a régi kerékvágásba. Megkezdtük az újévet, ami elég zordan indult, hiszen még mindig tél van, s ez hideggel, köddel, esővel vagy éppen hóval jár. Az emberek hangulata ilyenkor beszürkül, hisz nem volt még olyan jelentős esemény, ami igazán feldobhatta volna a kedvünket. Egyedül a farsangi mulatságok csempészhettek az életünkbe egy kis fényt, ám ezt sem ünneplik mindenhol, ezért úgy gondoltam, elmesélem nektek most, mi az, amit a legjobban élvezek abban, hogy eladó vagyok.

Ha úgy nézzük, már több, mint egy éve, hogy könyvesboltban dolgozom. Ez idő alatt rengeteg dolgot megtapasztalhattam, hiszen igazi vándorláson mentem keresztül: három üzletben is megfordultam. Ne gondoljatok semmi rosszra, egyszer egy költözés miatt váltottam, máskor pedig lehetőséget kaptam egy újonnan nyitó boltba átmenni. Az élet lehetőségeket tárt elém, amiket bőszen ki is használtam. Különböző emberekkel, különböző feltételek mellett dolgoztam, s nem győztem magamba szívni minden hasznos információt. El sem tudjátok képzelni, milyen érzés volt, először segíteni egy vásárlónak megtalálni a neki való könyvet! Hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy megbízott bennem annyira, hogy figyelembe vegye a javaslataimat. 

Ahogy haladt előre az idő, úgy váltam én is magabiztosabbá. Rájöttem, hogyha igazán jól szeretnék másoknak segíteni, akkor ki kell bővítenem a látókörömet. Olyan kategóriákban kezdtem olvasmány után keresgélni, amik bőven a komfortzónámon kívül voltak, s nagyon sok pozitív tapasztalatot szerezhettem így.

S közben jöttek-mentek a vásárlók. Már nagyon vártam az újabb őszi-téli időszakot, hiszen tudtam, akkor jön el az én időm: megmutathatom, mennyi információ van elraktározva a fejembe. Hiszen karácsonykor rengeteg házban lapul könyv a fa alatt. Ez nem kopott ki. Az emberek szeretnek - ok nélkül is - könyvet adni és kapni is, ami csodálatos! Ahogy egyre többen tértek be hozzánk, egyre többször kértek tőlünk segítséget a vásárlók, s örömmel asszisztáltam végig a megfelelő könyv kiválasztását. Imádom ezt a folyamatot. 

De túlléptünk az ünnepeken, s nem csak nosztalgiázni szeretnék, ezért a tárgyra térnék:

TUDJÁTOK, MIT IMÁDOK A LEGJOBBAN A MUNKÁMBAN?

A visszatérő vásárlókat. Igen, ők azok, akik igazán nagy örömet tudnak nekem okozni. Nem sokkal az új bolt megnyitása után volt egy idősebb hölgy, akinek segítettem kamasztémában. Mikor megmutattam neki azokat a könyveket, amiket érdemesnek találok figyelmesebben megtekinteni, rám emelte a tekintetét, s megkérdezte, emlékszem-e rá. Na, ez az a pont, ami kínosan érint. Borzalmas az arc- és névmemóriám. Tényleg kritikán aluli. Ilyenkor mindig félredöntött fejjel gondolkodóba esek. Csak úgy füstölnek a fogaskerekek a fejemben. Lehet, hogy még a fülemen is szürke felhők imbolyognak ki, olyan erősen töröm az agyam. Annyi ember fordul meg nap, mint nap a boltunkban, hogy képtelen vagyok megjegyezni a vásárlókból bármit is. Viszont ha elmondják, legutóbb mit ajánlottam, az nagy segítség. Akkor szokott beugrani, mikor is találkoztunk, milyen stílusban keresgéltünk. Emlékszem az eladott könyvekre, ha egy kicsit több beszélgetés előzte meg, hiszen apró kis boldogságvirágok nőnek tőle a lelkembe. Az egész napi mosolyomat táplálják. Ez a hölgy is elmondta, miről beszélgettünk legutóbb, s máris a fejemhez kaptam, hogy tényleg, így volt, csak még a másik üzletben. S ami a legnagyobb boldogsággal töltött el: a kasszánál megjegyezte, hogy ezentúl akkor ebbe a boltba fog járni vásárolni, noha a másik közelebb lenne. Csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtől!

S ez nem egyedi eset. Több lelkes olvasót gyűjtöttem már az elmúlt időszakban, ami roppant mértékű elégedettséggel tölt el. Elmesélek még egy pár esetet:

Januárban betért a boltba egy körülbelül velem egykorú lány, hogy legutóbb, mikor itt volt, elvitt egy könyvet a barátnőjének, s hogy akkor azt mondtam, tudok még hozzá hasonlót mondani. Hirtelen meglepődtem, azt se tudtam, mit ajánlottam. Kicsit szégyenkezve kérdeztem rá, melyik kötet volt az, mert sehogy sem akart beugrani. Kiderült, hogy Sienna Cole nagyszerű műve, a Négyszáz nap szabadság. Azt mondta, hogy ő is elolvasta. Húha, gondoltam magamban. Ez egy nagyon egyedi kötet, egyedi témával. Mindig, mikor ajánlottam kiemeltem, hogy nyitottan kell hozzáállni. Kicsit félve kérdeztem meg, hogy tetszett-e neki, mire hatalmas mosoly terült el az arcán, s mi az hogy' felkiáltással megnyugtatta az idegeimet, hogy jól választottam. S hát, ha már megígértem, akkor meg is mutattam neki Szurovecz Kitti A sokszívű című kötetét is, ami hasonlóan a poliamoriáról szól, csak egy másik oldalról megközelítve a témát. Azóta nem láttam, de remélem ez is hasonlóan elnyerte a tetszését.

A következő kedvenc vásárlómat már megismerem, sőt a nevét is megjegyeztem, hiszen nagyon sokszor tért be egy-egy kötetért. Ebben az esetben pont azt szeretem, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Egy igazi kihívás volt neki olvasmányt keresni, mivel olyan területet kedvel, amit én nem annyira. Szereti E. L. James munkásságát, s a hozzá hasonló köteteket. No, már most, amit én erotikust olvastam, az vagy NA vagy magyar írós, amiket pedig ő nem részesít előnyben annyira. Szóval itt most az a helyzet állt fent, hogy olyan könyvet kellett találnom, ami neki tetszene, ugyanakkor nekem nem biztos. Az elején még simán találtam, hiszen rengeteg ilyen könyv van a piacon, de aztán kezdett fogyni a választék. Ekkor kértem segítséget a molyos ismerőseimtől, milyen címek vannak még, amik szóba jöhetnének. Több ötletet is kaptam, s közben nekem is beugrott még egy pár, így mindig volt mit adnom a kezébe. S külön sikerként könyvelem el, hogy legutóbb az ő komfortzónáján kívül, de az enyémen belüli olvasmányt is elvitt. Ez nem annyira rég történt, szóval még várom a visszajelzését. Remélem tetszett neki Elle Kennedy stílusa.

S még egy utolsó történetet mesélnék el nektek, ami a legközelebb áll a szívemhez. Most is vigyorgok, ahogy rá gondolok, s még az emlék is friss. Pár napja betért egy nő a boltba, s a kasszához jött azonnal, ahol épp könyvcímeket keresgéltem különböző szempontok alapján, s megszólított, hogy ajánljak neki újra. Hirtelen azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Fellépett a szokásos zavar, nem emlékeztem rá, mit is ajánlottam neki, de ahogy elhagyta az ajkát az Outlander szó, máris megvilágosodtam. Nagyon megörültem neki, mert az első ajánlást körülbelül tavaly májusban tettem, s párszor vissza is tért hozzánk, de aztán ahogy boltot váltottam, csak egyszer találkoztam utána vele, az is valahogy október vége felé. Megjegyezte, hogy R. Kelényi Angelika Ártatlan sorozata telitalálat volt, s nagyon várja a folytatást is. Közben, míg elsétáltunk a romantikus szekcióhoz, eszembe jutottak, miket ajánlottam neki: Csábítás kilenc szabálya sorozat, Edenbrooke, Outlander, stb, szóval mind történelmi romantikus témájú. Miközben mosolyogva gondolkodtam, mit találhatok, ami ugyanúgy tetszeni fog neki, körülbelül a következőt mondta. Szó szerint nem tudtam megjegyezni, de valahogy így hangzott: lestem, mikor dolgozol, próbáltalak elcsípni, hogy ajánlj még címeket, amiket olvastál, mert ezeket imádtam! Gyerekek... ha tudnátok, mit éreztem akkor, ott... Olyan mértékű boldogság töltött el, hogy arra nincsenek szavak! Elmeséltem neki a legutóbbi könyvélményeimet, amibe volt romantikustól kezdve a pszichothrilleren át minden, s hátoldalt el sem olvasva hozta őket a kasszához. Mert ennyire bízik az ízlésemben. 

Ezekben a pillanatokban érzem úgy, hogy igazán élek. A legnagyobb elismerés nem a főnököktől származik a számomra - bár egy-egy a szájukból elhangzó dicséret is zene füleimnek -, hanem a vásárlóktól. Az, hogy bíznak bennem, hogy tudom, mi az, amire vágynak, amire szükségük van... nem találok szavakat. Minden nap mosolyogva megyek be dolgozni. Szeretem a munkahelyemet, szeretem a kollégáimat. Jó az összhang, a közérzet, az egész hely kisugárzása szuper. De, mikor egy vásárló hozzám jön, engem keres, s az én véleményemre kíváncsi... annál nincs jobb érzés.

S pont emiatt hoztam fel több példát is, hogy ti is lássátok: nem csak a kedvenceimet ajánlom. Sokan itt rontják el, hogy nem látják be, hogy nem szeretheti mindenki ugyanazt. Erre talán a legjobb példa Róbert Katalin legfrissebb könyve a Szelídíts meg!. Aki látta róla az értékelésemet, az tudja, hogy nem voltam elragadtatva tőle, mégis rengetegszer ajánlottam a vásárlóknak, mert úgy éreztem, ezt keresik. Ugyanakkor sosem másítottam meg a véleményemet: őszintén elmondtam, hogy mi volt az, ami miatt nekem nem tetszett igazán, s hagytam, hogy ők, maguk döntsék el, akarják-e. Nem beszélek rá senkire semmit. Meghagyom a választási lehetőséget. Ha ajándékba szánt könyvet kerestünk, mindig elmondom a saját véleményemet az adott könyvről, s hogy miért tartom megfelelőnek a célszemély számára, de mellette mindig kihangsúlyozom, hogy azokra az információkra alapozok, amit megosztottak velem az ajándékozottról. 

Remélem ezeken a kis történeteken keresztül egy kicsi mosolyt nektek is csalhattam az arcotokra. S ha magatokra ismertek egy-egy leírásban jelentkezzetek bátran! Emellett bárminemű meglátást, kérdést e témában szívesen fogadok.

Köszönöm, ha elolvastátok. 

Köszönöm, hogy itt voltatok. 

Csodaszép napot kívánok mindannyiótoknak!