Sziasztok!
Elérkezett a március, tehát hivatalosan is beköszöntött a tavasz - noha erről az időjárásnak úgy néz ki, hogy senki nem szólt. De töretlen lelkesedéssel várom a jobb időt, a nyíló virágokat!
Az elmúlt három hónap számomra nem a téli depresszióról és a búskomorságról szólt, de nem ám! Pont ellenkezőleg, hiszen csodálatos volt a táj, ahogy a hó finoman belepte. Imádtam a munkába hóesésben menni. Ilyenkor a világ teljesen megváltozik, s az emberek is.
Az olvasmánylistám is rengeteg könyvvel bővült, s több maradandó élményt is szereztem. Ezekről szeretnék nektek egy kicsit mesélni, de előtte nézzük a számokat:
2017 telén összesen:
- 32 könyvet olvastam el, mely
- 10 622 oldal összesen
- ebből 10 könyv kapta meg a maximális pontszámot
- 3 nem ütötte meg a kedvelhető szintet
- 7 lett kiemelt kedvenc
S akkor most bemutatnék pár címet, amire érdemes figyelmet fordítani:
Az első kötet, amiről szót ejtenék, egy ifjúsági regény. A Címlapsztori a Ciceró gondozásábn jelent meg. A középpontjában egy 16 éves lány áll, aki éppen most ébred fel a kórházi ágyon, ahol szembesítik azzal, hogy autóbalesete volt, de itt még nem állnak meg, ugyanis a feltételezésük alapján ő okozta. Jill nem emlékszik semmire az elmúlt hat hétből, így nagy nyomásként nehezedik ez rá.
Egyedi kötetről beszélünk, hiszen majdnem az egész történet a kórházban játszódik, ami nem éppen egy izgalmas helyszín, mégis Eileen Cook képes volt arra, hogy folyamatosan fenntartsa az izgalmat, s így az olvasó figyelmét is. A dolgok fokozatosan derülnek ki, melyek a végén egy bravúros megoldáshoz vezetnek. A történetben nagy hangsúlyt kap, mily módon működhet az ember agya, ezáltal nem tudhatjuk, hogy mi az, ami ténylegesen megtörtént, vagy mi az, amit csak az agyunk generált magának, hogy kitöltse a fehér foltokat. De a körülöttünk levők ilyenkor a segítségünkre lehetnek. Ha jól választjuk meg őket.
A teljes értékelést ide kattintva érhetitek el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Ahogy idősödöm, úgy válok egyre nyitottabbá. A pszichothrillereket nagyon gyorsan megszerettem, viszont a krimivel még egy kicsit hadilábon álltam egészen addig, míg el nem olvastam Fiona Barton újdonságát, A gyermeket. Ez a könyv egy vérbeli krimi, egy oknyomzó riporter deríti fel az építkezésen talált, több évtizedes gyermek rejtélyét. Úgy vettem észre, hogy az alaptéma sokakat viszolyogtat, ezért nem adnak neki esélyt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ebben a könyvben nincs semmi felkavaró az alapfeltevésen kívül. Azt a baba nagyon régóta van ott, a föld alatt. Mikor először kézbe fogtam, belőlem pont azt váltotta ki, hogy meg kell neki adnom a tiszteletet: el kell olvasnom a könyvet, meg kell ismernem a kisember történetét. Élvezetes olvasmány ez, s nem csak egy ügyről szól. Nem, annál sokkal többről. A riporterünk nagyon mélyre ás, noha nem tervezte. Rég eltemetett álmok és titkok bukkanak majd a felszínre. Ha egy könnyed olvasmányt keresel krimi műfajban, akkor mindenféleképp vedd kézbe A gyermeket.
Nem sikerült még meggyőznöm? Akkor kattints ide az értékelésemért.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Egy kicsit még a 21. század kiadónál maradok. Az idei évben jelent már meg a 13 perc című alkotás. Ez a regény igazán kivételes, hiszen az írónő az ifjúsági irodalom és a pszichothriller kategóriákat vegyítette. Eddig még nem nagyon hallottam ilyenről, amiknél pedig szintén ezt megtették (és tudomásom van róla) nem igazán lettek sikeresek. Legalábbis a számomra. Sosem hittem volna, hogy ez a két kategória képes egymás mellett megállni a helyét, de Sarah Pinborough bebizonyította, hogy igenis lehetséges.
A történet középpontjában két kamaszlány áll, de nem elhanyagolható még kettő jelenléte. Az írónő bemutatja, mik foglalkoztatják a kamaszokat, s közben próbál megoldást adni a könyv fő kérdésére is: vajon Tasha hogyan került a vízbe, Szándékosan ártottak neki?
Ha valaki nekiáll ennek a kötetnek, az készüljön fel: nem fogja tudni az utolsó szóig lerakni. Teljesen beszippantja az olvasót, s a kapott csavarok miatt minden más megszűnik: egyszerűen tudni akarjuk, mi történt.
A könyvről írt értékelésemet ide kattintva érhetitek el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Télen megszaporodtak az olvasmánylistámon a pszichothrillerek, de ettől független szakítottam időt a romantikus műfajra is. S milyen jól is tettem! Colleen Hoover-től egészen sok könyv van már a piacon, s most télen is több kötete jelent meg. A Confess számomra egy igen kiemelkedő élményt nyújtott. A karakterek teljesen valósághűek, bármikor szembejöhetnek az utcán. Imádtam, hogy Owen hiába művész, mégis földhöz ragadt, nincsen annyira elmerengve az általa kreált világban. Szinte lehetetlen ezt a könyvet letenni, úgy beszippant mindenkit Auburn története. Az első oldalakon az írónő egy nagy katarzissal indít. Ha épp itthon lettem volna, mikor olvasom, biztos, hogy szabad folyást engedek a könnyeimnek. Nagyon megszerettem ezt a történetet, s igazán tudom ajánlani minden romantikus léleknek.
A teljes értékelésemet itt érheted el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
A kutyás könyvek sosem mennek ki a divatból. A Lassie hazatér óta beette magát az irodalomba, s megalapozta a helyét az állatos műfaj. Évről évre egyre több ilyen alkotás jelenik meg a magyar piacon is. Mind a hazai szerzők, mind a külföldiek szeretik ezt a műfajt. W. Bruce Cameron neve szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Nemrégiben megfilmesítették az első könyvét, az Egy kutya négy életét, ami ezáltal a könyvpiacon is berobbant. Én még jóval a film megjelenése előtt olvastam, de már akkor is nagyon szerettem, mégis azt kell mondjam, hogy Bella története sokkal jobban megfogott. A felállás hasonló: ugyanúgy a kutya szemén keresztül látjuk a világot, viszont a léte mostan csak egyetlen életre korlátozódik, amit nem is bánok: úgy érzem, nem bírtam volna ki most, ha történik vele valami, s egy új helyzetbe kerülve kellett volna folytatnia a céljának keresését. Bella egy pitbull keverék, ami szintén egy jó pont az írónak, hiszen ez a fajta még most is eléggé negatív megítélésben részesül, noha az egyik legszeretetteljesebb lények a világon. Bella története nagyban hasonlít Lassie életútjához, mégis, ez egy cseppet sem vesz le az olvasási élményből. Ajánlanám minden kutyabarátnak. Nem érdemes kihagyni!
A teljes élménybeszámolómat ide kattintva érhetitek el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
De térjünk is vissza a pszichothrillerekhez. A 2018-as év legnagyobb meglepetése már most biztos, hogy Liz Nugent alkotása, a Mindig is éjjel lesz című könyv. Sosem hittem volna, hogy egy kötet ennyire megragad. A legelején már kapunk egy érdekes alapfelállást: máris tudjuk, hogy ki áll a dolgok mögött: ki ölte meg azt a szerencsétlen lányt, sőt, még azt is, hogy hova rejtették el a hulláját. Itt már fel is tehetitek a kérdést: de ha előre tudjuk a poént, akkor mi értelme elolvasni? Mit adhat még? Hát az okot! A történetben szépen, lassan derül ki, hogy miért is kellett ennek a lánynak meghalnia, s mire ezt a kérdést megválaszolja, flemerül legalább három másik is. Folyamatosan fenntartja a figyelmet. A könyvet inkább a női olvasók számára ajánlanám, hiszen a nagy részében sokkal inkább beszélhetünk családregényről, mint más műfajról, noha ez egy egyáltalán nem átlagos közösség. A könyv végén már csak fennhangon tudjuk hajtogatni a " Ne, ezt nem hiszem el, ezt nem teheted " indulatmondatok különböző verzióit.
Zaeniális alkotás, a műfajának igazgyöngye!
A teljes értékelést ide kattintva érheted el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
A Lettero decemberben több pszichothrillert is a piacra dobott. Meg kell mondjam, nagyon tehetségesen választják ki azokat a műveket, amiket a magyar olvasóközönséggel is meg szeretnének ismertetni. Riley Sager könyve sem mondható átlagosnak. Már a megjelenése is egyedi, hiszen a gerince ezzel a rikító pink színnel kitűnik a könyvek tengeréből. Az alapszituáció is egyedi, hiszen három olyan lányról beszélünk, akik túléltek egy-egy tömegmészárást. Mindannyian próbálnak visszarázódni a mindennapokba, s mindegyikőjük ezzel máshogy bírkozik meg. Bevallom, egy ideig a könyv középső része untatott, de a vége mindenért kárpótolt. Nem várt csavarok ugrottak rám a semmiből, s teljesen levett a lábamról. Ezt a könyvet nem szabad feladni, kell hozzá egy adag kíváncsiság, de megéri. Érdemes kézbe venni.
A könyvről írt értékelésemet ide kattintva érhetitek el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Természetesen a fantasy műfajt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Mostanában eléggé hanyagolom ezt a stílust. Eddig rengeteg fantasyt olvastam, de az utóbbi időben egyre jobban mérsékelődött a számuk. Valahogy a msotani kínálat nem elégíti ki az én igényeimet, pedig már vágytam egy igazán jó könyvre. Sarah J. Maas munkássága mindig is közel állt hozzám. Mindkét sorozata megragadott, s mondhatni tűkön ülve vártam az Üvegtrón ötödik részének érkezését is. A folyamatos dátum eltolásokkal az őrületbe kergetett a kiadó, noha nem az ő hibája volt, mégis... elég nagy hisztiket lecsaptam, mikor kiderültek az új időpontok. Viszont a történet mindenért kárpótolt. Aelin egy új oldalát mutatja meg. A sorozat első pár része már össze sem hasonlítható a legújabbal. Sokkal több benne a politika, a cselszövés, de mégis, megmarad annak az élvezetes olvasmánynak, ami eddig is volt. Hiába 750 oldal, a lapok csak úgy pörögnek, s túl hamar fogynak el, hogy aztán a végén ott álljunk kisemmizve. A folytatás vért kíván, legalábbis ha nem érkezik meg a közeljövőben. Akkora függővéggel zárul, amekkorát még a könyvmolyvilág nem látott.
A könyvről írt túláradó rajongásomat ide kattintva érhetitek el.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
A sort az írónő egy másik munkásságával zárnám. A Tüskék és rózsák sorozata már az egyel nagyobb korosztálynak való. A középpontban tündérek és egyéb lények állnak, s az ő életükről szól, mely szintén nem nélkülözi a politikát, a csatározásokat, de a mindennapi dolgokat, érzéseket sem. Az előző részben megismert Feyre egy új oldalát mutatja meg. Az első párszáz oldalon majdnem letettem emiatt. Oly mértékben megviselték a történtek, hogy teljesen összetört. Alapjaitól kezdve kellett újraépíteni az egész személyiségét. Az előző kötet szereplői mind visszaköszönnek ebben a kötetben is, bár igazán meglepő módon. Sarah J. Maas csavart egy nagyot az egészen, s mindenkire új szereposztás várt. Nincsenek már jó és rossz karakterek, csak olyanok akik kevésbé, illetve akik többet hibáznak. Vannak benne elvakultak, s vannak, akiknek épp most nyílott fel a szemük. Az egyik legjobb fantasy amit valaha olvastam. Minden sejtem vágyakozik a folytatás után. Nagy hasonlóság mutatható fel a szerző két sorozatának legutóbbi részei között, de ez cseppett sem vesz el az olvasási élményből, hisz a Sarah által alkotott világokból sosem elég.
A teljes értékelésemet itt tudod megtekinteni.
Remélem tetszett nektek is ez a kis élménybeszámoló, s tudtam számotokra pár újdonsággal szolgálni. Ha van kedvetek, akkor írjátok meg, nektek mik voltak a tél slágerei, hátha én is találok magamnak egy új, kedvező olvasmányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése