Gondolatok a plagizálásról

Sziasztok!

Nemrégiben történt, hogy nyugodtan bóklásztam az általam követett blogokon, mikor feltűnt, hogy egy bejegyzés teljesen más stílusban van megfogalmazva, mint az előzőek. Gyanúsnak véltem, hisz egykoron jó kapcsolatot ápoltam a blog szerkesztőjével, s sosem szoktam meg tőle az effajta mímes beszédet. Ezzel nem azt mondom, hogy alpári lenne, vagy bármi, félre ne értsetek, csak szimplán más stílusban fogalmazza meg a mondanivalóját. Egy kifejezetten nyakatekert mondatot ki is másoltam a google keresőbe, miközben az ujjamat összeszorítva reménykedtem, hogy nem fog másik találatot dobni, de legnagyobb megdöbbenésemre nem így lett. Kiderült, hogy az általam követett blogger kerek perec kimásolta egy másik weboldal tartalmát, s mint saját agyszüleményét osztotta meg mindenkivel - természetesen bezsebelve a dicsérő szavakat, hogy milyen jó ötleteket gyűjtött össze. Nagyon dühös lettem. Dühös, mert ez lopás. Semmi forrásmegjelölést nem alkalmazott, s egy kommentelőt sem javított ki, hogy valójában ez nem tőle származik, s ez nem helyes. Akkorát csalódtam az illetőben, hogy arra nincsenek szavak. Azóta nem jártam felé, s többet nem is fogok. Az én szememben itt teljesen elbukott. Ez egy nagyon erős minősítést adott önmagáról. Ez az eset körülbelül két hete történt, de azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Ezért született meg ez az őszinte írás. (Nem ujjal mutogatni szeretnék, ezért nem fogok, kérésre sem, nevet említeni. )

Először is nézzük csak, mit jelent maga a plagizálás szó. A jelentését a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda weboldaláról másolnám át, hiszen magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni: "azon cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti". Pontosan. Szerintem teljesen egyértelmű minden egyes szónak a jelentése.

Elég hamar megtanítják az iskolákban, hogy más értékét ellopni, legyen az kézzel fogható vagy eszmei értékű, tilos. Nem szabad.  A főiskolások pedig még erőteljesebben szembesülnek ezzel, hiszen a szakdolgozat írása nem egy könnyű folyamat, s mivel kell a karakterszám, ezért minden lehetőséget megragadnak az iromány bővítésére. Általában minden tanítási egység megadja előre, hogy mennyi felhasznált irodalmat kell minimálisan feltűntetni, s a tájékoztatóban szerepel az is, hogy szó szerinti idézésnél hogyan kell eljárni, hogy elfogadható legyen. Ha valakit plagizáción csípnek, legyen szó akár egyetlen bekezdésről is, arra erős következmények várnak, amit nem fog mosolyogva zsebre tenni. 

De igaz, már nem a főiskolán vagyunk, hanem a nagybetűs életben. A mai világ alapkövei közé tartozik az internethasználat és az önmegvalósítás. Ez sok embernél blog formájában valósul meg. Rengeteg fajta blog van: vannak könyves, filmes, saját történetes, kozmetikai vagy akár gasztroblogok is. S ez még csak a 10%-a, amit most felsoroltam. Ezzel nincs is gond, hiszen már azt a kort éljük, mikor ezek elérhető távolságban vannak mindenki számára. Vannak ingyenes portálok, amik mankóként szolgálnak a saját projektünk létrehozásában. 

Ahogy nő egy blog látogatottsága, úgy lesz a bloggerben egyre több tenni akarás. Lehet, hogy a kezdetben önmagának írt blogot kiterjeszti, s immár a közönségét is megszólítva írja a bejegyzéseit. Vagy egyéb okok vezérlik, de ha szeretne egy aktív oldalt fenntartani, ahhoz szükség van a folyamatosan megjelenő új tartalomra. Személy szerint nekem ez nem jelent nehézséget, hisz önmagamat találtam meg a kritikák írásában, de úgy látom, hogy van, aki már nem élvezetből csinálja, hanem egyéb indokokból kifolyólag. Ami szomorú, hiszen nekem elsődleges célom a saját oldalammal még mindig önmagam szórakoztatása, kinyilvánítása és a véleményem megosztása, s nem a látogatottságnövelés vagy a like-gyűjtés. 

Úgy látom, hogy akik már nem lelik igazán élvezetüket a blogvezetésben, azok nyúlnak ehhez a gusztustalan módszerhez, hogy más munkáját ellopják. Vagy lehet, hogy szimplán nincs már saját ötletük, amit leírhatnának, esetleg egy saját maguk által jó ötletet már más megvalósított, s nem volt kedve ugyanazt a saját szavaival visszaadni, egyszerűbb volt átmásolni. Vagy időhiányban szenved. De gyerekek.... ez nem célravezető. Ha az előbb felsorolt indokok közül csak az egyik fennáll, akkor rakjátok félre a laptopot, üssetek fel egy könyvet, menjetek ki főzni egyet a konyhába, vagy bármi, de ne lopjatok. A blogolásban is lehet szabadságot kivenni, senki nem fog megsértődni miatta, sőt, a legtöbb követődnek nem is fog feltűnni, ha egy kicsit eltűnsz. Lehet ilyenkor régebbi tartalmakat is újra megosztani, amennyiben azok még aktuálisak. 

Számomra ez a bejegyzés terápiás céllal szolgált. Egyszerűen muszáj volt magamból kiadnom ezeket a gondolatokat. Magammal cipeltem napról napra, s éreztem, hogy egyre nagyobb teherré válik. Nem tudom, milyen okok vezérlik a plagizáló embereket. Csak találgatni tudok. Tudom, hogy mindig lesznek ilyen bloggerek, ahogy mindig is lesznek olyan emberek, akik a kisközértbe lopni mennek csak. De úgy érzem, mindenki megérdemli, hogy a saját munkájáért learassa a babért. Ha csak magamat veszem alapul: egy bejegyzés legalább egy óra, mire megírom, de volt olyan is, hogy  öt órámat vette igénybe, de büszke voltam rá, mert én alkottam, még ha nem is lett tökéletes, de akkor is megcsináltam. Ha egy értékelésemet másnál látnám, mint saját termést, azt hiszem, felrobbannék.

Utószóul:

Ne legyetek olyan, mint a kakukk madár. Egy közösség vagyunk, tisztelnünk kell egymást. Enélkül nem megy.

Köszönöm a figyelmet!