Könyvfesztiváli beszerzések és élmények

Sziasztok!

Tudom, rengetegen írtak a könyvfesztiválról, a csapból is ez folyik – legalábbis a bloggereknél -, mégis szeretném veletek megosztani a saját tapasztalataimat is. Alapvetően mindenki máshogy éli meg, s lehet, hogy egy új perspektívát tudok adni nektek én is erről a neves eseményről. Az idei már a 25. volt, mégis, én még csak most először jutottam el. Szóval, már mesélek is:

Reggel korán felkeltünk, hiszen Budapest nincs hozzánk azért annyira közel. Most az autópályát sem használtuk, hiszen számítottunk rá, hogy ott sem lenne gyorsabb: a felújítások miatt folyamatosak a torlódások, így közúton is hasonló eredményt érünk el, csak kevesebb üresjárattal. Így 2,5 óra volt előreláthatólag az utazás menetideje. Odafele már nagyon izgultam, így vajmi keveset tudtam olvasni a kocsiban. 

Az első, számomra fontos dedikálás 11 órakor kezdődött, így belőttük a fél tizenegyes érkezést is. Nem nagyon szeretek Pesten közlekedni, megőrülök ettől a sok kis utcától, s hogy képtelenség a nagy tömegben időben sávot váltani. Mivel nem vagyunk ismerősök errefelé, így még nehezebb volt. Amikor a GPS kijelentette, hogy megérkeztünk, hát, mit ne mondjak… megijedtem. Egyik oldalról egy nagy fal, nem épp valami szép, másikon meg építkezési terület. Már épp nyitottam volna meg a google-t, hogy biztos megint sikerült elnézni a címet, mikor megláttunk egy Millenáris feliratot: akkor mégiscsak jó helyen járunk! Gyorsan leparkoltunk, s utána megérkeztünk az esemény helyszínére. Mikor megláttam a zöld placcot, s a külső pavilonokat, egyből megnyugodtam: igen, ilyennek írták le.

Magunkhoz képest nagyon pontosak voltunk, így volt még egy kis időnk szétnézni, s megkeresni az első fontos helyszínt. Ez az Athenaeum standja volt, ahol Szurovecz Kitti dedikálását vártam.  Kitti az egyik példaképem. Az egyik legkedvesebb magyar szerzőm. Imádom a stílusát. Az utolsó két regénye főleg megragadott, hisz mindkettőben egy erős társadalmilag nem elfogadott témát boncolgatott. Mikor eljött az idő, s ő is megérkezett, beálltunk a sorba. Pontosabban a sor állt mögénk, mivel mi voltunk az elsők. Közben odacsapódott hozzánk gyors Barby is, a Kitablar blog szerkesztője, aki nagy rohantában dedikáltatni szeretett volna, így magam elé is engedtem, hisz míg én ráérek, neki voltak kötelezettségei. 

Nagyon boldog voltam, mikor leültem Kitti mellé. Most először találkoztunk személyesen, mégis, mikor mondtam a keresztnevem, tudta, hogy ki vagyok. Interneten keresztül szoktunk néha beszélgetni, de sosem gondoltam volna, hogy felismer. Gyerekek…. én úgy ragyogtam! Legszívesebben felugrottam volna, hogy ellejtsek egy örömtáncot! A rövid időnk minden percét kihasználva beszélgettünk egy jót, majd átadtam a következő várakozónak a helyemet: nem szerettem volna feltartani a sort.

A sorban következő Bakti Viktor volt, az Integrálva szerzője. Szerintem zseniális ez a könyv. Nagyon rajongok érte, így mindenféleképp szerettem volna vele is találkozni. Képzeljétek: ő is felismert, s megköszönte a segítséget, illetve a kis plusz reklámot, amivel próbáltam hirdetni a művét. Teljesen oda és vissza voltam!

Közben csatlakozott hozzánk Barby és Bree is, így már négyesben járkáltunk egyik helyszínről a másikra. Andris néha lecsapódott, mert találkozott egy régi szaktársával, így a srácok lefoglalták legalább egymást. 

A csellengés közben eljutottunk a Fumax standjához is, ahol drága Anna rögvest a nyakunkba ugrott. Anna, innen üzenem, hogy legközelebb jelent szabadot, s velünk kell jönnöd, mert ez nem módi, hogy mindig csak meló közben találkozunk! :) 

S ha már ott voltam, akkor elcsíptem Holden Rose-t is, hogy gyors firkantsa alá a Holtidőmet. Remélem, ismeritek a könyvét, sőt olvastátok is már! Steampunk fantasy fiataloknak. Élvezetes csemege! Nyomtunk egy selfie-t, aztán haladtunk tovább.

Az utolsó dedikálásra a Ciceró standjánál került sor, amit szintén nagyon vártam. Hajdu-Antal Zsuzsannával régi vágyam volt már személyesen is találkozni. A Léggömbök kapcsán ismerkedtünk meg, mely az egyik kedvenc olvasmányommá vált. Tavaly jelent meg a sorozat befejező kötete, az Utánad, amit másként, de szintén imádok, s ezen apropóból kezdtünk el igazán beszélgetni. Mikor végre odaértünk hozzá is, gyorsan aláírattuk a kis kedvenceinket, majd egy jót beszélgettünk Zsuzsival. Mikor indulni készültünk, váltottunk egy gyors puszit, amiből Andris sem maradt ki. Azóta is ezt hallgatom, hogy milyen jó ez a könyves buli, hiszen ő is kap puszit különböző nőktől. :)

A dedikálások közötti szünetekben pedig végigjártuk a standokat. Elég sok helyen lecsapódtam, s zsebeltem be az új polclakóimat. Mondhatni, minden nap látom a kínálatot, hisz a könyvesboltba, ahol dolgozom, azért már többnyire megérkeztek a könyvfesztiváli újdonságok, mégis: gyermeki örömmel szemléltem a friss, illetve a régebbi, szívemnek kedves köteteket is.

A végső beszerzési lista a következőképp alakult:

JANE CORRY: VÉRTESTVÉREK (21. SZÁZAD KIADÓ)

BENCZE BLANKA: PULCSIBAN ALSZOM (MENŐ KÖNYVEK, ezt is sikerült dedikáltatni^^.)

SZAKÍTÓS – novellák, életek, könnyek (MENŐ KIADÓ)

SEANAN MCGUIRE: MINDEN SZÍV KAPUT NYIT (FUMAX KIADÓ)

BARCZIKAY LILLA: SZOBORTÁNC (AD LIBRUM KIADÓ)

SAJTER GIZELLA: VÍZVONAL (AD LIBRUM KAIDÓ)

TRISH COOK: ÉJJELI NAPFÉNY (MAXIM KIADÓ)

ANNE BISHOP: HOLLÓ A HOLLÓNAK (TWISTER MEDIA KIADÓ)

S még van a tarsolyomban egy meglepetés könyv is, melyet szintén a Twister Media jóvoltából szereztem be. Ez egy úgy nevezett Dobozba zárt világ csomagban volt, melynek tartalmáról egy külön bejegyzést szeretnék nektek hozni majd. 

A fesztiválon begyűjtöttem még egy jó pár könyvjelzőt, illetve egy adag könyves csokoládét is. Úgy érzem, tökéletes napot zártunk. 

Hát ennyi volt az én kis beszámolóm. Sok új könyvvel, s még több élménnyel álltunk tovább. Remélem, hogy a könyvhétre is sikerül majd felutaznom. Ha szeretnétek velem ott találkozni, akkor előtte írjatok nyugodtan rám, s ha tudom, akkor szólok, mikor merre leszek megtalálható. Nyugodtan köszönjetek oda, nem harapok ;)