Már csak egy nap. Egy nap és végre a kezemben foghatom az év két legjobban várt kötetét! De valahogy még a mai napot is túl kell élni, szóval ismét összedugtuk a fejünket Lottival, s hát arra jutottunk, hogy jó lenne, ha egy kicsit beleolvashatnánk a könyvbe.... olyan nehéz kivárni ezt az egy napot!
Szóval jöjjön egy kis kedvcsináló a Shirzan bosszújához is!
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalak száma: 464
Megjelenés ideje: 2018. 03. 29.
Egy kegyvesztett asszony az angol trón ellen
A Shirzan bosszújában folytatódnak Louise Elsfield kalandjai, akit az átélt tragédiák kétségbeesésbe taszítanak. Ám, egy titokzatos indiai férfi keze utána nyúl és visszahozza a fényre. Az asszony és a vonzó Azam herceg között szenvedélyes viszony veszi kezdetét, amit a herceg féltékeny felesége nem néz tétlenül. Louise végül a halál torkában ébred fel a szerelmes álomból, hogy visszatérjen a forrongó Angliába és bosszút álljon boldogtalansága okozóján. Főhősünk hamarosan a király hatalmának megdöntésére szövetkező nemesek oldalán találja magát. Újabb veszélyekbe és kalandokba sodoródik, s mindeközben bosszúja beteljesítése érdekében kénytelen lesz saját testét is fegyverként bevetni.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
A napok általában gyorsan telnek, de ha az ember vár valamit, akkor ólomlábakon járnak a percek. Pontosan így érzem most is. Minden nap ezen gondolkodtam: mikor telik már végre le az idő, s foghatom kezembe az új kincseimet.
A Shirzan bosszúja egy sokat ígérő rész lesz. Végre megtudhatjuk, megérte-e az a sok szenvedés, amin Louise-nak át kellett esnie, azzá vált-e, akit a Sors szeretett volna.
Budai Lotti már a Borostyánszeműben is megcsillogtatta a tehetségét. A szép fogalmazásmód mellett még a tudásunkat is bővíthetjük a köteteiből, ugyanakkor sosem tolakodva fogalmazza meg az új ismereteket. A történet kalandos: sosem tudhatjuk, mi fog következni.
De tudjátok, miért várom ennyire? Mert a Shirzan szerelme vége egyszerűen kegyetlen! Nem szabadott volna ott abbahagyni, csak ha rögvest olvashattam volna a folytatást. Napokig kattogtam rajta, s igazán még most sem eresztettem el. Annyi kérdésem maradt, amire egy nap múlva végre megkapom a válaszokat is!
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Idézetek a megjelenő könyvből:
"A nevem Daruka, a pulicati Vorák közül… Kereskedő volnék, ez pedig a házam. S mi több, dzsainista is vagyok… Tudja, hogy ez mit jelent? Azt – folytatta miután Louise nem felelt, csak elfordította a fejét –, hogy számomra az élet tisztelete a legfőbb parancs. Maga pedig a legnagyobb bűnt készült elkövetni, s hitem arra kötelez, hogy minden erőmmel megakadályozzam ebben. S így is fogok tenni, nekem elhiheti. "
" A néhány lépéssel távolabb álldogáló két eunuch összehunyorgott, majd, amikor a szeretők búcsút vettek egymástól, Ifram felsóhajtott:
– Ah, szép is szerelem!
– Szerelem – ciccegett Fahim. – Tudod is te, mi az!
– Hát tudok annyit róla, mint te – felelte epésen Ifram."
"Louise beleborzongott első közös éjszakájuk emlékébe, s kedvtelve nézett végig magán: lábujjain gyűrűk, bokáján csilingelő lánc, felkarján karperec, testére aranyszín gaghara és csoli feszült, kezén hennával megfestett minták tekergetek… Akár egy született háremhölgy. Jelmez volt ez csupán, tudta jól. De jól érezte magát ebben a jelmezben. Míg viselte, addig ő nem volt sem gyászoló özvegy, sem megcsalt asszony, sem bosszúra készülő anya. Nem volt más, mint egy szerető, egy szerelemre éhes test…"
"Louise meggyújtott egy karos gyertyatartót, majd jó éjszakát kívánt a férfinak, aki az ajtóban még megállította.
– Kissé hűvösnek tűnik ez a szoba, mint ahogyan az ágy is…
– A szekrényben talál egy régi ágymelegítőt – felelte Louise kurtán.
Zuylestein közelebb lépett az asszonyhoz, és mélyen a szemébe nézett.
– Én egészen máshogyan gondoltam fölmelegíteni ezt a magányos ágyat…
Louise fölszegte a fejét, és kimérten ennyit mondott:
– A konyhában még ég a zsarátnok… Azt javaslom, töltse fel azt az ágymelegítőt."
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Eddig még nem látott szemelvények a Shirzan bosszúja című kötetből:
"Ekkor rápillantott a férfira, aki mintha kitalálta volna kedvese gondolatait: odahajolt hozzá, homlokát az asszony homlokához szorította, és úgy suttogta:
– Shirzanom… te hozzám tartozol…
Louise érezte a férfi testéből áradó meleget, lehelete enyhe mentaillatát, és megborzongott. Fejében pedig megszólalt a kérdés, amit valójából föl kellett tennie magának: El tudom képzelni az életem nélküle?"
"Louise igyekezett a lépteire koncentrálni, de gondolatai egyre csak a jövője körül forogtak. Annyira elmerült bennük, hogy észre sem vette, amikor visszaérkeztek az úthoz, melynek túloldalán már a szeráj állt, mint ahogyan a lovast sem, aki éppen Delhi felől közelített, őrült tempóban vágtázva.
– Vigyázzon, sahiba! – kiáltotta Aiyla, de már késő volt.
Louise egy bokor takarásából lépett ki az útra. Váratlan felbukkanásától a ló megrémült, üvöltve felnyerített és felágaskodott, kis híján feldöntve Louise-t, akit Aiyla az utolsó pillanatban rántott vissza a bokor mögé.
A lovas hangos puffanással esett le a lóról, s szitkozódva terült el a porban, míg a ló beleveszett az éjszakába.
– Ó, istenem! – nyögött fel Louise a földön fekvő lovashoz lépve. – Úgy sajnálom! Mondd, jól vagy, uram?
– Ostoba némber! – hörögte az ismeretlen férfi föltápászkodva. – Ezt jól megcsináltad nekem! Most hogy szedjem össze a lovamat, mi? Inkább néznél jobban a lábad elé, szuka…
– Na most már elég legyen, jóember! – lépett elő Najib. – Azt javaslom, vigyázz a szádra, tiszteletre méltó hölgyekkel beszélsz…
– Ha olyan tiszteletre méltók, mit tekeregnek alkonyatkor idekint? Az örömlányok órája ez, nem az úrnőké…
– Elég legyen ebből a beszédből – morogta vészjóslóan Najib, kezét szablyája markolatára helyezve. – Jobban teszed, ha bocsánatot kérsz…
De az ismeretlent nem rémisztette meg az egyszerű kereskedőnek öltözött testőr, csak tovább szórta szitkait:
– Fenyegetődzés helyett inkább segítsetek megkeresni a lovam, mert az Áldott Erődből viszek üzenetet… S ha miattatok nem ér célba, ti fogtok lógni, nem én. Allahra mondom!
– Az Áldott Erődből? – kérdezte Najib gyanakodva. – Ugyan miféle üzenetet viszel te az Áldott Erődből?
– Ahhoz nektek semmi közötök!
– Tévedsz, nagyon is van! Ugyanis mi is az Áldott Erődből jövünk… Ahadik vagyunk, akik álruhában utaznak.
– Ahadik? – kérdezte ekkor, némi rémülettel a hangjában az idegen. – És mégis, kinek a szolgálatában álltok?
Najib néhány pillanatig farkasszemet nézett a férfival, majd így felelt:
– Azam hercegében.
Ezután az egész egy pillanat műve volt: a férfi szeme összeszűkült, s övéből hosszú kést rántott elő, mire Najib szablyája máris villant a kezében. A két férfi néhány pillanatig farkasszemet nézett egymással, majd az idegen lovas megragadta Louise karját, aki egy másodperc múlva a nyakán érezte a kés hűvös pengéjét. "
Jaj de jók a képeid! :) És a bejegyzésed is persze! :) Szuper!!! :)
VálaszTörlésEgy nagyon lelkes rajongó gyűjtötte őket össze ;)
TörlésKöszönöm a képeket drága! ^^.