Sziasztok!
A könyvesbolt egy csodálatos hely. Belengi az új könyv illata, akárhová nézünk, új megjelenések tömege jön elénk. Nincs olyan könyvszerető ember, aki csak úgy el tud menni előtte. Nap, mint nap több ezer ember tér be egy kicsit nézelődni, vásárolni. Mindenki megtalálhatja a megfelelő olvasmányt, a következő kedvencet, ha tisztában van a saját igényeivel. Vannak, akik célirányosak, s vannak, akik segítséget kérnek, de egy biztos: aki könyvvel a kezében megy a következő állomásra, az biztosan boldog.
Ugye, milyen csodálatos?
Mint minden helyen, itt is vannak szabályok - a legtöbb kimondatlan. Ezekről szeretnék ma egy kicsit mesélni. Mi az, ami nem illik egy könyvesboltban.
Szinte minden üzletnek a kirakatában van egy tábla vagy matrica, mit nem szabad bevinni az üzletbe. A leggyakrabban előforduló piktogramok között van az ételt és italt tiltó jelölés. Csak a bizonyosság kedvéért: az étel fogalomba tartozik mindazon termék, melyet elfogyasztunk, tehát például a fagylalt tiltólistás egy könyvesboltban. S miért hangsúlyozom ki? Mert egyszer előfordult, hogy szóltunk egy hölgynek, hogy a fagylaltot ne a boltunkba fogyassza el, s visszaszólt, hogy de az nem is étel, nincs is kint a táblán.
A kávéról is beszélnék egy-két szót, csak említés szintjén. A legtöbb helyen, az elvitelre kapott napi koffeinadag egy fehér tetővel le van zárva, s mindössze csak egy picúr rés van rajta, amin keresztül tökéletesen el lehet fogyasztani. Ezt általában be szoktuk engedni, hiszen olyan, mint az üdítő az üvegben. Ám ennek is van egyetlen egy, kis szabálya, melyet jobb betartani: ha lehajolunk valamit megnézni, akkor a kezünk dőlésszögén változtatni kell. Egyszer erősen a fejemhez kaptam, mikor azt láttam, hogy egy tizenötéves forma lány a felsőtestével egyetemben a kezével is hajol, s éppen, csak egy pici híja volt, hogy kicsorogjon a könyvre az éltető nedű. Szerencsére hamar észlelte ő is a veszélyforrást, s utána külön figyelt rá, nehogy együttest mozgást végezzen a pohárral.
S ha már e fontos témánál járunk, mint innivaló, még egy kis tanácsra rámutatnék: nyár van, meleg, az embernél legyen mindig valamilyen folyadék az egészsége érdekében. Ezt teljes mértékben támogatom, hiszen a legfontosabb az egészségünk és a közérzetünk megőrzése. Ám én ezt általában a táskámban tárolom, míg sokan kézben hordozzák. Ezzel sem lenne semmi gond, de képzeljétek magatok elé a következő életképet: bejön a boltba egy üdítővel rendelkező felnőtt nézelődni, majd mikor meglát valamit, ami érdekelné, fogja, s leteszi az üveget a mellette levő könyvre. Mi pedig reménykedhetünk, hogy nem folyt ki egyszer sem az oldalán egy csepp sem. Ez naponta látott dolog, sokak körébe evidens, hogy míg nézelődik, valahova le kell rakni az üveget, hogy ne zavarja, s ezt a legkönnyebben elérhető pontra teszi. Ennél már csak az volt a jobb, mikor a kirakatban találtuk meg.
S hát joggal kérdezhetitek, hogy hova kerüljön akkor az üveg, hisz a földre még sem rakhatjátok, a végén még koszos lesz, vagy ott marad, mert nincs szem előtt! Erre is van tippem: az üveget szorítsátok be a karotok és a törzsetek közé, és voilá, a probléma meg is van oldva!
A könyvek tetején már rengeteg meglepő dolgot találtunk. Voltak elhagyott cumik, magányos csörgős plüssök, játékfigurák, ruhadarabok, tényleg, számát sem tudom megmondani, mennyi minden. Ám egyszer egy vásárló nagyon meglepett. Telefonon keresett meg minket, hogy nem találtunk-e egy könyvet. Ha én vettem volna fel, biztos izomból rávágom: Egy könyvesboltban? Pár akad. Nem bunkózásból, hanem mert annyira magas labda volt, hogy vétek lett volna kihagyni. Nagyon érdekes beszélgetést folytattunk le. Ezután befáradt a kisfiával az üzletbe, s ismerősek is voltak, mert a kissrác nagyon vagány volt, s illedelmes. Akkor már hozzám fordult oda az anyuka, hogy az előbb telefonált, találtunk-e könyvet, ott hátul a gyerekrésznél. Én kedvesen visszakérdeztem, hogy attól függ, mit keres, van egy pár címünk. Ekkor kiderült, hogy a kisfia tegnap elhagyott egy autós könyvet, ami egy nagyon régi, klasszik sorozat része. Mi abszolút nem is forgalmazzuk, tehát biztos feltűnt volna mindenkinek, ha meglátjuk. Végül nem találtuk meg, azóta sem jött velünk szembe, szóval valószínűleg máshol lett elfelejtve a könyvecske, de kérdezem én: egy könyvesboltba miért engedjük a gyerkőcnek, hogy magával hozzon egy mesekönyvet? Tudjuk milyenek, meglátnak valamit, s már le is rakják az eddig szeretett tárgyat, majd lehet, hirtelen el is felejtik. Ilyen esetben hagyjuk az autóban a kis lapozót, vagy rakjuk el legalább addig a táskánkba, míg a könyvesboltban tartózkodunk. Remélem, utána megtalálták egy másik üzletben a kis autós könyvet.
A kosár használata nem kötelező, de ajánlott. Sokszor látom, hogy már könyvhegyeket építenek az emberek, ami mögül ki sem látnak, de véletlen sem fognának meg egy kosarat. Ezen nem szoktam fennakadni, mosolygok egyet rajta, hisz lehet, ő így szereti, magándolog, s már túl is léptem. Mások eljutnak odáig, hogy használják a hordozást és válogatást elősegítő tárgyat, viszont nem a helyes módon teszik. Itt is fellép az üvegprobléma: ha találnak egy érdekesnek tűnő olvasmányt, míg azt vizsgálják, addig a kosár felkerül a könyvek tetejére. No, ez az a pont, amit nem szoktunk eltűrni, hiszen hiába van folyton takarítva, naponta a bolt, attól még koszosak lesznek a kosarak aljai, akarva-akaratlanul is. Minden nyitva tartott órára jut legalább egy felrakott kosár, melyet gyorsan le szoktunk szedni. Nem oda való, tökéletes helyen van a földön is. Elég nagy ahhoz, hogy észrevegyük, s ne hagyjuk el félúton.
VISELKEDÉSI NORMÁK
Ez az a pont, ahova mindig és mindig visszatérek. Tudom, már az unalomig ismétlem, de mégis, úgy néz ki, szükség is van rá. Bolttól függetlenül evidens, ha belépünk valahova vagy megszólítunk valakit, akkor először köszönünk. Személy szerint, engem nagyon morcossá tud tenni, mikor én mosolyogva Jó Napot-ot kívánok, majd erre oda sem figyelve, elém dobnak egy könyvet, s még mindig nem nyögtek ki, egy mukkot sem. Napi tizenegy órában vagyunk a legtöbbször talpon, s ha ennyire pozitív energiát is sajnálnak tőlünk, akkor igen hamar leengedünk mi is. Vágyunk arra, hogy emberszámba vegyenek minket, attól független, hogy nekünk nincs szabadnapunk vasárnap este öt óra után sem még. Egy apró köszönés, illemtan szinten tartja bennünk az erőt. Sokkal több energiát emészt fel egy olyan vásárló kiszolgálása (természetesen mindez jó képpel), aki bunkózik, s alanyi jogon elvárja, hogy a gondolataiba olvasva tudjam, mivel szeretne fizetni.
S már át is tértünk a köszönésről a következő pontra: ez pedig a fizetés. Lehet, hogy most egy nagyon meglepő dolgot fogok közölni, mellyel a legtöbben nincsenek tisztában, de a bankkártyás terminál nem indul el csak úgy, magától. A bankkártyával történő fizetés ma már megszokott dologgá vált, gyakoribb szinte, mint a készpénzes. Talán emiatt van az, hogy az emberek nem szólnak, hogyha csippantani szeretnék a kártyát, max legyeznek velük, mintha épp valami bogarat kergetnének, vagy rádobják a még inaktív terminálra. Ezután persze meg vannak sértődve, mikor nem csippan le a kártya, mert idő előtt elveszik, mert akármilyen lóhalálában indítom én azt el, nem tudom megelőzni a kezet, ami szerint már végzett. A legjobb, mikor még kártyát sem látok, mert telefont szeretnének érinteni. s mondom az összeget, s várom, hogy megkapjam, de mivel nem nyögi ki, hogy kártyával, vagy érintéssel lesz, így nem indítom a terminált. Szóval igen: reagáljatok, mivel fizetnétek, hogy ne okozzunk egymásnak felesleges bosszúságot.
TÉMÁK, AMIT NE EGY KÖNYVESBOLTOSSAL AKARJ MEGVITATNI
Sosem gondoltam volna, hogy erre külön részt kell szánnom, de az utóbbi időben már olyanokat hallottam, amitől a fülem is kettéállt. Nézzük is őket:
"Honnan tudnám letölteni ezt a könyvet?" / "Nem tudja, az ncore-on fent van?"
Inkább, mint könyvszerető ember, aki lelkes támogatója a könyviparnak mondom: ezeket a kérdéseket hanyagoljuk. Az első alkalommal teljesen lefagytam. Nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam. Egy könyvesboltban kérdezi, hogyan tudná a könyvet illegális úton beszerezni, hogy ne kelljen érte fizetnie? Tőlem, aki mindig megveszi, legalább az e-változatát, csakhogy támogassa a kiadókat? Érthetetlen.
Most már simán lereagálom: Sajnálatos módon ez pont nincs fent egyik weboldalon sem, mert a szerző (vagy a kiadó) figyelteti az illegális kereskedelmet.
Ne haragudjatok, de passzív módon sem áll jogomban támogatni a letöltést, főleg magyar íróknál.
"Inkább letöltöm és kinyomtatom otthon. Hogy képzelik, hogy háromezer forintot elkérnek egy Misi Mókusért?"
Először is: a könyv árát nem mi határozzuk meg, hanem a kiadó. Mi a könyvön feltüntetett árral dolgozunk, mely legtöbb esetben a borítóra van nyomtatva. Másodszor ezt a mondatot megelőzte egy monológ, melyben kifejtette, hogy eddig nem volt szükség könyveket vásárolni, de most a fia harmadikos lett, így muszáj, mert kaptak kötelező olvasmányt. De, hogy minek?! Érthetetlen.
El sem tudom képzelni, hogy a gyerekem kilenc évesen fogjon először olvasnivalót a kezébe. Emellett ha megnézzük, a nyomtatási költséggel szinte ugyanott van, mintha megvette volna a könyvet, csak azon nincs szép védőborító, s nem fűzött.
"Ha kihozom könyvtárból, s ellopom, mert nekem ez kell, annak van következménye?"
Ezt nem régiben kérdezte meg egy huszonpár év körüli srác az egyik kollégánktól. Előtte is már hasonló dolgokat boncolgatott. A keresett könyv nálunk nem volt beszerezhető, mondtuk neki, hogy antikvárban érdemes megpróbálni, de ez a számára túlságosan nagy utánajárással járt volna, így elvből kizárta. Előbb lopta volna el a könyvtári példányt, minthogy hazafele megálljon megkérdezni pár helyen. Azt hittem, az agyamat eldobom. Bevallom, kicsit bunkó módon reagáltam rá, mikor már hozzám is szólt a kérdése. Mentségemre szóljon, előtte a kollégám nagyon szépen elmagyarázta neki, hogy ez nem jó ötlet, de nem értette meg. Mikor kinyitottam a számat, a következőképp válaszoltam meg a kérdését:
"Valószínűleg ki kell fizetned a könyv eredeti árát. Meg pótlékot, károsodási díjat, mindenféle pluszt. "
A lehető legtöbb, hirtelen az eszembe ötlő kamattal láttam el, hátha elállna a tervétől. Hogy sikerült-e lebeszélni? Erről fogalmam sincs.
S mi ebből a tanulság: ne a könyvesbolti eladóval próbáljátok megvitatni, honnan lehetne illegálisan beszerezni azt, amit árul. A zöldségárushoz se mész oda, hogy szólj, most indulsz ki a határban levő kukoricatáblához, hogy szedj magadnak, mert délután megkívántad.
MONDATOK, SZITUÁCIÓK, AMIK TIKKELÉSHEZ VEZETHETNEK
"Keresek egy könyvet. (Vége)"
Egy könyvesboltban? Jó helyen jársz, de kicsit konkretizáld, mert van egy pár termékünk, amire ráillik az általad megadott könyv kategória.
"Jött egy rendelésem. (Vége.)"
Egy nevet kérlek, mondj, mert arcról nem fogom tudni megmondani, hogy a mögöttem levő ötven csomag közül, melyik a tied.
"Keresek egy könyvet, aminek piros a borítója."
Klasszikus, mégsem megy ki a divatból. Mondjuk, ezt a fajta kihívást még szeretem is, s a legtöbb esetben rá is szoktunk jönni, ha van készleten, s egyéb infót is kapunk.
"A kislányom doktor. Neki keresek könyvet."
Erre rögvest rá szoktuk vágni, hogy nincs szakkönyvünk, melyre szinte mindig, kivétel nélkül a következő reakciót kapjuk: nem is olyat akarok, hanem valami szórakoztató regényt. Ebben az esetben, akkor fogalmazz úgy, hogy egy tartalommal író könyvet keresek ajándékba a felnőtt lányomnak.
"Az interneten azt írták, van!"
Ez a kedvencem. Ezzel ki lehetne kergetni a világból. Az esetek 99%-ban kiderül, hogy az a könyv vagy már egyáltalán nem beszerezhető, vagy készleten nálunk pont nincs, de mivel fent van az adatbázisban, ezért úgy gondolja, kellene, hogy legyen. A négyzetméterből adódóan nem tehetjük meg (főleg kis boltok esetén), hogy minden, az internetes áruházban megjelenő könyvből tartunk készleten is. Pont emiatt van minden könyvnél egy legörgethető menü, amiben meg tudjuk szemlélni, a hozzánk közel eső üzletben van-e készleten, vagy rendelni kell-e. Ha a nevünk mellett csak egy "-" szerepel vagy a "nincs készleten" felirat, akkor sajnos nálunk abból nincs. Illetve a pesti Árkád készlete nem egyezik meg a szegedivel vagy a győrivel.
"Ezekre mennyi akciót tudna adni?"
Semennyit. Az akciós termékeken fel van tüntetve, hogy épp mennyiért áruljuk. Ezen kívül nem tudunk csak úgy, random könyvekre is akciót adni. A ruhaboltban sem engednek el 30%-ot, ha vásárolsz három pólót.
"Miért ilyen spúrok, hogy nem adnak alapvetően ingyen táskát?"
A legtöbb helyen már fizetős a táska. Élelmiszerboltok, a legtöbb ruhaüzlet, de még a cipősöknél is. Ha elköltesz hatvan ezret könyvre, akkor ne sajnáld azt az ötven/száz forintot táskára. Ezt sem az eladó határozza meg, hanem a felsővezetők, mégis mindig rajtunk csattan, miért nem adjuk ingyen. Mi csak a munkánkat végezzük.
KIEGÉSZÍTŐ RÉSZ
Sokszor hallom, mennyire idegesít, hogy mindent a vevőre akarunk "tukmálni". Értem ezt úgy, hogy a vásárlásnál megkérdezzük, van-e törzskártya, ha nincs, akkor szeretne-e, illetve táskát számoljunk-e hozzá. Ezek az alapvető körök. Ezeket kötelező lefutnunk, hogy felmérjük az igényeket. A blokk kinyomása után már nem tudnám ráhúzni a kártyára a pontokat, de ha nem kérdezném meg, akkor az emberek 20%-nak jutna eszébe magától. Ha véletlen kifelejtem a táska megkérdezését, a fizetés után majdnem száz százalékos valószínűséggel kérnek, melyet külön blokkra kell ütnöm.
S gondolj bele: míg neked csak egyszer kell ezt a számodra idegesítő szöveget végighallgatnod, addig én egy laza nap legalább százszor le kell, hogy daráljam. Hidd el, már álmomban is ezt motyogom.
S hogy mi a tanulság? A könyvek sérülékeny dolgok. Sajnos sokszor látom, hogy egy példány az emberek nemtörődömségének esett áldozatul, mert van a borítón egy méretes üveglenyomat, vagy láthatatlanná karcolódott az eredetileg szép, fényes borító, mivel sokszor találkozott a kosarak aljával. Ezuátn persze megint mi kapjuk, hogy miként merünk ilyen állapotú könyveket forgalmazni? Természetesen, bőven, akad, ami szállítási hiba is, nem állítom, hogy nincs, de a fele sérülést a nem gondolkodó vásárlóktól származik. Csak, hogy még egy konkrét példát említsek: pár napja találtunk egy olyan könyvet, amit egy rágóval rögzítettek a polchoz. Gusztustalan!
Köszönöm, ha végig olvastad. Remélem azért érezted, hogy nem rosszindulatból született ez a bejegyzés sem. Szimplán meg szerettem volna nektek mutatni, hogy van egy fárasztó oldala ennek a szakmában, mint ahogy mindegyiknek. Sok szituáció még szórakoztató is.
A következő bejegyzés viszont sokkal izgalmasabb lesz, ott csupa jót fogok csak írni, mely erős mosolygásra fog késztetni. Tartsatok majd velem!
Az előző részeket a következő linkeken érhetitek el:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése