Niitaabell Világa: Anne L. Green: A sötétség fogságában

A nők tényleg a zűrös pasikhoz vonzódnak?

Andrew Dark egy drogkartell vezetőjeként élvezi a hatalom és a pénz adta lehetőségeket, ám ebben a sötét világban mindennek megvan az ára. Hamar ráébred erre ő is, amikor egy alkalommal hiba csúszik a számításába. Elraboltatja az áruló embere húgát, a szókimondó és csinos Christine Stuartot. Fogva tartó és túsza között kínzó vágy ébred. Háttérbe szorulnak a józan, észszerű döntések.

Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? A férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Greennek, a 2015. év elsőkönyves felfedezettjének romantikus-erotikus regénye nemcsak új köntösbe öltözött, de a korábbiaknál is több izgalommal és szövevényes fordulattal bővült.

A tavalyi év folyamán elolvastam Anne L. Green összes megjelent kötetét, csak A sötétség fogságában maradt ki, bár ez tudatos döntés volt: mindenféleképp szerettem volna megvárni a bővített változatot. Nem mondom, hogy nem csiklandozta már a várakozási fázis alatt is a tudatomat, de úgy voltam, kibírom. A teljes ALG élményt szerettem volna megkapni. Mostanában eléggé mellőztem a romantikus történeteket, kellett valami, ami újra visszaterel a vérrel borított földekről a rózsaszínűbb mezőkre. Erre keresve sem találtam volna jobb könyvet, hiszen Anne a legromantikusabb lélek, akit valaha a hátán hordott a Föld.

Az írónőnek már több kötete van, egy kézen meg sem lehet számolni. Számomra nagyon kellemes érzést nyújt, hogy hellyel-közzel, de azonos grafikai megvalósításokkal készültek a borítók. A sötétség fogságában egyáltalán nem lóg ki a sorból, nagyon jól mutat a többi mellett a polcon. Emellett szeretem, mikor előre meghatározzák, hogyan néznek ki a karakterek, bár ez sok esetben melléüthet, ha a kialakított karakterek nem hasonlítanak a hozzájuk választott "színésszel". Anne könyvei esetében ez nem áll fent, hiszen látszik, mennyire lelkiismeretesen keresi a tökéletes fizikai kivetüléseiket az általa megalkotott szereplőknek.

A fülszöveg számomra alapvetően kecsegtető, de a hab a tortán az apró kiemelések. Mint látjátok, jó magam is használom ezt a módszert, hogy a teljes szöveg tartalmát át tudjam adni gyors átfutással is.

Anne regényeivel a kapcsolatom kifejezetten érdekes. Sosem titkoltam, mennyire nem szeretem az erotikus könyveket. Nem tudom, miért, de nem tudnak engem úgy lekötni, mint másokat. Természetesen akadnak kivételek, bár ez nagyon kevés író munkásságát foglalja magába, de Anne L. Green közéjük tartozik. Mondhatni ő miatta vagyok hajlandó nyitni e kategória felé is. Ő teljes szívvel alkot, s igaz, hogy az általa választott műfaj az erotikus romantika, de ezen felül mindig figyel arra is, hogy ne egy egyszerű sablontörténettel álljunk szemben. Minden könyvnek mélyebb, erőteljesebb tartalma van, mint amit a borító, vagy a fülszöveg sejtet. S nekem pont ez kell: olyan mondanivaló, ami megragad, s hozzáad a jellememhez. Megerősít.

A sötétség fogságában egyik központi témája, hogy vajon mindenki megérdemel-e egy második esélyt az élettől. Ez egy nagyon fontos kérdés, ami már a pályája kezdetén foglalkoztatta az írónőt. Nem mondhatnám, hogy éppen egy könnyű kategória. Személyes véleményem szerint a kérdésre a válasz: igen. Mindenkinek az életében vannak kitörési lehetőségek. Minden csak azon múlik, hogy maga az ember elég erős-e ahhoz, hogy megtegye a kellő lépéseket még akkor is, ha kilátástalannak tűnik a helyzete. Véleményem szerint, ha egy ember rossz útra tér, s helytelen dolgokat tesz, még nem feltétlen kell gonosznak titulálni. Lehet, csak szimplán megbicsaklott. A kérdés az: vissza akar-e térni a helyes útra?

A mi esetünkben Andrew Dark az, akit elcsábított a könnyű gazdagság lehetősége, s ezért képes volt a saját lelkét és szabadságát eladni magának az ördögnek, jelen állás szerint a maffiának. Drew viszonylag hamar ráébred, hogy nem ezt az életet szeretné élni, de akkor már késő. Ugyanakkor nem engedi, hogy a sötétség teljesen bekebelezze: különböző módszerekkel próbálja a kezét tisztán tartani. Képtelen megtenni az utolsó lépéseket, s az intelligenciájának hála mindig ki tudja magát vágni a szorult helyzetekből. Ez nem csak az ő lelkének tesz jót, hanem ezáltal kitűnik a kartell tagjai közül is, mely miatt Ramirez, a főnök erősen figyel az ő aktivitására. Nem mondanám, hogy Andrew egy erős karakter lenne. Elfogadta, hogy innen nincs menekvés, örök időkre a drogcsempészetre lesz ítélve, emellett kifejezetten bizonytalan is, főleg, ha önmagáról van szó. Nem tudja elfogadni a saját érzéseit, s olyan szerepet ölt magára, amit nem szívesen játszik el, de az adott helyzetben úgy érzi, hogy pontosan ez a túlélésének az alappillérje. Nem sok személy látja az igazi énét, s még kevesebbnek mutatja meg tudatosan. Chrissel egy balul elsült ügy miatt kerül kapcsolatba. Abban a pillanatban, amikor először találkoznak, mindkettejük élete örökre megváltozik.

A könyv első harmadában kifejezetten ujjongtam. Az írónő a Stockholm-szindrómát veszi alapul, s erre építi fel az egész történetét, ugyanakkor nem ennyire egyszerű a helyzet. Christine nem csak egyszerűen beleszeret az elrablójába, hanem egy teljesen megalapozott szerelmi viszony kezdődik kettejük között, melyre egyikőjük sem számított. Akaratlanul is jobbá teszik egymást. Mindketten rég elfeledett dolgokat, álmokat kapnak vissza a másik által. A létező legtisztább szerelem, amit valaha is lapra vetettek. Ők egymás szabadságának a zálogai.

Ugyanakkor akármennyire is gyönyörű kettejük kapcsolata, jócskán beárnyékolják őket a fekete felhők. Az élet nehéz akadályokat görget eléjük, amiket többé-kevésbé meg is oldanak, de vajon nem hagynak-e ezek az események maradandó károsodásokat? Mindenesetre egyikőjük sem az a fajta, aki könnyen feladná, még ha sokszor bizonytalanodnak is el. Legalábbis igen gyakran hangoztatják, mennyire sokat jelent nekik a másik, ami - véleményem szerint - néhol már átesett a ló túloldalára is.

A kezemben tartott könyv egy úgynevezett bővített változat, tehát az írónő fogta a régebbi regényét, s azt kiegészítve újra kiadatta. Az olvasás közben sokszor elgondolkodtam ezen, s meg kellett állapítanom, hogy bizony ez egy piszok nehéz folyamat, nehezebb, mint egy új regényt megalkotni, ugyanis rengeteg apró dolog van, ami köti az írónő kezét. Ez a könyv eredetileg három éve jelent meg, még az írónő pályafutásának az elején. Akkor még fele ilyen hosszú sem volt, tehát Anne rengeteget dolgozott az új változaton. Az elmúlt években több regénye is megjelent, s a stílusa is egyre jobban fejlődik. Szép képeket használ, s tökéletesen megjeleníti az ember szívében levő érzéseket. A bővítés folyamata közben szerintem a legnehezebb odafigyelni lehetett, hogy a régi és az új írásstílus ne üssön el egymástól, ugyanakkor látszódjon is kellőképp a fejlődés. Emellett a kiegészített részek minden pontjának illeszkednie kellett az eddig felépített történethez. Ugye, hogy már nem is tűnik egyszerűnek? Mennyivel könnyebb új szereplőket és történetet megalkotni?

A sötétség fogságában egy igazán izgalmas regény. A történet egy idősíkon van ábrázolva, de két szereplő nézőpontjából. Számomra ez egy nagyon szimpatikus megvalósítási mód. Örültem, hogy az események szépen egymásra épülnek, s az már csak hab volt a tortán, hogyha Andrew gondolatait is láthattuk. Valamiért a maffia téma nem tartozik a kedvenc kategóriáim közé, de itt minden sort élvezettel faltam. Ennek az oka talán abban keresendő, hogy már az első perctől jelentős szerepük volt az események alakulásában, nem csak a semmiből tűntek elő, így alapvetően elfogadtam a jelenlétüket.

A bővítési folyamatnak köszönhetően egy új befejezést is kaptunk az írónőtől. Nem mondanám, hogy elüt az előtte levő történettől. Ha nem tudtam volna alapvetően, hogy az eredeti mű nem tartalmazta az utolsó nagyobb ciklust, biztosan nem jöttem volna rá magamtól, ugyanakkor tudat alatt is jobban szimpatizáltam az új lezárással, mint az eredetivel. A romantikus könyvek általában ott érnek véget, mikor a herceg megtalálja szíve választottját és jön a „boldogan éltek, amíg meg nem…” rész. Anne csavart egyet ezen a felálláson, s meglebbentette a fátylat: így beleláthattunk abba is, hogy mi történik a boldog befejezés után. Innentől válik igazán érdekessé a történet, hiszen az írónő nem szépít a dolgon: megmutatja minden kapcsolat próbáját: mi történik akkor, ha eloszlanak a felhők a fejünk fölül, s szabad folyást engedünk az immáron közös életnek. Egy kapcsolat – legyen az bármennyire is kiegyensúlyozott – mindig tartalmaz völgyeket és dombokat egyaránt. A kezdeti újdonságokon túl bejönnek a szürke hétköznapok problémái is, illetve a gyermekvállalással járó felelősségi helyzetek és problémák. Chris a legmélyebb gödröket megjárja, míg visszatalál önmagához és a kapcsolatához. Ugyanakkor Drew-t sem kell félteni, a saját démonjai is feltűnnek a színen.

Egy szó, mint száz: a történet utolsó cikkelye ragadott meg a legjobban, bár előtte is igen élveztem az olvasási folyamatot.

Mostanában egyre több magyar író jelenik meg a könyvipar rögös útjain, s éli át a már elismert írók boldogságát és nehézségeit. Anne L. Green-t azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, hisz jelentős rajongótáborral rendelkezik Magyarországon már. Van, aki ezt nem érti, nem tudja elfogadni. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog az írónő stílusa. Nem mondom, hogy mindenkinek olvasnia kéne a könyveit. Erzsó köteteinek megvan a fix célközönsége. Aki nem tartozik bele, nem kenyere a kissé drámai hangulatú, romantikus sorozatokat idéző hangnem, az nem fogja élvezni. Én ezt elfogadom. Ugyanakkor az erre nyitottak egy igazán élvezetes olvasmánnyal fognak gazdagodni, ha kézbe veszik A sötétség fogságában-t. Vannak benne olyan jelenetek, mikor a szemöldököm messze felszaladt a homlokomon, s csak a szememet meresztve néztem, hogy tényleg ez van-e oda leírva, mint amit olvastam, mert egyszerűen nem tudtam befogadni. Túlszaladt az én fantáziámon és romantikus képzeletemen, de ettől független ezeken az apróságokon hamar túltettem magam, s tökéletes kikapcsolódási pontot nyújtott a számomra. Élveztem, ahogy ez a két felnőtt csipkelődik egymással, s imádtam olvasni, hogy egymás által hogyan találnak vissza önmagukhoz, hogyan kapják vissza azokat az álmaikat, amikről már régen lemondtak. Jó sok kalamajkával tarkított modern tündérmese Andrew és Christine története, mely engem levett a lábamról.