Niitaabell Világa: Bencze Blanka: Pulcsiban alszom

Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.

Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé.

Szeretem a letisztult, egyszerű borítókat, melyek mégis tartalmaznak valamiféle pluszt is. Jelen esetben ez a mérleg lenne, melynek a számlapja visszafelé halad. Először nem is értettem, mi történt itt. Egy véletlen, szerkesztési hibának gondoltam. Majd megnézve az alaptémát megértettem. Nem mondom, ötletes, bár számomra még utána is kissé zavarónak hatott.

A fehér borító mellett a cím is megszólított. Nem egy mindennapos választás, nincs másik három könyv írva már ezen név alatt. A Pulcsiban alszom kifejezés is több mindenre utalhat. Lehet szó ténylegesen arról, hogy a főszereplő extrém mód fázós, vagy éppen azért teszi ezt, mert még maga előtt is takargatja a testét. Ha az előbbi áll fent, akkor is szerteágazóak a lehetőségek, hiszen a kiváltó ok változó lehet, ám a legnagyobb esély valamilyen betegségnek adható.

Szinte teljesen vakon álltam neki ennek a könyvnek. Úgy gondoltam, megadom neki az esélyt, hogy meglepjen. Sikerült.

A Menő könyvek kiadó egy újfajta csoportot indított el a kínálatukban. Ezek az úgy nevezett Rólad Neked könyvek. A név eléggé beszélő: olyan történeteket gyűjtöttek egy csoportba, ami a mostani kamaszokat érintő problémákat taglalja. Erre nagy szükség van. Régebben az emberek azért olvastak könyveket elsősorban, hogy élvezetesen kikapcsolódjanak. Az adott olvasmányuktól kaptak útravalót, melyet ha akartak, beépíthettek a saját életükbe. A mostani könyvek zöme a szórakoztatást helyezi előtérbe, ám mivel annyi könyv van már, mint csepp a tengerben, így sokkal nehezebb megragadnia az olvasóközönség figyelmét. Az egyediség az, ami számít. Kellenek a kiugró, megfogó témák. Lehetnek ezek tabu jelzővel ellátottak, vagy valamilyen aktuális társadalmi jelenség. A lényeg, hogy beszéljenek róla az emberek, vagy foglalkoztassa őket.

A fiatal olvasókat a legnehezebb megragadni, ugyanis még nincs teljes kiforrott stílusuk. Emellett nem mindegy, hogy mit adunk a kezükbe, hiszen sok mostani ifjúsági regény rossz üzenetet közvetít az olvasó számára, mely nem jár előtte követendő példával, illetve a túlzott hype miatt nem látják meg a valódi tartalmat, csak a felszínes rétegeket.

A Rólad Neked könyvek valódi problémákat érintenek, melyek gyakoriak a mai kamaszok körében, ám a legfontosabb tulajdonságuk: a szerzők maguk is fiatalabbak, így pontosan tudják, hogyan szólítsák meg a közönséget úgy, hogy az ne legyen elrettentő a számukra. Vannak nagyon jó, okító célzattal írt szórakoztató irodalmi művek, ám mégsem kerülnek a megfelelő kezekbe, mert "ciki lenne ilyet olvasni/ tudom én ezt" hozzáállással fordulnak felé. Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés lett, amit teljes vállvetve támogatok. Igenis kellenek ezek a könyvek, amik titkon segítenek a személyiség épülésében, vagy legalábbis a látásmód kiterjesztésében.

A Pulcsiban alszom témája nagyon hamar kiderül: mielőtt a történet elkezdődne, a szerző megadja a könyv fő fogalmát és magyarázatát, mely az anorexia. Rengeteg embert érint ez a betegség, mely igen veszélyes is lehet, akár halálos kimenetelű is. Ha jól tudom, akkor a szerző maga is átélte a leírtakat, még ha nem is járt annyira mélyen, mint Málna. Személyes tapasztalataiból építkezve alkotta meg a könyvet, mely ettől még hitelesebbé válik. A testképzavar és az anorexia már népbetegségnek számít. Szinte minden tinédzser próbálkozott már diétával, hogy az általa tökéletesnek mondott irányba fejlődhessen vagy, mert éppen a barátnői is ezzel kísérleteztek, s nem szeretett volna elmaradni mögöttük. Én is átestem ezen: éveken keresztül voltam testképzavaros, bár nálam ez nem járt túlzott következményekkel, ám felnőtt fejjel visszagondolva mély nyomott hagyott a személyiségemen. Az első fontos jellemzője a könyvnek, hogy helyén kezeli a fogalmakat. A testképzavar és az anorexia immár beépült a köztudatba, ám a vékony határvonal erősen kezd elhomályosodni. A szerző nagyon szépen taglalja, hogy mi a kettő közötti különbség. Ezt azért találom fontosnak, mert ha az olvasó is hasonló betegségekkel küzd, akkor lehet, hogy a könyv segítségével, magától ráébred, hogy melyik csoportba tartozik, s milyen következményekkel jár, ha nem változtat az életmódján, felfogásán.

Kemény téma, melyről igenis beszélni kell. Számomra nagy örömmel szolgál, hogy ez a könyv megszületett. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire szükség volt már rá.

Málna, a könyv főszereplője, egy fiatal, nagyjából átlagos lány. Iskolába jár, s több "első" alkalmon túl van már: az első szerelem, az első csalódás. Az ember mindig a hibáiból, nehézségeiből tanul. Ezt Málna is megtapasztalja: Beliánnal folytatott kapcsolata után nem tudja helyesen feldolgozni a "miérteket", s az önsanyargatásba menekül. Azzal, hogy a fiúja és a barátnője kijátszotta, kihúzták a lába alól a talajt, s az eddig felépített világának egy része összeomlott. Sokan legyintenének erre, hogy gyerek, majd kiheveri. Nos, jelen esetben ez nem történt meg. Még a felnőttekben is felmerül a kérdés, hogyha elárulják őket, hogy vajon mit rontott el. Még akkor is, ha tudja, hogy nem ő a hibás. Ezt egy tinédzser sokkal erősebben éli meg, hiszen nincsenek előzetes tapasztalatai. Persze, mindenki máshogy dolgozza fel az őt ért sérelmeket. Málna egy olyan pontot keres, ami még biztos az életében, ami még jó. Más kérdés, hogy ez neki jót tesz-e.

"Teljesen egyedül érzem magam. Egy dolog maradt, amit tudok kontrollálni az életemben: az éhezés. Én ebben vagyok jó, meg a fogyásban."

S így kezdődött nála a kalóriák számlálása, a minimalista evéskultúra; az anorexia. Málna tisztában van azzal, hogy ő ezzel a betegséggel bír. Tudja, hogy ez milyen hátrányokkal jár, hiszen folyamatosan tapasztalja a tüneteket, mint a fázás, hajhullás, de mégis: amíg el nem éri a kitűzött célt, addig csinálja.

"Számomra a szépség egyenlő a vékonysággal (...)"

Egyre vékonyabb és vékonyabb lesz, s mindeközben bevezeti az olvasót az anorexia világába. Teljes mértékben láthatjuk, min megy keresztül, s közben ezt ő hogyan éli meg. Megdöbbentő, mennyire máshogy érzékeli a helyes utat, mint mi. De félreértés ne essék: Málna teljes mértékben tudatánál van, mit művel, mégsem hagy fel vele. Ez a biztos pont az életében. A fogyatkozó kilók száma.

Most jogosan kérdezhetitek: nincs itt valamiféle írói túlzás? Hiszen csak egy kamasz, akinek véget ért egy kapcsolata. Majd lesz másik. Attól még forog a Föld is. A kulcsszó a kamasz. Előzetes tapasztalat nélkül az ember sokkal mélyebben éli meg a dolgokat. Málna is felteszi a kérdést:

"Miért mindig az első dolgok a legjobbak?"

S pont emiatt lesz teljesen hihető a történet: azzal, hogy Málna elvesztette az életének a bástyáit - hiszen a szüleire is vajmi kevésbé számíthat -, egy olyan dologba menekül, amit képes kontrollálni.

Mint látjátok, engem nagyon megragadott a téma. Ez a betegség túlságosan nagy méreteket tud ölteni ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást, vagy, hogy egy legyintéssel elintézzük.

A történetet végig Málna szemén keresztül látjuk. Először nagyon érdekes volt a stílus, kicsit nehéz is volt megszokni, ugyanis a szerző úgy vetette papírra a gondolatait, mint ahogy valójában gondolkodunk: a szöveg tömör lett, hiszen a főszereplő minden gondolatát láthatjuk. Néha csapong emiatt, mikor valami megzavarja a figyelmét. Folyamatosan gondolkodik, úgy mondva be nem áll a szája. Oly mértékben bele lehet látni a lelkébe, amit még egy napló sem képes visszaadni. Miután megszoktam ezt a fajta, szokatlan írásmódot, kifejezetten élveztem. Ha tervezed, hogy kézbe vennéd ezt a könyvet, mindenféleképp olvass bele elsőnek, hogy neked mennyire jön át a stílusa, mert ha tisztában vagy vele, hogy ezt nem tudod megszokni, akkor nagyon szenvedni fogsz a könyv végéig. Vagy ameddig eljutsz vele.

Mivel Málna szemén át látjuk a világot, így felszínesen mondva sok ismétlés található benne: a szerző folyamatosan a kalóriákról, az ételekről, az éhezésről és az iskoláról ír. Mindig máshogy teszi meg, másként elemzi ki, bár a fő gondolatok visszatérnek, mintegy bástyaként, ami köré épül a további tartalom. Engem nem untatott, sőt, kifejezetten érdekesnek láttam, mi történik vele, hogyan dönti el, mit ehet,s mit nem, milyen reggelit dob össze magának. Más esetben ez mindig idegesítőnek hat, de itt oly mértékben szerves része a fő eseménynek, hogy másként el sem tudom képzelni a történet folyását.

Egy könyvnél mindig sorsdöntő a karakterek névválasztása. A Málna egy kifejezetten modern név, mely egyre elterjedtebb lesz, ugyanakkor még nem épült be úgy a köztudatba. Nekem kifejezetten tetszett. A Belián már kevésbé. Egyszerűen nem tudtam megszokni. Érdekes, modern, de nekem már a túlzott kategória. Emiatt nem vonok le az olvasási élményből, de rájöttem, hogy milyen apróságokon is múlhat az, hogy miként élünk meg egy történetet. Természetesen átlagos nevek is előjönnek. Blanka figyelt arra is, hogy olyan neveket használjon, amik az adott korra jellemzők. Tehát a szülők, a felnőttek hagyományosabb nevekkel bírnak, míg a fiatalok körében már inkább az újabb változatok voltak elterjedve. Apróság, de mégis jó volt látni ezt az alapos munkát.

Ámbár a történet egyértelmű, hiszen más kimenetele nem is lehetne, ha már okító célzattal íródott, de ettől független teljesen élvezhető. Hiába tudtam előre, hogy nagyjából mi fog történni, ez mit sem vett el az élményből. Voltak természetesen fordulatok benne, illetve kevésbé jó megoldások is. Az, hogy Belián miért nem volt képes előbb Málna tudomására hozni, mi történt, egy ilyen pont volt. Lehet, hogy Málna nem éli az életét a közösségi felületeken, de tisztában vele hol lakik, melyik osztályba jár. Ha akarta volna, bármikor elmagyarázhatta volna neki a helyzetet. Ez egy kicsit sántított.

A könyv végére érve, felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen mértékben beteg lány esetében tényleg elég-e egy ember támogatása ahhoz, hogy abbahagyja az önpusztítást. Hiszen végülis semmi nagy jelentőségű dolog nem történt. Szerintem igen, elég. Málnának az életében egy új biztonságos pont jött létre: lett egy barátja, akire mindig számíthat, s ezzel már nem csak az anorexia volt az, ami magabiztosságot adott neki. Néha elég egyetlen figyelmes gesztus ahhoz, hogy minden megváltozzon. Néha elég egy kedves szó ahhoz, hogy lehulljon a szemünkről a fátyol. Néha elég egy támogató kéz, hogy minden a helyére billenjen.
Egyetlen dolog volt, ami rettentő mód zavart: nagyon rossz volt a tördelés és a helyesírás. Rengeteg elütés van benne, ami folyamatosan kizökkentett. Egyszer még át kellett volna nézni. Legalább.

Egy igazán nagyszerű könyvet tartottam a kezemben. Egyedi stílusa engem megnyert magának, nem lökött el a történettől. A központi téma a lelkemre teljes mértékben hatott. Együtt éreztem Málnával, szorítottam neki, hogy minden a helyére kerüljön, s hogy hagyja abba ezt az életmódot. A Pulcsiban alszom a fiatalok számára egy tökéletes olvasás, hogy lássák, hová vezet az anorexia, mivel kell számolniuk. Passzív módon elrettentő. Nem mondja azt, hogy ezt ne csináld, hanem Málnán keresztül a szerző megmutatja, milyen hatása van az anorexiának a testre, s hogy egyetlen csepp által generált hullámok miként változtathatják meg az ember életét mind negatív, mind pozitív irányba.

De nem csak a fiatalabb korosztály számára ajánlott. A felnőttek, főként a szülők is nyerhetnek belőle tapasztalatot, hiszen Málnán keresztül láthatják, mire kell odafigyelniük a saját gyermekeiknél, hogy ne alakulhasson ki ez a betegség. Emellett tökéletes példát mutat arra, hogy mi zajlik le a fejükben, így sokkal könnyebb megérteni az ő gondolkodásmódjukat, s a helyes válaszreakciót adni.

Örülök, hogy Blankának volt bátorsága megírni Málna történetét.

Kiemelkedő olvasmány ifjúsági irodalom kategóriában.