Szakítós - novellák, életek, könnyek

19 ​kiváló szerző, 19 remek novella

„A könyvben összegyűjtött, érzékenyen megírt történeteken keresztül mintha egy filmet néznénk, úgy követhetjük e pillanatokat a főhős szemszögéből, és tekinthetünk be ennek a lelki folyamatnak olyan árnyalataiba, amik óhatatlanul felidézik saját emlékeinket is.”

Dr. Almási Kitti

A nagy érzelmi viharok ideje a kamaszkor, a fellángolásoké és a nagy csalódásoké, a heves vitáké – nemcsak a szerelemben, de barátainkkal, családunkkal is. Szakíthatunk szülőföldünkkel, kultúránkkal, kedvenc sportunkkal vagy hobbinkkal, és persze azzal is, akiről azt hittük, hogy maximum az ásó, a kapa és a nagyharang választhat szét minket.

Balázsy Panna, Bencze Blanka, Berg Judit, Dragomán György, Erdős Zsuzsa, Garaczi László, Háy János, Horányi Hanna Zelma, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Király Anikó, Lakatos Levente, Makai Máté, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Szabó T. Anna, Tasnádi István, Totth Benedek remek novellái bár nagyon különböző hangon íródtak, egy dolog közös bennük: újra rádöbbenhetünk, hogy a legnagyobb csalódásokból is tudunk erőt meríteni, tanulunk belőlük, és egyszer majd mosolygunk is rajtuk.


A tavalyi év folyamán a Menő Könyvek kiadó egy igazán egyedi novelláskötetet hozott el a magyar olvasóközönség számára: összeállítottak egy antológiát, melyben több neves szerző írt egy-egy rövidebb szösszenetet az első alkalomról. Figyelemfelkeltő kötet volt, noha engem nem ragadott meg. Ezzel szemben a nemrégiben megjelent Szakítós már annál inkább. Kicsivel több novellát tartalmaz és kicsivel hosszabb is lett, mint Az első. Nagyon kíváncsi voltam, kit, miként ihletett meg a téma.

A borító szép, letisztult. A fekete szín kifejezetten jó választás volt, hiszen így nagyon szépen illeszkedik Az elsőhöz, illetve a mostani könyv témájának is megfelelő. A kapcsolók csak feldobják a hangulatot, s pontosan illeszkednek a címhez is. Megnyert magának.

A Menő Könyvek kiadó egyre jobban beépül az olvasó kamaszok tudatába, hiszen az általuk kiadott könyvek ténylegesen olyan témákat dolgoznak fel, ami érdekli őket. Mindenki megtalálhatja benne azt, ami neki szól. Vannak könnyedebb és erősebb célzatú kötetek is. Engem inkább az utóbbi ragad meg. A Szakítós is ezek közé sorolható. A cím alapján az elsődleges értelmezési módra lehet ráfókuszálni, ez pedig az, mikor egy kapcsolat véget ér, viszont, ha jobban belegondolunk, akkor több értelembe véve is beszélhetünk szakításról, hiszen nem csak egy szerelem lezárását foglalja magába, hanem bármilyen drasztikus változásra utalhat. Szakíthatunk a barátainkkal, iskolánkkal, életmódunkkal, a nemzetünkkel. A mindennapjainkban is rengeteg szakítás történik, de egy közös: minden helyzetet az ember nehezebben él meg. A végleges eltávolodás egy olyan dologtól, amire mindig is számíthatott nem könnyű. Bármelyik esetről is beszélünk, bármilyen értelembe is vett szakításról van szó, mindig hoz maga után plusz gondolatokat, melyek lehetnek pozitív vagy negatív töltetűek is. A Szakítósban levő novellák nagyon különböznek egymástól. Sok helyzetre hoznak példát, s többféle válaszreakciót is bemutat, amit megélhetünk az életünk különböző fordulataiban. Még az olvasás megkezdése előtt megszületett bennem a gondolat, hogy most fontos érzéseket, tapasztalatokat fogok szerezni. Így is lett.

A felkért szerzők nagyon sokszínűek, a lehető legtöbb korosztályt, írási stílust és irányt lefedik. Vannak fiatalabb és idősebbek, tapasztalatlanok és sokat megéltek, szórakoztató irodalomban alkotók és szépirodalmi írók, egyszerűbb nyelvezetűbb és metaforákkal tarkított írásmódok. Mindenből kapunk egy kis szeletet, s ez a sokszínűség rögvest rádöbbenti az olvasót, hogy ugyanazon esemény megélése minden embernél más és más. Mindenki máshogy gondolkozik és cselekszik, melyek lehet, hogy nem mindig a legjobb választható utak. A Szakítós novelláin keresztül láthatjuk, hogy a különböző lelkületű emberek hogyan reagálnak ugyanazon érzésre, s a válaszreakciók segíthetnek megérteni önmagunkat is, illetve segítségül lehetnek, ha ilyen helyzetbe kerülünk, hiszen, mint elöljáró példa van előttünk.

Tetszett a szerzők sokszínűsége. A legtöbb névhez tudtam könyv címeket is kötni, stílusirányzatot, s egyéb lényeges tulajdonságokat, de sajnos akadtak, akikről vajmi keveset tudtam. Az ismeretlen szerzős novellákra mindig jobban odafigyeltem, hiszen lehet, hogy gyarapíthatnám a kedvenc íróim sorát. Jó volt betekintést nyerni mások munkásságába, segítségül szolgált, hogy eldöntsem, a későbbiekben kiktől szeretnék még olvasni. Minden novella más és más, szinte össze sem lehet őket hasonlítani. A megvalósított érzések ennél különbözőek sem lehetnének, s a kiváltott válaszreakciók is mind mások voltak. Az irományok többsége kifejezetten tetszett, de sajnos akadt egy néhány, amit nem tudtam kellőképp megérteni, vagy épp untatott annyira, hogy az átlapozáson gondolkodjak. Szerencsére mindössze kettő vagy három volt ilyen, szóval többségében egy roppant elgondolkodtató és lebilincselő könyvet tartottam a kezemben.

A szerzők szabad kezet kaptak az alkotási folyamatban: egy szakítós novellát kellett írniuk, ámde nem volt meghatározva, hogy kapcsolati, esetleg más értelembe vett szakításról van szó. Meglepő módon sokan választották az elsődleges értelmet. A fiatalabb szerzők esetében ez egyértelmű volt, hiszen nekik ez a legkézenfekvőbb megoldás, de valahogy a tapasztaltabbaktól mást vártam. Félre értés ne essék, mindenki roppant kreatív módon oldotta meg a dolgot, nagyon egyedi gondolatok születtek, de több másféle szakításra számítottam. Azt hittem nagyobb szerepet kap majd a felnőttként megélt dolgok is, így egyfajta előképzést adva a célközönségnek, mi várhat rá a későbbiekben. Ugyanakkor aláírom, ez lehet kevésbé lett volna érdekes a számukra, így gyorsabban a könyv végére érnének, mint ahogy kellene.

 Számomra sokat jelent, hogy a novellák egy része férfi szemszögből lett írva. Igenis szükség van rá, hogy a fiatal lányok ne csak azt lássák, mit tesz velük egy szakítás, hanem azt is, hogy a másik oldal hogyan éli meg, s ezzel a tudással fevértezve ők is jobban megérthetik a másik nemet.

Nem tudok, de nem is szeretnék kedvencet választani, de ettől független párat kiemelnék. Ezek a novellák fogtak meg a legerősebben, ők gondolkodtattak el a legjobban:

Berg Judit Űr című novellája mindközül a legreálisabb. A bennünk lezajló érzéseket a lehető legjobban mutatja meg, s olyan szavakkal írja le, amik tökéletesen lefedik, ugyanakkor az én számra nem jöttek volna. Sosem tudtam így megfogni a bennem kavargó gondolatokat, mikor ennyire zaklatott állapotban vagyok. A legtöbben az első szakítás után magukba fordulnak, megváltoznak. Nem tudják, hogyan lépjenek tovább. Látják, ahogy továbbra is halad az élet, csak immár ők, mint külső megfigyelő vesznek csak részt benne. Nagyon nehéz egy traumát feldolgozni, s bizony, a szakítás is annak számít. Berg Judit főszereplője mélyre süllyed, de képes még ott is meglátni a fényt. S ez egy nagyon jó üzenet: igenis túl kell lépni. Ha már megtörtént a baj, azt semmissé tenni nem lehet, csak javítani rajta. 

Dragomán György több szempontból is kilóg a sorból. Egy igen neves szerzőről beszélünk, aki nem éppen gyerekkönyveket ír. Ő kicsit máshogy értelmezte a feladatot, mint a többiek, s igazán egyedi és nagyszerű rövideket alkotott. Annak ellenére, hogy csak pár sorból álltak a történetei, mégis hatalmas hatással voltak rám. Mindegyik után egy kis időre megálltam, s elgondolkodtam. Megdöbbentett, hogy a szavaknak mekkora ereje van, ha jól használják őket. Nem kellenek több oldalas leírások és monológok, ha a lényeget tömören, velősen meg lehet adni úgy, hogy a lelkünk legmélyéig hatoljon. Igazán különlegest alkotott.

Karafiáth Orsolya a szakítás egy erősebb mellékhatását vette górcső alá: mi történik akkor, hogyha elveszítjük az önmagunkba vetett hitet, s így téves célokat tűzünk ki magunk elé. Erős novella lett, mely nagyon mélyen megérintett. Gyakorta előfordul, hogy egy szakítás miatt magunkban keressük a hibát, s nem vesszük észre az egyértelműt, mert a fájdalomtól nem látunk. Magunkat hibáztatjuk, s ezért drasztikusan változni akarunk. Ki így, ki úgy. Orsolya egy nagyon erős reakciót mutatott be, ami sajnos nem ritka eset. Mélyen elgondolkodtató olvasmány.

Király Anikó neve nagyon ismerősen csengett, de egyszerűen nem tudtam hova kötni, ezért kicsit utánakerestem. A válasz azonnal egyértelművé vált: a Rólad Neked sorozat következő fiatal írójáról beszélünk, akinek első könyve nemsokára, a könyvhéten fog megjelenni. Engem teljesen meggyőzött az írásmódja. Cserfes, komikus stílusa azonnal levett a lábamról. A kék zsiráf című novellája eszement jó lett. Végig mosolyogtam ezt a valótlan helyzetet. Nehezen engedtem el a főszereplő kezét. Többet szerettem volna még belőle. Biztosan kézbe fogom venni a könyvét is, amint megjelent!

Talán Mészöly Ágnes volt az, aki a legkreatívabban ragadta meg a témát. Ő teljesen más vizekre evezett. Nem a romantikát vette alapul, hanem a sportszerelmet. Az egészpályás indítás egy piszok jól megírt történet lett. A főszerepben egy sportoló lány áll s az álmai. Tanár kontra önmaga. Bár több ilyen fiatal lenne, mint Copfos!

S végül még Totth Benedeket emelném ki. Eddig nem hittem, hogy pár oldalon is lehet igazán maradandót alkotni. Olyat, ami bővelkedik a fordulatokban, meglepetésekben, s mély érzéseket is kiválthat az olvasóból. Most fordult a kocka. Ez az író képes volt megmutatni, milyen erősek a szavak, ha megfelelő sorrendbe tesszük őket. Nem kérdés, hogy fogok még tőle olvasni.

Egyetlen egy dolog volt, ami kifejezetten zavart: néhány írásban (kevésben), fellelhetőek kifejezetten alpári kifejezések. Valamennyi szintű káromkodást elvisel ez az antológia, hiszen a célközönség is gazdag szókinccsel rendelkezik már e téren, de van egy határ, amit egy könyv, jelen esetben egy novella nem léphet át. Ez nem a kötetet minősíti, hanem az írót. Szeretném azért halkan megjegyezni, hogy ez nagyon minimális, pár szó erejéig volt fellelhető a könyvben, így lehet, hogy másnak fel sem tűnik. Erre nagyon érzékenyen vagyok, így sosem tudok szó nélkül elmenni mellette.

A Szakítós egy nagyon jó ötlet volt, melyre érdemes odafigyelni. A tinédzserek tágabb képet kaphatnak arról, milyen érzések cikáznak keresztül rajtunk az utolsó pillanatokban, s ezzel is passzív módon segítve, hogy ne hozzanak rossz döntéseket, amiket később megbánhatnak. De csak akkor, ha képesek más hibájából tanulni. Szórakoztat, s kellően leköt. Lehet egyben is, de akár részletekben is olvasni, hiszen a novellák nem függnek össze. Biztos vagyok benne, hogy sokszor le fogom kapni a polcról, hogy a kedvenceimet újraolvassam. Imádom a sokszínűségét. Aláírom, vannak benne unalmas és nagyon elszállt irományok is, de minden olvasó, legalább egy novellában magára fog ismerni. 

Több új magyar szerzőre is felhívta a figyelmemet, akiknek utána fogok járni, miket írtak még, hátha találok magamnak megfelelő olvasmányt a repertoárjukban. Egy élmény volt 19 írónak a stílusába kicsit belekóstolni, s látni, ők miként gondolkodnak. Így, egy kötetben látva őket, sokkal szembetűnőbb voltak a jellemvonásbeli különbségek.

Örülök, hogy elolvastam, s hogy ennyi sok élménnyel és gondolkodnivalóval gazdagodhattam.

"(…) nem az a nagy ő, akit meglátsz, ideges leszel, hanem az, akivel tökéletesen nyugodt vagy mindig"

"Egy életet kaptál, és csak rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Hülye vagy, ha tönkreteszed, miközben akár élvezhetnéd is."

"A szakítás: lehetőség. Tanulj meg élni vele."

"(…) csak azon gondolkodom, hogy mikor fogok legközelebb hinni valakinek, mikor engedem majd meg, hogy valaki közel kerüljön hozzám, mikor lesz újra, amikor nem azt fürkészem majd egy fiúban, hazudik-e vagy sem."

"– A te legnagyobb bajod az, hogy mindenkinek meg akarsz felelni, csak magadnak nem."

"Szakítás… Rengeteg kérdés felvetődik bennünk ennek kapcsán, hiszen a legtöbbször váratlanul ér minket, hogy ez megtörténhet."