Anna magányosan él, a rend és a megszokás jelent számára vigaszt. Egyetlen barátnője a szomszédban lakó magányos, idős hölgy. Nem szívesen engedi közel magához az embereket, hiszen jól tudja, milyen sokat árthatnak.
Egy átlagos napon Anna tanúja lesz egy súlyos közúti balesetnek, és a sofőrben felismeri Carlát – azt a nőt, aki sok évvel ezelőtt tönkretette az életét. Itt a lehetőség, hogy Anna kiegyenlítse a számlát, de a bosszút nagyon körültekintően kell végrehajtania…
Először is össze kell ismerkednie Liammel, a balesetben megsérült férfival. Nyomon kell követnie a rendőrségi nyomozást. Észrevétlenül figyelnie kell Carlát…
Ahogy Anna egyre inkább Carla megszállottjává válik, az ő titkai is feltárulnak. De vajon Carla tényleg olyan veszélyes, vagy Anna jobban tenné, ha olyasvalaki miatt aggódna, aki sokkal közelebb áll hozzá?”
A Bízz bennem című könyv ajánlásai számomra egymásnak ellentmondóak. Az elején lélegzetállítóan izgalmasnak titulálják, ezzel szemben a hátoldalán a Lány a vonaton című könyvhöz hasonlítják. A kettő szerintem nem illeszkedik egy sémára. Az utóbb említett könyvnek a lelki vonala az erősebb, maga a cselekmény lassan bontakozik ki. Ez az ellentét keltette fel igazán az érdeklődésemet ezen könyv irányába, hiszen igaz, hogy két egymásnak ellentmondó információt kaptunk, de hiszem, hogy mindkettő igaz lehet egy nagyon kivételes regény esetén.
A történetben több szálat különböztetünk meg. Van egy dőltbetűs karakterünk, akinek kilétét csak a legvégén ismerhetjük meg, van Anna, aki a regény főhőse, s ott van még a Tizenhárom évvel korábbi események elmesélése is. Ezeken a fő irányvonalakon kívül néhány szereplő, pár fejezet erejéig külön hangot kap, épp mikor, mire volt szükség. A szerző minden fejezet előtt megjelölte, éppen kinek a fejébe fogunk csöppeni, így egyáltalán nem okozott problémát ez a sokszínűség, sőt, külön élvezeti szintet is nyújtott. Szeretem az E/1-ben írt történeteket, hiszen ilyenkor olyan belső logikai rendszerekre is fény derülhet, amivel sokkal jobban megismerhetjük a tettek mögött lapuló gondolatmeneteket, s sokszor csak ez segít abban, hogy teljes megismerésre kerüljön a cselekmény háttértörténete. Egy pszichothriller könyvnél ez elengedhetetlen fontossággal bír, hiszen a legtöbb ilyen könyv szereplője eltér az átlagtól: máshogy gondolkodik, esetleg mentális problémával küzd, amit a hétköznapi ember csupán a tetteiből nem tud teljes fényében látni. A Bízz bennem lapjain megelevenedő karakterek mindegyike különböző, még a céljaik sem egyeznek, így mindenféleképpen plusz pontot érdemel a sok látásmód.
A könyv főszereplője, Anna világa nagyon érdekes. Már az első oldalakon feltűnik, hogy remeteként éli az életét, az előre megszabott feltételek mellett.
"Szilárdan kézben kell tartani a dolgokat, ha az ember azt akarja, hogy minden rendesen működjön."
Ám ekkor történik valami, ami kihatással lesz a továbbiakban az életére: szemtanúja lesz egy balesetnek, melyet az a nő követ el, aki már régóta kísérti. Új cél lobban a szívében: a régóta dédelgetett bosszú újra fellángolhat, s porig égethet maga körül mindent. Anna a hétköznapokban postásként van jelen a körzetébe tartozók életében. Ez számomra nem ismeretlen terep, mivel az én anyukám is a kerékpárt hajtja nap, mint nap, hogy mindenki időben megkapja a várt kézbesítményeket. Látom rajta, hogy ez mennyire nehéz munka, hiába tűnik egyszerűnek. Az ő kitartását szemlélve még nagyobb tisztelettel tekintek rá, s többször is megállapítottam magamban, hogy én erre képtelen lennék. Ugyanolyan ütemben tekerni kánikulában, szélben, esőben, viharban, hóban... nagyon határozott erőnlét kell ehhez az embert próbáló munkához. Minden nap a megadott időn belül kell teljesíteni a kézbesítést, levélmennyiségtől függetlenül. Anna is ezt teljesen átérzi, s úgy néz ki, túl is nő rajta a feladata. Egyszerűen képtelen csúszás, túlóra nélkül ellátni a munkakörét, mely a vezetőségnek szúrja a szemét. Ezért Anna új módszert talál ki annak érdekében, hogy a káposzta is megmaradjon, no meg a kecske is jól lakjon. A munkája a történetben jelentős szereppel bír. Büszke vagyok az íróra, hogy mert ezen eszközzel élni. Bemutatta, hogy a mások által szinte semmibe nézett munkának is mekkora erőfeszítésekkel jár a teljesítése. Kifejezetten örülök, hogy valaki, végre mert nyúlni ehhez a munkakörhöz is, hiszen szerves részét képezi a mai társadalomnak. Azzal, hogy egy kicsit betekintést engedett a dolgok mögé, lehet, hogy sikerül pár ember szemét felnyitnia, akik mostantól türelmesebbek lesznek a leveleiket illetődően. Ugyanakkor a mai társadalomban már jóval kisebb prioritással bír a postai úton szerzett információ, hiszen az internetnek köszönhetően már az emberek inkább elektronikusan rendezik a dolgaikat. A mostani postás táskákba leginkább a külföldről rendelt csomagok lapulnak.
Visszatérve Annára, látszik, hogy milyen sokat jelent neki a munkája, ugyanakkor ebből a ragaszkodásból is már megszólal az olvasó fejében egy vészcsengő. A szereplőben megszületett gondolatokkal és következtetésekkel egyáltalán nem értettem egyet, sőt, nem hiszem, hogy bárki is igazat adna neki. Erősen látszik, hogy komoly gondok vannak vele, amiket még erősen tagad, magában eltemetve hordozza a sebeket.
Anna a baleset után aktív szerepet szeretne betölteni az áldozat életében. Bejár hozzá a kórházba, próbál minél többet a segítségükre lenni, folyton ott lebzsel körülöttük. Még ha a postás eset nem is adja meg a kellő elmebajra utaló jelet, a kényszeres ragaszkodása már annál inkább. Ha az én életembe akarna valaki ily módon betörni, akármilyen hálás is vagyok neki, tuti kérek egy távoltartási végzést ellene. Egyszerűen sok, amit művel, s a legrosszabb, hogy szerinte ez így normális, nincs benne semmi megbotránkoztató.
"- A csomagtartóban itt van a bőröndöm, Ivy - mondom könnyedén. - (...) Itt maradok maguknál egy időre, hogy segítsek Liamet ápolni."
Nem, ez semmilyen körülmények között nem elfogadható. Egyszerűen képtelen voltam Anna fejével gondolkodni. Egyszer sem találtam kifejezetten szimpatikusnak, de az ilyen megnyilvánulásai után egyre több ellenszenv halmozódott fel bennem.
A történet többi szereplője sem nyerte el a szívemet. Igazán senkit sem sikerült megkedvelnem, vagy legalább megértenem a mozgatórugóját. Talán még a szomszédban lakó öreg néni, Joan Peat volt szimpatikus. Neki nem volt semmi pszichotikus tünete, viszont korából fakadóan már nem játszott aktív szerepet a könyvben. Sajnálom.
A könyv elején olvasható izgalmas jelző leginkább a tizenhárom évvel ezelőtti eseményekre vonatkozik. Jó ideig nem tudtam fejben egymás mellé tenni a jelen és múlt darabkáit, noha megvoltak az összekötő kapcsok. Utólag visszagondolva nagyon átvert a könyv, mivel tudatosan épített bennem egy téves képzetet, ami nem engedte, hogy rájöjjek a végső megoldásra túlságosan korán. Ritkán tud ennyire becsapni a saját agyam, hogy a leírt mondatokat nem oda helyezem el, ahova valójában illenek. 13 évvel ezelőtt, mikor Anna még kislány volt, szörnyűséges dolgok történtek. Teljesen letaglózott Danny sorsa, s hogy miket kellett elviselnie. S a legrosszabb, hogy a mai világunkban is vannak ilyen gyermekek, akiknek el kell viselniük különböző emberek gonoszságát. Beszélhetünk hozzátartozóról, nevelőről, edzőről. Bárki lehet, aki bántalmazza mentálisan és/vagy testileg. Danny egy erős példa arra, hogy a már mentális problémával küzdő egyének számára folyamatos konzultáció mellett szabadna csak gyermeket vállalni. Rengeteget gondolkodtam a kicsi Dannyn, miután letettem a könyvet. Legszívesebben belemásztam volna a könyvbe, hogy én magam védjem meg.
A köztudatban egymás szinonimájaként van jelen a pszichothriller és a lélektani thriller fogalma. Az én megfogalmazásomban ez két külön kategóriát jelent. Az elsőbe tartoznak azok a művek, amiknek a középpontjában álló egyén pszichopata, vagy legalábbis oly szintű mentális problémákkal küzd, melynek következtében képes akár emberéleteket is elvenni. Jellegzetessége, hogy a történet folyamatosan pörög, dolgoztatja az olvasó agyát, s nem riad vissza az igazán erős jelenetektől sem. Lélektani thrillernek pedig azokat a könyveket szoktam nevezni, melyekben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a belső változási folyamat, legyen ez pozitív vagy negatív jellemfejlődés. A Bízz bennem is ezen kategóriába sorolható. Az izgalmat nem tudja úgy fenntartani, mint egy pszichothriller, éppen csak zongorázik az olvasó idegein, de a lelki folyamatok erőteljesen vannak benne ábrázolva, melyek mégis odaszögezik az olvasót a kanapéhoz. Így bizonyítást is nyert mind az előlapon, mind a hátlapon levő jellemzés is.
A Bízz bennem egyedi történet, ahol sokkal nagyobb hangsúly van fektetve a különböző szereplőkben játszódó folyamatokra, mint magára a cselekmény sokszínűségére. Nem mondanám pörgős olvasmánynak, mégis megfelelő hozzáállás mellett élvezhetővé válik. Jómagam jobban szeretem a gyorsabb ütemben haladó, csavarokkal tarkított thrillereket, de ettől független nem bántam meg, hogy kézbe vettem ezt a könyvet is. Betekintést engedett egy másik stílusba, ízelítőt adott a sajátos világából. Legfőbb hátrányának a szereplők érdektelenségét tudnám felvonultatni, mely erősen rányomta a bélyeget az olvasási élményemre. Mivel nem tudtam igazán senkihez ragaszkodni, szeretni, vagy gyűlölni, pontosabban nem váltottak ki belőlem erős érzelmeket, így nem tudta fenntartani az érdeklődésemet kellőképp, szinte közömbösen álltam a sorsukhoz.
Ugyanakkor képes volt átverni, s több órányi gondolkodnivalóval ellátni, melyet értékelek. Egy könyv akkor igazán jó, ha az elolvasása után még hagy egy kis üzenetet, velem marad egy addig, míg az összes bennem felmerülő érzést, gondolatot helyre nem rakom. Az utólagos reakcióváltás egy fontos szempont, melynek tökéletesen megfelelt a Bízz bennem.
Elsősorban azoknak ajánlanám olvasásra, akik a lelki folyamatokat szeretnék nyomon követni, hogy a tizenhárom év alatt felgyülemlett frusztráció, bánat, összetörtség, sokk milyen nyomokat hagy az emberen.
"Meglepően könnyű elrejteni a valódi érzéseidet egy mosollyal és egy kedves szóval."
"Egyeseknek mindenre van kész válaszuk."
"Bámulatos, mennyire szemfülesek tudnak lenni a gyerekek, és ezt mennyire nem veszik észre a felnőtte a napi teendőik közepette."
"Ha volna kislányom vagy kisfiam, ezt már most megmondom, minden vele töltött percet megbecsülnék. Soha nem tudhatjuk, mennyi időt kapunk a szeretteinkkel; könnyen természetesnek vesszük."
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2018. június 8.
Terjedelem: 416 oldal
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése