Mit tehet Helen?
A-TERV: Sminkeletlenül járkál otthon a legócskább tréningruhájában. Nem gyantáztat többé. Megjegyzéseket tesz a hapsi unalomig ismert poénjaira. Néha a szájszagára is. Nem hajlandó összebújni vele.
B-TERV: Megismerkedik Matthew feleségével. Természetesen álnéven, és kitalál hozzá egy kamu háttér-sztorit magának. Miután összebarátkoztak a nővel, mindent megtesz, hogy az kibéküljön a férjével, és visszafogadja.
Már a megjelenés óta foglalkoztatott ez a könyv. Folyton kerülgettem. Minden munkában eltöltött nap legalább egyszer megtapogattam, forgattam. Egyszerűen nem tudtam tőle szabadulni. A vonzás törvénye alapján kiválasztottuk egymást. Nagyon szép reményeket fűztem hozzá, s most, egy könnyed, tavaszi délutánon végre nem csak a kezembe vehettem, hanem fel is üthettem. Vajon beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
Imádom a borítóját. De komolyan! Ha úgy vesszük, nincs benne semmi extra, de mégis: ugyan ki merne a könyvre egy fogkefét és tartót rakni Jane Fallon-on kívül? Számomra már itt átütött a könyv bohókás volta. Emellett a színkompozíció nagyon találó. Kellemes a szemnek.
A cím is nagyon jól sikerült. A Szabadulj meg a pasitól! egy erős, vicces felkiáltás, célkitűzés. Tényleg, mintha egy napirendi pont lenne, amit el kell érni önmagunk miatt. Érzem a könyv mögött az edzőt, aki mantrázza nekem, míg célt nem érek.
Jelen könyv esetében viszont leginkább a fülszöveg fogott meg. Nagyon tetszik ez a listázós módszer, amivel meg lett írva, s tetszik a tartalom is. Jó kis pontok lettek összeszedve, ami megannyi komikus helyzetet vonzhat be.
Ennél a könyvnél teljes mértékben éreztem a vonzást. Az egész kompozíció, egyben adja meg a mókás előszelet. Kellő alaphangulatot teremt, s az olvasó boldogan üti fel.
Már az elején éreztem, hogy nagyon jó barátok leszünk. A címről és a tartalomról folyamatosan a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című film ugrott be, mely igaz, hogy már régebbi, de szerintem még mindig kellemes kikapcsolódás, ha az ember nevetni szeretne egy jót. Kicsit tartottam is tőle, hogy az írónő alapul ezt használta, s túl nagy lesz a kettő közötti átfedés, de hamar kiderült, hogy szó sincs róla. Igazából csak az alaptéma egyezik, minden másban különbözik.
A könyv engem már a legelején meggyőzött. Szó szerint a második oldalon - az első ciklus végén -, már mosolyogtam, mert már ott képes volt megnevettetni. A következő részlet váltotta ki a jó hangulatomat:
"A lány visszafeküdt a párnára, amely halványan még őrizte a parfüm illatát, amelyet Matthew tőle kapott az évfordulójukra, és a mennyezeten lévő repedésre meredt. Semmi kétség, egyre szélesebb. Helennek eszébe jutott, hogy beszélnie kell a fölső szomszédokkal. Nem mintha ismerte volna őket. Háromszor vagy négyszer találkozott velük a két év alatt, amióta itt lakott. Harmincas éveikben járó pár: a fickó sovány és szikár, sápadt, mintha soha nem hagyná el a lakást; a nő termo pulcsit és tépett bubifrizurát hord. Ennek ellenére meglepően heves szexuális életet éltek, aminek Helen fültanúja lehetett heti öt este, és időnként délután is. Igen hangos és színpadias volt a rengeteg "ó, bébi"-vel, "igen, igen!" -nel és döngő fejtámlával. Egyszer pont ugyanakkor csinálták, amikor Helen és Matthew is, és egyfajta versengés lett a dologból, amolyan nyögéspárbaj. Helenben mindig volt versenyszellem."
Ebből a kis részletből már erősen érezhető az író egyedi stílusa. A poénokat indirekt módon adagolja, a szövegbe és a környezetbe beépítve. Nem a karakterek szájából, gondolataiból hangzik el, hanem mint tényként vannak jelen, belesimulva a leírásokba, elbeszélésekbe. Ezt a fajta humort kevesen használják, s talán pont ezért tetszett meg ennyire Jane stílusa. Nem erőlteti ránk, nincsen a háttérben felhangzó gépi, műnevetés, csak a színtiszta nevetséges szituációkból és elgondolásokból adódó mosolygás.
A könyv egyik legnagyobb előnye, hogy nem csak a fiatalabb felnőttek számára lehet aktuális olvasmány: igazán széles olvasói közönség is kialakulhat. A szerző nem egy huszonéves fiatal életét mutatja be, akinek még nincs semmi, vagy csak nagyon kevés háttértapasztalattal rendelkezik, hanem egy már sok mindenen keresztül ment, mégis átlagos negyvenes nőt állított a középpontba. Helen nem egy nehézmúltú karakter, akiben a múltban valaki hatalmas károkat tett, s ezt kell helyreállítani. Nem egy bántalmazott kapcsolatból szabadult nő, aki nem bízik a férfiakban. Nem egy tanúvédelmi programban lévő felnőtt, aki a maffia elől menekül. Egy szimpla, átlagos nő, aki dolgozik, s próbál fentebb kerülni a ranglétrán. Mellette vannak barátai, kikapcsolódik, szórakozik. Nem gazdag, nem szegény. Minden szempontból olyan, mint bármelyikünk. S én mondom: ez már nagyon hiányzott. Annyi réteget lehúztak már a fent említett témákról, olyan kliséhegyeket alakítottak ki belőle az évek folyamán az írók... eltűntek az átlagos karakterek, akikkel az ember könnyebben azonosul. A legtöbb író a katartikus élményekre utazik, s a megrázó hatás által kiváltott együttérzésre. Jane Fallon ezzel szemben egy egyszerű, szórakoztató művet írt. S visszatérve a széles közönségre: mivel a főszereplő egy már régóta dolgozó nő, így nem csak a huszonéves korosztály veheti kézbe ezt a könyvet, hanem akár az ötvenes korosztály is, ha nyitott az alapvető témára. Mert igenis kifejezetten szórakoztat, jó stílusban megírt, s sok helyzetet ők is átérezhetnek. Nem fog jelentkezni az "öreg vagyok én már ehhez" érzés.
Kiemelném az előző bekezdésből, hogy abban az esetben kortalan a történet, ha a célszemély nyitott a témára. Stahl Judit elmesélte, hogy sokat gondolkodott azon, hogy elhozza-e a hazai olvasók számára is ezt a könyvet vajon. Kiemelte, hogy neki kifejezetten tetszett, de úgy érezte, hogy a magyarok lehet rosszul fogadnák ezt a nem általános témát. Teljes mértékben igazat adok neki. Úgy mondva mi egy prűd ország vagyunk, ahol még kevésbé elfogadottabbak ezek a dolgok, mint máshol. Ugyanakkor nem kell messzire mennünk, biztos vagyok, hogy mindenki ismer, vagy legalábbis hallott a közelében valakiről, aki megcsalta a párját, férjét, feleségét. Kicsit képmutatóak vagyunk, de ez van. S pont ezért érzem úgy, hogy jó döntés volt Judit részéről, hogy végül mégiscsak kiadták magyarul ezt a könyvet, hiszen végre bepillantást nyerhetünk a szerető fejébe is: ő hogyan látja a dolgokat, mi vitte rá, hogy részt vegyen egy ilyen kapcsolatban, hogyan éli meg a mindennapokat. Sosem tudnám elképzelni, hogy valaha is ilyen tettre vetemedjek. Boldog párkapcsolatban élek, minden a lehető legoptimálisabb, s számomra pont ezért érdekes ez a világ: noha jómagam sosem lépnék át bizonyos határokat, mégis kíváncsi vagyok, mi viszi rá embereket, hogy messze átugorják.
Tehát igen, a Szabadulj meg a pasitól! című könyv tabu témával foglalkozik, mely a házasságtörés köré épül. Ám nem csak egyszerűen egy esetet taglal az írónő, hanem kapásból egy csavart is rakott bele: mi van akkor, hogyha ki szeretnél lépni ebből a rossz megítélésű kapcsolatból, s épp akkor toppan be az ajtódon a pasi, aki nélkül szeretnéd folytatni az életedet? Zseniális ötlet!
A könyv természetesen nem innen, az ajtóból indul. Elsőnek betekintést nyerhetünk, milyen is volt Helen és Matthew kapcsolata az évek során, hogy keveredtek egyáltalán össze, miből indult ki az egész. Ennek mindenféleképp szükségét is éreztem, hiszen no: Helen sokak számára, nem egy szimpatikus főhős, hiszen ő volt az, aki szétszakította a családot. Bevallom, az elején én sem szimpatizáltam annyira vele. Hisz milyen ember az olyan, aki miután felborította az idillt, ki akarja rakni a másik szűrét? Hisz ezt akarta, nem? Hogy ő legyen az elsőszámú asszony. A legvégéig nem tudtam ezzel megbarátkozni. Ha külön néztem a karaktereket, akkor megértettem, mit-miért tettek, hogyan gondolkodtak, de ha egy lépésről hátrébb szemlélem, akkor már kevésbé. Ha megnyerte, hadd vigye alapon én is azon emberek táborát gyarapítottam, akik ellenezték, hogy most hagyja el a pasit. Nevezzük a sors fintorának, hogy pont rosszkor jött ez az ominózus nyeremény.
Egy igazán könnyed, kikapcsolódást nyújtó olvasmány. Mind a cím, mind a fülszöveg sugallja, hogy ne várjunk el tőle világmegrengető tetteket, teljes lelki átalakulást, hiszen nem ez volt a célja. Igazi nyári olvasmánynak mondanám, amit vízparton fekve, napfürdő közben, limonádét kortyolgatva olvasgat az ember. Engem teljesen kikapcsolt, s pont ez volt a célom vele: a szórakozás. Jókat nevettem a vicces helyzeteket. Imádtam a nem várt fordulatokat. Mosolyogtam a kutyaszorítókon. Élveztem Helen nyűglődését, még ha csúnya is ilyet mondani. Dehát ő ásta meg magának a vermet, neki is kell kijönnie belőle. Emellett persze szurkoltam is, hogy sikerüljön.
Helen jól megkavarta magának a szálakat: nem elég, hogy egy olyan pasival él együtt, akivel nem akar, de egyéb pontokon is bonyolítja az életét. A munkahelyén és a magánéletében is fellépnek problémák, de ha mindez nem elég, akkor még a barátait is megkavarja. Igazi tornádó ez a nő.
Viszont úgy érzem, kicsit félre lettem vezetve. Valószínűleg saját hibámból, hiszen a fülszöveg tökéletesen lefedi a történetet, én mégis egy kicsit másra számítottam. Azt hittem, hogy a benne említett pontok nagyobb hangsúlyt kapnak. Az elidegenítési folyamat számomra túlságosan gyors volt, nem kiforrott. Azt hittem, az író több alkalmat, komikus lehetőséget megragad majd, hogyan lökje el magától Helen Matthew-t. Szinte csak mellékesen említi meg, hogy voltak olyan napok, mikor melegítőben, smink nélkül járkált otthon is. A második rész, a barátkozzunk össze az ex-szel, sokkal jobban ki lett fejtve, aminél kifejezetten megkönnyebbültem. Így kaptam is meg nem is.
Emellett néhol túlságosan lassú folyásúnak éreztem a történetet. A tetőpont előtt egy kicsit túl lett nyújtva, ami kellett is meg nem is. Folyamatosan ez a kettősség harcolt bennem: szerettem volna, ha kicsit jobban pörögnek a lapok, ugyanakkor kellettek ezek a leírások is, hiszen Helen személyiségét csak így lehetett teljesen végig követni, hogy milyen változások zajlanak le benne.
Szabadulj meg a pasitól! Induljon az agyafúrt futam! Rúgd fel az eddigi szabályaidat, s lépj túl a határaidon! Legalábbis Helen így tartja. S ez vajon hová vezet? Vajon sikerül-e megtalálnia a boldogságot? S ez melyik férfi mellett lehetséges? S milyen következményekkel jár a választott út?
Minden kérdésre választ kaptok, ha elolvassátok Jane Fallon könyvét. Ne féljetek leemelni a polcról, mert egy igencsak nagyszerű szórakozásnak néztek elébe. Könnyed, humoros, s mellette mégiscsak egy mára már nem általános, mégis tabunak számító témát boncolgató olvasmány. Úgy mondva egy társadalmi probléma, komikus köntösbe bújtatva, olyan szempontból, amiből még sosem láthattuk. Teljes mértékben el tudom róla képzelni, hogy egyszer fogják, s készítenek belőle egy sorozatot. Én már látom is a szemeim előtt a különböző epizódokat!
Bátran merem szinte bárkinek ajánlani. Minimális nyitottság, s egy kicsi érettség szükségeltetik csak hozzá. A tökéletes nyári olvasmány!
"– Milyen romantikus, hogy van melletted egy férfi, aki azért akarja élete további részét veled tölteni, mert úgy gondolja, nem fogadná vissza a felesége, ha te kidobnád."
"Aztán kimondta az emberiség történetének legszomorúbb mondatát:
– Már nem szeretsz?"
"Minden nő ismeri ezt az érzést – a titkos szemlét, a késztetést, hogy alaposan szemügyre vegyük az egykori vagy éppen új keletű riválist."
"Megkérdőjelezhetetlen igazság, hogy ha egyetlen nő sem állna le egy másik nő férjével, akkor egyetlen nőnek sem kellene átélnie azt a csalódást, amikor rájön, hogy az egész élete hazugság. Amíg akár egy nő képes ezt megtenni, addig az összes többi veszélyben van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése