Sziasztok!
Egy igazán különleges bejegyzést hoztam mára nektek. Még mindig nem tudok szabadulni a nemrégiben megjelent Shirzan bosszúja és A párizsi nő fogságából. Újra és újra visszatérnek hozzá a gondolataim. Olvasás közben indirekt módon keresztem a hasonlóságokat és a különbségeket a két mű között, s így született meg bennem a páros interjó ötlete.
Angelika és Lotti igazán érdekes válaszokat adott a bennem felmerülő kérdésekre.
Jó szórakozást kívánok hozzá Nektek is!
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Lotti: Nekem a történelmi regények és maga történelem is régi nagy szerelemem, így amikor írásra adtam a fejem, fel sem merült bennem, hogy más műfajhoz nyúljak. Mindig is imádtam, hogy ezek a könyvek képesek egy egészen más világba, egy más hangulatba repíteni minket, és hogy ezt a világot most ráadásul én alkotom meg, csodálatos érzés.
Angelika: Gyerekkorom óta érdekelt a történelem, de nem a száraz adatok, a csataleírások, hanem az életmód. Azt játszottam, hogy beleképzeltem magam történelmi korokba, és kitaláltam magamnak történeteket. Rengeteg regényt és ismeretterjesztő könyvet olvastam a témában. Filmek tekintetében is előnyben részesítem a kosztümös filmeket.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Mindkettőtök munkásságára jellemző, hogy nem maradtatok meg egy nép történeténél: a szereplőitek több különböző országot is bejárnak, s az ottani politikát, aktuális helyzeteket is megismerik. A célotok az, hogy az olvasók szélesebb körű ismeretet szerezzenek a műveitek által?
Lotti: Részben igen, fel lehet fogni egyfajta „kulútrmisszióként” is a dolgot, de bevallom, én magam is imádok új tájakat és kultúrákat felfedezni… Ténylegesen és fejben is, amikor egy-egy regényhez kutatómunkát végzek. Mondhatni, maga az írás is élvezetesebb számomra, ha nem csak „egy helyben ülök.” :)
Angelika: Az olvasó is, és én is. Szeretem a történelmet, de nem vagyok történész, tehát nem ismerem elég mélyen a népek történetét. Minden új helyszín egy új kaland számomra. A kutatások során én magam is ismerkedem, tanulok és ez mindig inspirál. Nem beszélve arról, hogy amikor a forrásanyagokat olvasom, mindig eszembe jutnak újabb és újabb fordulatok, amivel a regényt színesíthetem.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Melyik volt nehezebb: a saját nemzetünk múltjában kalandozni, vagy az idegen országok történelmébe belecsöppenni?
Lotti: Erre a kérdésre én nem igazán tudok válaszolni, minthogy magyar témát még nem dolgoztam fel. De az tény, hogy más országok történelmében elmélyedni olykor igen nagy kihívás, főleg, ha az a nyugatitól olyan távoleső, mint India vagy az új könyvem helyszínéül szolgáló Japán. A társadalmi viszonyok, a vallás, az értékrendek, de még az olyan hétköznapi dolgok, mint a ruhák vagy az ételek is teljesen különböztek azoktól, amelyek ugyanabban a korszakban mondjuk Európában dívtak. Ezért részemről sok kutatómunkát igényel egy ilyen történet hiteles megírása. De éppen ezt a kihívást élvezem benne.
Angelika: A saját nemzetünk történelméről írni, hisz az olvasók akár minden részletet ismerhetnek a történelemórákról, más történelmi regényekből. Nincs olyan időszaka a történelmünknek, melyet valaki még nem dolgozott fel. A saját történelmünkben tévedni pedig iszonyatos blamázs, szóval még több kutatást igényel, mint bármi más.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Mi alapján választjátok ki az aktuális regény történelmi korszakát?
Lotti: Az én esetemben jobbára meglepetészszerűen jön szembe egy-egy olyan izgalmas korszak, személy vagy történelmi esemény, ami kapcsán elfog az érzés, hogy e köré érdemes lenne egy történetet szőni. Ez lehet egy véletlenül kezembe akadó cikk, egy festmény, de előfordult már, hogy egy római templom kriptájában érintett meg az ihlet.
Angelika: Megtalálnak a történetek. A legutóbbi, melyet most írok, egy véletlenül elolvasott újságcikk alapján körvonalazódott bennem, aztán tovább gondoltam, és már kész a fejemben a történet. Nem keresek kort vagy helyszínt, jön az magától.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Mennyi kutatómunka előzi meg az írási folyamatot?
Lotti: Az én esetemben elég sok, mivel a szereplőim gyakran maguk is részeseivé, alkotóivá válnak – akár akaratukon kívül is – a nagy történelemfordító eseményeknek. Ehhez pedig mindenképpen alaposan kell ismerni a korabeli viszonyokat, politikai intrikákat azaz az egész történelmi hátteret. A hétköznapok hiteles leírására pedig különösen kényes vagyok, mindig nagyon ügyelek, hogy történelmietlen részletek ne kerüljenek a könyvbe. Előzetesen hónapokon át kutathatok, mielőtt egy regénybe belekezdek, de írásközben is folyamatosan merülnek fel kérdések, amelyek utánajárást igényelnek.
Angelika: Attól függ. Ha a sorozat minden része ugyanabban az országban és korban játszódik, csak egyszer kell feltárni a múltat, ha azonban ugrálok a helyszínek között, minden alkalommal meg kell tanulnom az adott kor és ország jellemzőit. Hiába csak megágyaz a regényeimnek a történelem, muszáj ismernem az időszak politikáját, a történelmi személyiségek cselekedeteit, viszonyrendszerét. Nekem igen. Az olvasót nem biztos, hogy terhelem vele. :)
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Vannak olyan szerzők, akiknek a munkássága példaként jár előttetek?
Lotti: Nekem Juliette Benzoni, Merle és Druon művei voltak egykor a kedvenceim, éppen azért, mert a történelmi hangulatot úgy voltak képesek visszaadni, hogy érződött a művön az alapos utánajárás, mégis végig szórakoztatóak tudtak maradni. Én is erre törekszem írás során.
Angelika: Imádom Henryk Sienkiewiczet és Ken Follettet olvasni, számomra ők a történelmi regényírás igazi ikonjai.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: A későbbiekben számíthatunk arra, hogy egy új kategóriában is kipróbáljátok magatokat vagy maradtok a történelmi alkotásoknál? Ha igen, milyen stílusban gondolkodtok?
Lotti: Fel-fel merül bennem az ötlet, de egyenlőre csak komolytalanul. Még bőven nem szerettem ki a történelmi regény műfajából, de ha egyszer kipróbálnám magam más területen, az talán a krimi lenne.
Angelika: Mivel én már kipróbáltam magam romantikus kategóriában, nem zárom ki, hogy egy-egy regény erejéig visszatérek valamikor, és talán még egy napjainkban játszódó thrillertől sem zárkóznék el. Mesét is szívesen írnék, de kizárólag nagyobb gyerekeknek, laza, humoros, kalandos történeteket, melyeknek gyerekek a főszereplői.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Az utolsó kérdésem Angelikához szólna:
A következő részletet A párizsi nőből emeltem ki:
„A könyvtárszobában társalogtak, iszogattak, amolyan férfias dolgokról tárgyaltak, s én eleinte nem is füleltem, hisz lekötött egy útleírás, mely mesés helyeket mutatott be a világ oly csücskén, melyet nyilván soha nem fogok látni a saját szememmel. Indiáról, tájairól, fűszerekről szólt a könyv, s olyan asszonyokról, akik lepelben járnak, s kezükre virágmintát pingálnak…”
Erős mosolygásra késztetett ez az apró részlet. Véletlen vagy tudatos választás volt Lotti történetének, a Shirzan bosszújának „megidézése”?
Angelika: Tök véletlen volt. :) Azon gondolkodtam, a világ mely tájékáról lehetettek útikönyvek 1640-ben egy nemesi ház könyvtárában. Így döntöttem India mellett. :)
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
Niitaa: Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek a válaszokat. Igazán érdekes, hogy mennyire hasonlítotok, ugyanakkor alapjaiban különböztök írás terén egymástól. További jó munkát kívánok mindkettőtöknek, s tűkön ülve várjuk az új regényeiteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése