A mi Love Storynk

Sziasztok!

Ma március huszadika van. Ez a nap a legtöbb embernek csak egy a sok közül, de számomra igazán különleges. Az év ezen napján senki nem szegheti kedvemet. Az arcomon folyamatos mosoly ül, s a szívembe meg sem állapítható mértékű szeretet költözik. Ez a nap igazán fontos a számomra, mivel ma van életem szerelmével az évfordulónk. Az egész öt évvel és két nappal ezelőtt kezdődött...

Még mindketten tanultunk. Az ország két teljesen különböző pontjáról iratkoztunk be ugyanarra az egyetemre, bár különböző karra, s ez volt az én szerencsém kulcsa. Bevallom, nem voltam eminens diák. Éppen előadásom lett volna, Digitális technika, de olyan anyagot vettünk volna, amit még értettem is, s nem volt kedvem beülni, ezért lecammogtam a két nagy előadó közé, ami egyfajta gyűjtőhelye volt az egyetemnek. Ott láttam meg először. Sosem hittem a szerelem első látásra dologban. Kinevettem mindenkit, aki azt állította, hogy létezik. Rengeteg ismerősöm zúgott bele valakibe ily módon, majd koppant nagyot pár hónap múlva. Én abban hittem, hogy egy kapcsolathoz szükséges, hogy ismerd a másikat, s így tudd, hogy egyáltalán kompatibilisek vagytok-e. Pont ezért nem hittem, hogy velem is megtörténhet. Megláttam, s megszűnt körülöttünk az egész világ. Minden zaj elhalkult, s én csak néztem a gyönyörű kék szemét. A rabja lettem. Pillangók verdestek a gyomromba, s a torkom teljesen összeszorult. Nem tudtam a nevét, de ez nem jelentett akadályt. Beültem az órájára. Egy kisebb társasággal volt, aminek egy tagját ismertem csak, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Nem tudtam még attól a szempártól elszakadni addig, míg legalább a nevét nem tudom. Másfél óráig két embernyire ültünk egymástól. A mai napig nem felejtem el, hogy David Nicholls Egy nap című könyvét szorongattam. Olvasni esélyem sem volt, hisz folyton elkalandozott a figyelmem. Még arra is emlékszem, hogy egy mágneses, emus könyvjelzőm volt. Gizinek neveztem el. Ő nevetett rajta. Én beleborzongtam. Utána még körülbelül 20 percet eltöltöttem a kis csapattal, majd ment mindenki a következő órára. De akkor, ott... éreztem, hogy megváltozik az egész életem. Kisebb kutakodás követően megtaláltam egy közösségi oldalon, s felvettem vele a kapcsolatot. Másnap kimentem hozzá és a barátaihoz a kollégiumba. A harmadik nap összejöttünk. Azóta együtt vagyunk.

Sosem hittem volna, hogy létezik ilyen találkozás. Sosem hittem volna, hogy a könyvekben leírt szikrák léteznek. Sosem hittem volna, hogy valaki egyszer úgy fog rám nézni, ahogy ő már öt éve.

Az elején ott volt az újdonság varázsa, hiszen szinte semmit nem tudtunk a másikról, ugyanakkor minden válaszomra tudnom kellett a választ. Rengeteget beszélgettünk már a legelején is, s a mai napig is minden nap szánunk időt egymásra, még ha ezt a folyton váltakozó munkarend meg is nehezíti. Állítom, hogy a kapcsolat alapja az őszinte beszélgetések. Ha már a párok nem fordulnak egymás felé bizalommal, s nem kíváncsiak arra, hogyan telt a másik napja, ott gondok vannak.

2015-ben összeköltöztünk.

2016-ban eljegyeztük egymást.

Az eljegyzés is ugyanolyan varázslatos volt, mint a kapcsolatunk. Éppen nyaralni voltunk a Balatonnál, s elmentünk estefelé sétálni. A vízparton, egy móló végén leültünk egy padra, s onnan néztük a naplementét, miközben előttünk gyülekeztek a kacsák és a hattyúk. Akkor, ott kérte meg a kezemet. A filmekbe sem jöhet össze ennyire tökéletesen, mint ahogy nekünk sikerült. Utána sétáltunk a parton, kergettük a lassú hullámokat, rajzoltunk a homokba. Tökéletes volt.

Minden nap újra és újra beleszeretek. Imádom, ahogy minden reggel, ébredés után az első dolga átölelni. Szeretem, hogy mindig figyelmes velem. Nincs már olyan, hogy Te, vagy Tiéd. Csak és kizárólag Mi. Szeretem, hogy mindent meg tudunk beszélni. Mint minden párnál, nálunk is előfordult, hogy nem egyezett a véleményünk, de ez sosem állt közénk. Nem voltak nagy vitáink, ajtócsapkodós kiabálások. Mindig tudtuk normális keretek között kezelni a problémáinkat. Együtt örülünk mindennek, s egymás támaszai vagyunk a nehezebb időszakokban is. Imádom a hibáit is. Sosem állítottam, hogy hibátlan lenne, senki nem az, de a számomra ő a Tökéletes. Sosem kérném, hogy változzon meg. 

Öt év alatt az ember sok mindent megtanul, sok mindent átél. Én tudom, hogy abban a pillanatban, mikor először néztem a szemébe örök időkre összeforrtunk. Ott kezdődött el valami, ami nem e földön köttetett. Világon túli érzés, ha érezhetem a csókját az ajkamon. A mindenséget jelenti, ha azt mondja, hogy szeret. 

Az elmúlt öt év minden percét a szívembe zártam, s már mosolyogva várom a további éveket. Minden vele eltöltött nap maga a csoda. Egyszer szeretnék majd a felesége lenni. Szeretnék egy saját közös kis kuckót. Szeretnék egy gyermeket, aki az apja szemét fogja örökölni. 

Ezek nem álmok, hanem tervek. Csodaszép tervek, amik idővel meg fognak valósulni.

Andris, köszönöm, hogy vagy nekem! Boldog 5. évfordulót kívánok Szerelmem!