Bakti Viktor: Integrálva

Lépj a jövő útjára!

2066 – Philadelphia.

Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.

Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.

Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?

Az események láncreakcióként követik egymást.

Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.

Mi valójában a rejtélyes Themisz?

Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.

Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság.

Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?

Bakti Viktor debütáló regénye a tavalyi év végén jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában. Besorolásilag a Hard Selection kategóriát kapta, melyről mindenki tudja, hogy egy erősebb töltetű, romantikát nyomokban tartalmazó vérbeli fantasy és sci-fi művekre épülő könyvcsoport. Több nagy kedvencem is került már ki a sötét örvény válogatásból, így mikor egy véletlen folyamán találkoztam az Integrálva című könyvvel, már kialakult bennem egy pozitív érzés. Az már csak hab volt a tortán, hogy egy magyar író művéről beszélünk, s nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a történet szerves része a mesterséges intelligencia, a protézisek és a robotok. Éreztem, hogy ez a könyv nekem teremtetett.

A borító egyszerűen zseniális. Először csak számítógépen keresztül tudtam megszemlélni, ahol még nem is ragadott meg ennyire, de mikor először kézbe vettem, szavam elállt. A legapróbb részletekig kidolgozott tervről beszélünk, ahol minden pixel információt hordoz magában. A dombornyomás pedig még hatásosabbá teszi.

A cím kifejezetten figyelemfelkeltő. A mai világban az integrálás, integrálni szavak már egyáltalán nem csengenek idegenként, hiszen sok olyan kifejezés épült be a nyelvezetünkbe, ami régebben még szakszónak számított. Az Integrálva kifejezés jelen esetben több mindenre is vonatkozhat, hiszen a történet számos pontján beszélhetünk beépülési folyamatokról, ugyanakkor egy központi jelenet minden értelmezési forma fölött áll. Kijelenthetjük, hogy a cím erősen kötődik a történethez, s a lehető legmegfelelőbben lett kiválasztva.

Néhányszor említettem már, hogy végzettségemet tekintve jómagam ipari informatikus vagyok. Szakirányom elsősorban a robotika és mikrovezérlők világa, s noha jelen pillanatban nem éppen ennek megfelelő munkakörben vagyok, attól függetlenül nagyon is érdekel ez az irány. Amikor a két szenvedélyemet tudom egyesíteni, tehát az olvasás élménye találkozik a lehetséges jövőbeli képzelettel, akkor vagyok igazán boldog. Eddig kevés könyvben találtam meg a számomra megfelelő elegyet - mondhatni, egyben sem -, de ez a mai nappal megváltozott. Az Integrálva egy nem is olyan lehetetlen jövőképet fest le az olvasók számára.

A történet zömében a 2066-os évben játszódik. Ha belegondolunk, ez nincs is olyan messze. 48 év gyorsabban elrepül, mint ahogy első pillantásra tűnik. Az író által megalkotott világ alapjaiban teljesen azonos a miénkkel. Ugyanúgy vannak társadalmi rétegek, az emberek ugyanúgy éreznek, házasodnak, gyereket szülnek. Nap mint nap munkába járnak, hogy megteremtsék a létükhöz szükséges erőforrásokat. Teljesen átlagos világról beszélünk. A különbség ott mutatkozik meg, hogy a tudományos világ jelentős fejlődésen van már túl. Már a történet legelején feltűnik az olvasónak, hogy a protézisek hétköznapi tényezőkké váltak. Senkit nem botránkoztat meg, ha valakinek a hús-vér keze helyén egy acélkart talál. Ez egy nagyon becsülendő hozzáállás, hiszen bárminemű baleset következtében előfordulhat, hogy ily módszerekhez kell fordulni már most is. Ugyanakkor hamar rádöbbentem, hogy az író által megalkotott világban a protézisek nem csak elfogadottak, hanem egyenesen divatosnak számítanak. Itt már az emberek nem a hiányzó részük pótlására használják az eszközöket, hanem önmaguk gyorsabb,  jobbá tételére, hogy hatékonyabban tudják elvégezni a rájuk kiszabott munkakört. Az implantátumok egészen meglepő méreteket öltenek. Ebben a könyvben már lehetséges bármilyen testrészünket lecserélni, nincsenek fennakadások. Engem ez teljesen megdöbbentett. Jelen időnkben képtelen lennék lemondani akár a kislábujjamról is csak azért, hogy kicseréltessem egy sokkal hatékonyabb, mechanikus ujjra, mellyel már nyugodtan felrúghatom az éjszaka utamba kerülő bútorokat fájdalom nélkül is. De ha jobban belegondolok, akkor valamilyen szinten megértem a másik oldalt is, például, aki inkább berakatna egy új szemet, mert a sajátja oly mértékben romlott, hogy igen erős optikára van már szüksége ahhoz, hogy hellyel-közzel, de normálisan tudja szemlélni a világot. Én nem állok a fejlődés útjába, ugyanakkor úgy érzem, tudni kell, hol van az a bizonyos határ. Az író rengeteg gondolatomat fogalmazta meg ezzel kapcsolatban, de ezek közül a következő fogott meg leginkább:

"Eleinte a számítógép otthon volt az emberek asztalán, aztán magukkal hordozták a táskájukban, a zsebükben. Utána elkezdtük magunkon viselni, most meg magunkba építjük. Mi lesz a következő lépés? Mi magunk leszünk a számítógép?"

Vajon mi magunk leszünk a számítógép? Vajon tényleg képesek lennének az emberek arra, hogy a saját testrészeiket csak egy darab húsnak tekintsék, amit bármikor pótolhatnak más eszközökkel? Vajon hol húzzuk meg a határt a fejlődés korában? Mi tartozik majd még az elfogadható kategóriába? Az emberek mindig többet és többet akarnak. Ha valamit elérnek, akkor egy pillanat erejéig megelégednek, kiélvezik a sikert, majd újabb szintre próbálják emelni a dolgokat. Mint látjátok, rettentő mód elgondolkoztatott Viktor könyve.

De ez a könyv alaphelyzete. A történet középpontjában a MI áll, tehát a mesterséges intelligencia. A világ tudósai megteremtettek egy rendszert, az úgynevezett Themiszt, ami képes előre kiszámolni a várható eseményeket a beszolgáltatott adatokból. A terv szerint ez a rendszer irányítaná a tökéletesítési folyamat után az egész országot, mivel érzelmek, befolyás és részlehajlás nélkül képes lenne meghozni a lehető legoptimálisabb döntéseket, melyeknek köszönhetően egy jobb világ teremtődne meg. Bevallom nektek, én szimpatizálok a Themisszel. Ha tényleg a közönség számára bemutatott koncepció működne, akkor igen, egy hasznos dolognak tartanám. Ugyanakkor igenis szükséges az emberi jelenlét is, hiszen egy gép nem mindig tudja kellőképp besorolni a kategóriákat. Szóval úgy mondanám, mint iránymutató, tökéletesen megfelelne. Ugyanakkor én is ódzkodnék tőle, hiszen ahhoz, hogy ez a rendszer igazán jól tudjon működni, mindenkiről, minden pillanatról kellene adatokat beszolgáltatni, tehát elveszne a magánélet fogalma. 

A történet több szereplő szempontjából van megismertetve, ám ez egyáltalán nem zavaró. Az első pár oldalon túljutva már teljesen otthonosan mozogtam mindannyiuk környezetében. Egyik szál sem volt unalmas, mindegyik teljesen egyedi. Jarred története főként a kicsik miatt mozgatott meg, hiszen megélhettük így a jövőt egy apuka szemszögéből is. Emellett láthattuk Yolanda szemén át, hogy a technológia és a fejlődés milyen áldozatokat követel, illetve, hogy néha mire nem képes az ember, hogy megtartson egy számára fontos pozíciót, vagy lenyomjon egy vetélytársat. Hector karaktere volt az extra fűszer, amivel megváltoztatjuk az eddig átlagosnak hitt ételt, s egy teljesen újszerű íz kombinációt hozunk létre. Victor mutatta meg, hogy a Themisz mire lenne képes, ha beteljesítené a feladatát. Rengeteg különböző ember ez, különböző pozícióban és különböző célokkal, mégis a szívemnek a legkedvesebb Delphoi volt. Az ő története különbözik a többiekétől, mivel őt a múltban ismerjük meg, még gyermekként. Az ő szemén keresztül látjuk, milyen érzés is ENV-nek, vagyis chip nélkülinek lenni. Ez a szerencsétlen gyermek túl sok rosszat élt meg az élete során. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy megnyugtathassam, most már minden jóra fog fordulni. Véleményem szerint ő a könyv legerősebb karaktere.

A történetvezetés egyszerűen zseniális. Több napja gondolkodok rajta, próbálom szavakkal kifejezni az olvasás közbeni érzéseimet, de még mindig nem igazán akar sikerülni. A sok különböző ember élete összefonódik. Ez egyértelmű. Azonban Viktor ezt zseniálisan hozta össze. Apró utalások, kis beépített információmorzsák hálózzák be az egész könyvet, s ezek a kapcsolódási pontok tartják egységben a történetet. Mint ahogy Delphoi is megjegyzi: a pillangóeffektus fontos tényező. Egy apró esemény, egy új karakter felbukkanása, egy érzés megváltozása, s máris a történet új fordulatot vett. Nincsenek benne erőltetett részek, minden tökéletesen a helyén van. Ok és okozat követi egymást, míg minden egybe nem forr. Az olvasás folyamán oda kell figyelni a nevekre, hiszen a mellékszereplők is nem várt helyzetekben fognak újra felbukkanni. Ez is része a szövevényes hálónak.

Az Integrálva különlegessége abban is rejlik, hogy nem csak két szemszögből jeleníti meg, milyen hatással van a társadalomra a technika fejlődése. Nem azt mondja el, hogy miért jó és miért rossz, hanem különböző rétegeket mutat be, s hogy rájuk hogyan hatottak a vívmányok. Bemutatja, hogy egy egyszerű munkás élete hogyan változott meg, s vele szemben egy jólmenő vállalat főnökére hogyan hatott. Láthatjuk, hogy egy családapának milyen következményekkel jár az egyre elharapódzó fejlődések követése, s megmutatja, milyen gyermeknek lenni ilyen körülmények között. Minden eshetőségre hoz példát.

A történet tetőpontja, mikor elmesélik a Themisz életre keltésének az eseményeit. Ez a rész lett a kedvencem. Rengeteg fantázia van benne, jól felépített reakciókkal, nem várt fordulatokkal. Gyanútlan voltam. Álmaimban sem gondoltam arra az eshetőségre, ami a könyv közepén rám várt. S ahogy a "Themisz" integrálva lett, onnantól kezdve én is beépültem. Előtte sem tudtam már nagyon letenni a könyvet, de ez volt az a pont, amikor már képtelen voltam ellenállni, még egy pillanatnyi időre sem.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez nem egy női könyv. Természetesen mindenki számára élvezhető - hiszen látjátok, mennyire imádom én magam is -, de a férfi olvasók számára is tökéletes kikapcsolódást nyújt. Nincsenek benne romantikus jelenetek. Senki nem csókolózik, mikor felrobban mögöttük az egész világ. Nincsenek cuki ruhavásárlások és divattanácsok. Helyette kapunk rengeteg menő biomechanikus kiegészítőt, melyekbe sokszor fegyverek is vannak beépítve. Kapunk újszerű gépeket, amik nem csak az előre kijelölt feladatok elvégzésére megfelelőek, hanem a szórakozásra is. Láthatunk olyan eszközöket, amiket már most szívesen beszereznénk. Személy szerint én nagyon örülnék egy okos szemüvegnek, s úgy érzem, nem áll ez olyan messze a jelenünktől. Sőt... Emellett rengeteg harci jelenet tarkítja a történetet, sokszor az egymásnak feszülő felek közötti konfliktusokat a puskaropogás oldja meg. A szeretett karakterekhez nem éri meg túlzottan ragaszkodni, mert az író egy tollvonással képes kioltani az életeket. 

A könyv kerek egészet alkot. Megkaptuk a lezárást, ugyanakkor az író mégis meghagyta a folytatás lehetőségét. Nagyon remélem, hogy igenis folytatja még a már megkedvelt (és megmaradt) karakterek életét, mert nem volt elég! Vissza szeretnék kerülni ebbe a világba. Újra át szeretném élni az eseményeket. Szeretném látni, hogyan tovább. Látni szeretném, hogyan alakul a szereplők élete. Legszívesebben azonnal újra felütném a könyvet!

Az Integrálva egy hihetetlenül izgalmas olvasmány. A borítón szereplő "Thrillerbe oltott csavaros sci-fi." felirattal teljes mértékben egyet kell értenem. Minden sorát élvezettel olvastam. Az egész cselekmény tökéletes úgy, ahogy van. A történetvezetés teljesen megfelelő, az olvasási élmény maximális. Az írásstílus teljesen olvasóbarát, könnyen lehet vele haladni. A folyamatos csavarok, s a pókhálószerű eseménysorozatok a székhez kötözik az olvasót az utolsó betűig. 

Olvasás közben rengeteg érzés cikázott át rajtam: voltam boldog, szomorú, kétségbeesett, szánakozó, de a legtöbbször meglepett. De nem csak a lelkemet, hanem az eszemet is megmozgatta: gondolatok zöme tolakodik azóta is a fejemben, s keresem a választ a közben felmerült kérdéseimre. 

Azoknak, akik szeretnék látni, a technológia fejlődésével milyen jövő is várhat ránk kötelező olvasmány. Ha szereted a sci-fi műfaját, ezt a könyvet semmiféleképp ne hagyd ki! Ha csak ismerkedsz a műfajjal, akkor is nyugodtan vedd kézbe. Ha egy kicsit is vonz a mesterséges intelligencia, a robotizálás és automatizálás folyamata, akkor megtaláltam a következő olvasmányod. Az év egyik legnagyobb durranása. 

A könyvhöz csatolnék nektek egy figyelmeztető üzenetet is: "Az Integrálva című könyvet kérem, csak abban az esetben olvassa el, ha készen áll több órányi izgalomra, s nyitott a jövőnket érintő lehetséges problémákra. Vigyázzon! A könyv elolvasása után máshogy fogja látni a technológiai fejlődést és eddig sosem látott gondolatok fognak megszületni Önben. "

"(…) a tudományt semmi nem gátolhatja, nincsen szentebb cél, hogy egyszer saját tudásunknak hála megteremtsük a földi paradicsomot."

"Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte, előfordulhat, hogy csak a rossz különböző variációi közül választhat. Ilyenkor meg kell hoznia a legjobb rossz döntést."

"Maradjatok meg embernek, önállónak, a tökéletesedés lehetősége bennetek rejlik!"

"Ideje túllépni az önsajnáltatáson, és a múlt tapasztalatait a javunkra fordítani!"

"Nem bízhatunk egy olyan globális irányítórendszerben, amelynek a döntéseiről senki nem tudja, hogy ténylegesen pártatlanok-e. Senki sem játszhat istent egy nép fölött. "